A magyar vállalatok többsége nem tesz semmit a kockázatos partnerek kiszűrése érdekében. A Coface Hungary legfrissebb elemzése szerint a megkérdezett több száz magyar vállalatvezető a válságot leginkább a piacvesztésben valamint a nemfizetések elszaporodásában érezték meg.  A válság talán legszembetűnőbb jele az árbevétel visszaesés volt: a megkérdezettek negyven százaléka forgalomcsökkenésről számolt be. Dercze Zoltán, országigazgató szerint ez egyáltalán nem meglepő jelenség, hiszen a hitelbiztosító tapasztalata, hogy  2009-es évben nagyon sok cégnek stagnált vagy csökkent az árbevétele, ezáltal sok lett a veszteséges cég valamint az eladósodottság tekintetében is romlott a helyzet. Tavaly  a fizetésképtelen eljárások száma 37 százalékkal ugrott meg, amelynek mértéke még mindig meghaladta az előző évi tendenciákat. Ennek okát a Coface abban látja, hogy az évek óta zajló magyar válságjelenséghez hozzáadódott a nemzetközi válság hatása és erre a hazai vezetők sem voltak felkészülve. Ám az elmúlt év nemcsak a cégek számára volt fekete év, hanem a hitelbiztosítók is megszenvedték. A gyenge likviditási helyzetbe lévők valamint a tartalékokkal nem rendelkező vállalatok közül sok fizetésképtelenné vált.

Összességében nincs olyan szektor, amelyiknek sikerült volna kivonnia magát a válság hatása alól, a legnagyobb vesztese a gépjárműipar, ahol a megkérdezettek 60 százaléka forgalomcsökkenésről számolt be. Magyarországon az erőteljes csökkenés után 2010-ben ilyen mértékű visszaesés nem várható de a növekedés mértékét még mindig alacsonynak ítéli a hitelbiztosító és elsősorban csak az export piacokon várható fellendülés. Bár 2010-ben a lassabb növekedés nyomán a legtöbb ágazatban kiszámíthatóbb környezettel szembesülnek ugyanakkor a fizetési kockázatok vonatkozásában nem reménykedhetünk.

A felmérésből az is kiderült, hogy a vállalatok több mint tíz százaléka nehezen jutott banki hitelhez és finanszírozási nehézségekkel küzdött. A cégek likviditásának nagymértékű romlása pedig  megkeserítette a hitelbiztosítók életét is, hiszen megnehezítette sőt bizonyos esetekben lehetetlenné tette a cégek biztosítási fedezet alá vonását. Tény, hogy a gazdasági környezet egyik következményeként felértékelődött a kockázatos vevők folyamatos figyelemmel való kísérése és a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektetnek az adós cégek pénzügyi helyzetének rendszeres minősítésére de a tudatos kockázatkezelés még mindig nem annyira része a magyar vállalati kultúrának, mint Nyugat-Európában hiszen a megkérdezettek 20 százaléka állítja, hogy nem fordít semmilyen energiát arra, hogy kiszűrje kockázatos partnereiket pedig az elmúlt félévben tovább romlott a magyar cégek megítélése a régióban, immár minden második magyar cég számít kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek. Dercze úgy véli, hogy nemcsak a külső követeléskezelő cégek igénybevételénél kellene fejlődni, hanem a belső kockázat- és követeléskezelői gyakorlatban, azaz szabályozni, hogy az adott cégen belül ki, mikor, mit tesz a vevőkockázatok vonatkozásában, és az így kialakított folyamatot be is tartani.