A hivatkozott könyv tavaly elhunyt szerzője, Stephen R. Covey hosszú évek kutatómunkájával feltérképezte, mitől válhat valaki hosszútávon is eredményessé. Miután átnézte az elmúlt 200 év irodalmát – többek között olyan emberek önéletrajzát tanulmányozva, mint Gandhi, Viktor Frankl, Selye János vagy Benjamin Franklin – felismerte, hogy elsősorban hét szokásnak köszönhették azt, hogy a nevük még ma is sok olvasónak ismerősen cseng.

Miért pont hét, ez a misztikus szám? Mert ennyi volt bennük a közös. Az első három győzelem a saját maguk felett, a következő három a másokkal közösen aratott győzelem, a hetedik pedig az első hat gyakorlását lehetővé tevő, a folytonos megújulást előtérbe helyező szokás.

Az első a "döntés" szokása: Légy proaktív! Ugye, ismerősen hangzik? Biztosan. És azok vagyunk? Akkor is, amikor másokat okolunk valamiért?

A proaktivitás nem csak kezdeményezőkészséget, hanem az életért, az eddig elért eredményekért, a jövőért vállalt felelősséget jelenti. Akkor is, ha sokkal kényelmesebb a közvetlen környezetet, a főnököket, a politikusokat vagy éppen a körülményeinket hibáztatni, ha épp rosszabbul mennek a dolgok.

Ez a szokás, ami a rendszer alapja, arról szó, hogy minden körülmények között az egyén felelőssége a döntés, hogy mit kezd az adott helyzettel, a lehetőségeivel vagy éppen azok hiányával. Erre a felismerésre Viktor Frankl ébredt rá, amikor a második világégés idején éveket töltött egy náci koncentrációs táborban. Pont ott és akkor.

Ha a döntés szokása már szinte automatikus, a következő lépés a vízió szokásának kialakítása.

Vízió: Képzel de az elérni vágyott célt!

Mit is akarunk kezdeni az életünkkel, melyek a számunkra valóban fontos dolgok? Ezeket a kérdéseket előbb vagy utóbb, de mindenki felteszi magának. Van, aki többször is, különböző élethelyzeteiben. De nem elég a kérdésfelvetés, elengedhetetlen a válaszadás is. Ha valaki minél részletesebben elképzeli a kívánt eredményt, legyen szó a karrierről, az életről, egy munkahelyi projektről vagy egy családi nyaralásról, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kapott eredménnyel elégedett lesz.

Innen már "csak" valóra kell váltani azt a víziót ami a döntések és a tervek alapján született. Azaz napi szintű cselekvésekké kell alakítani a célokat a harmadik, vagyis az integritás és megvalósítás szokása alapján.

Integritás: azt tesszük, amit mondunk és azt mondjuk, amit teszünk. Az életünket, a mindennapjainkat a számunkra legfontosabb dolgok köré szervezzük és nem hagyjuk, hogy a folyton ránk leselkedő sürgős dolgok okozta forgószél magával sodorjon bennünket. Hiszen hosszú távon csak az tud másokkal hatékonyan együttműködni, gyakorolni a közös győzelem szokásait, aki először önmagát tanulja meg kordában tartani. A közös győzelem szokásai a másokkal való eredményes együttműködésről szólnak.

Melyből ered a negyedik a kölcsönös előnyök szokása, a gondolkodj "nyer-nyer"ben. Másnak is legyen jó, miközben nekünk is az a kapott eredmény. Az üzleti életben is sokat hangoztatják, de teszik is? Általában az attitűd egy versenyhelyzetben: minél több jut másnak, annál kevesebb jut nekem. Ez sokszor tűnik reálisnak. Csakhogy a reális legtöbbször nem "nyer-nyer", legjobb esetben is csak kompromisszum.

Ha az egyéni érdek mellett mások érdeke is előtérbe kerül, a kommunikáció empatikussá válik, ez egyben az ötödik szokás, ami a kölcsönös tiszteletről szól: először érts, aztán értesd meg magad!

Aki nem hiszi, hogy ez a valóságban is működhet, annak javaslom, próbája ki, hogy valaki csak akkor mondhatja el a véleményét, miután az előtte szólónak a gondolatait vissza tudja adni a saját szavaival, úgy, hogy az rábólint: "igen, így értettem"!

A hatodik szokásról, a szinergiáról, azaz a kreatív együttműködésről is számtalanszor hallani lehetett már. Akik azonban nem "nyer-nyer"-ben gondolkoznak és nem képesek az empatikus figyelemre, azoknak egy tartalom nélküli fogalom. Ha viszont valaki egyszer megtapasztalja, mi is a valódi szinergia, amikor – és most a matematikusok ugorjanak egy sort –, 1+1=10, 100 vagy 1000, azaz a harmadik lehetőség, amire az egyeztetések kezdetén egyik fél se számított, akkor minden alkalommal ezt fogja keresni.

Végezetül a hosszú távú eredményesség titka a hetedik szokás, a megújulás képessége. Méghozzá négy dimenzióban: fizikailag, hogy a test egészséges maradjon, mentálisan, hogy a szellem friss és kreatív legyen, az új dolgokra kész, spirituálisan, hogy a lélek megnyugodjon és nem utolsó sorban pedig a társas és érzelmi dimenzióban, hogy az emberi kapcsolatok jók maradjanak.
És a kör bezárult.

Hét, egyszerű, mindenki által ismert, de most egy működő, követhető, megtanulható rendszerbe foglalt szokás, azoknak akik hosszú távon is kimagaslóan eredményesek szeretnének lenni.

(A szerző vezető tréner-tanácsadó)