Pályázatblog

Uniós források elosztásáról, tanácsokról pályázóknak, tartalmi és formai követelményekről olvasson itt!

A Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt. (MAG) és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) munkatársai hiúsította meg  azt a  900 millió forintos csalást, amelyet egy országszerte működő pályázatíró cég „kaptár-modell”-nek keresztelt mechanizmussal próbált elkövetni. Ez egy olyan megtévesztési kísérlet, melynek fő kitervelője és valószínűsíthető haszonélvezője is egy – a szálakat háttérből mozgató – pályázatíró cég.

A szóbanforgó pályázati kiírás csak formai követelményeket tartalmazott, melyeknek megléte – és ezek igazolása – esetén kedvező elbírálásra számíthatott a pályázó. Nehézséget csak az okozhat a résztvevők számára, hogy átmenetileg a befektetés teljes összegét biztosítani kell, a 30 százalékos támogatás csak utólag áll rendelkezésre. Azok, akik vissza akartak élni a lehetőséggel, abban bízhattak, hogy a pályázatok nagy száma miatt a hatóságoknak nincs elegendő kapacitása az ellenőrzésre. Ebben az esetben azonban már a pályázatok döntéselőkészítési folyamata során fölmerült a visszaélés gyanúja, mivel a különböző pályázatokban több azonosságot is felfedeztek a munkatársak.

Gyanús volt, hogy:

- valamennyi esetben ugyanaz a pályázatíró cég készítette a beadott dokumentumokat.

- az esetek többségében a támogatandó fejlesztésekhez szükséges árajánlatokat adó társaság is megegyezett – szinte minden esetben ugyanarról az árajánlatról volt szó.

- a saját erő meglétét igazoló dokumentumokat legtöbbször ugyanaz a két-három személy szignálta tanúként.

- a pályázó mikrovállalatok székhelye sokszor olyan település volt, ahonnan számukra nem volt lehetőség a pályázaton való részvételre, ugyanakkor pályázatukban olyan települést jelöltek meg, amely nem szerepelt a cégkivonataikban. A megjelölt megvalósítási helyszínek távol estek a pályázók székhelyétől. (A beszerezni kívánt informatikai cikkek a beadványok alapján bárhonnan működtethetőek.)

- a megvalósítási hely több pályázat esetében ugyanaz a cím volt.

- a pályázók gazdasági mutatói nem indokolták a projektek méreteit és sokszor tevékenységüknek sem felelt meg a tervezett beruházás.

Tovább erősítette a gyanú megalapozottságát, hogy amikor a társaságokat a hatóság értesítette egy várható ellenőrzésről, mindannyian visszaléptek a pályázaton való részvételtől. A „kaptár-modell” elnevezés azért állja meg a helyét, mert a csalás középpontjában egy viszonylag fölkészült pályázatíró cég áll. A hasonlat szerint ez a pályázatíró cég a méhkirálynő, a szervezet középpontjában, a körülötte tevékenykedő mikrovállalkozások pedig a „szorgos” méhek, akik ugyan részesülnek az „összegyűjtött” javakból – hisz részvételüknek feltétele, hogy „mindenki jól járjon” – a haszonnak azonban csupán egy részével kellett volna megelégedniük.

A körülményekből arra lehet következtetni, hogy egyetlen személy vagy egy szűk kör tervelte ki, készítette elő és szervezte meg a visszaélésre tett kísérletet. A vizsgálat középpontjába egy pályázatíró cég került. Egy magyar házaspár tulajdonában lévő cégről van szó – a család üzleti tevékenységének eddigi sikerességét bukott gazdasági társaságok sora jellemzi. Rajtuk kívül a résztvevő cégek és azok vezetőinek felelőssége is megállapítható – hiszen mindenképpen tudniuk kellett például az árajánlatok hamisságáról.

Mivel a pályázathoz kapcsolódó beszerzéseket minden esetben számlákkal kell igazolni, az is okkal feltételezhető, hogy a csalás rendszeréhez egy „számlagyár” is kapcsolódott volna. Ennek a tevékenységnek az elindulását azonban az ellenőrzés megakadályozta.

A vizsgálat lezárultával, a mai napon Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter feljelentést tett a nyomozóhatóságnál. A miniszter az üggyel kapcsolatban kijelentette: minden hasonló ügyeskedőnek tisztában kell lennie azzal, hogy az NFÜ és a kapcsolódó intézmények munkatársai végzik a dolgukat, és – ha nem a pályázati szakaszban, akkor később, de – valamennyi csalási kísérletre fény fog derülni.