Beterelnek egy akolba, és még fizetni is kell érte – Mi az?
Ismét itt a régi az ötlet: lépjen be minden vállalkozás a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarába. Az elképzelés lényegében csak az MKIK vezetőinek tetszik, de nekik a jelek szerint nagyon. Most új ideológiát gyártottak hozzá. Hogy aztán egyszer megkérdezik-e erről a vállalkozásokat is, azt továbbra sem tudni. Mindenesetre utóbbiak fizetnek már most is, nem is keveset, és leginkább a semmiért.
Ha jó a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara lobbiereje (márpedig jó) régi ötlet kerülhet újból napirendre, és ezúttal nehezen képzelhető el, hogy ne valósuljon meg. Az eredmény pedig: újabb nyűg, és adott esetben újabb pénzügyi teher a vállalkozóknak. Az először a Népszabadság által megszerzett információ szerint ugyanis az MKIK megint javasolná a kötelező kamarai tagság bevezetését 2016-tól. Ráadásul a lap úgy tudja, a cégeknek ma fizetett évi ötezer forintos hozzájárulásnál többet kellene perkálniuk, jól legfeljebb a jelenlegi tagok járnának.
Az ötlet nyilvánvalóan nem új, már 2011-ben is felbukkant, abból lett végül az enyhébb változat, az, hogy 2012-től minden egyes vállalkozásnak kötelezően regisztrálnia kell magát a kamaránál, és éves díjat kell fizetnie. Parragh László, az MKIK elnöke akkor azt mondta, a kötelező tagságot sem söpörték még le az asztalról. Ezt pedig úgy is fenntartja, hogy mindeközben világossá vált: a cégek többsége régóta ellenzi is az ötletet.
Egy borsod megyei vállalkozó például a hvg.hu-nak azt mondta, ő minden évben befizeti a kötelező regisztrációs díjat, cserébe a helyi kamara rendszeresen küld a címére programajánlókat, hírlevelet európai uniós támogatásokról, képzésekről. A vállalkozónak azonban semmi haszna ebből. Azt mondta, ha élne a felajánlott programokkal, akár meg is érhetné, de nem él velük. És éppen ez a probléma: a kötelező jelleg, amiből következik a kötelező fizetés is.
Van egy pár félreértés az MKIK szerint
Május 28-án lesz kamarai küldöttgyűlés, ahol az előző évi tevékenységről beszámolunk, és a küldöttgyűlés egyik napirendi pontja lesz a kamarai rendszer fejlesztése – mondta a hvg.hu kérdésére Dunai Péter, az MKIK főtitkára. Azt elismerte, hogy létezik az említett anyag, és az nem is titkos. Az MKIK főtitkára szerint alapvetően azt szeretnék, ha megmaradna a jelenlegi struktúra, most ugyanis 23 területi kereskedelmi és iparkamara működik az országban, a tagok ezekbe lépnek be, a vállalkozásoknak itt kell regisztrálniuk, a kamarák pedig itt nyújtanak szolgáltatásokat is.
Ma egy felemás kamarai rendszer létezik – érvel Dunai, s szerinte ezen változtatni kellene. A vállalkozásoknak jelenleg kötelezően regisztráltatniuk kell magukat a kamaránál 5 ezer forintos éves díjért, ám a szolgáltatások igénybevételénél alig van különbség a regisztrált vállalkozások és a tényleges tagok lehetőségei között. A nem tagok mégsem vehetnek részt a kamara életében. Az MKIK főtitkára szerint olyan rendszert akarnak létrehozni, amilyen például Németországban működik, ahol automatikus a tagság. Így az összes vállalkozás részt tudna venni a kamarai életben – választhatnak és választhatóak is lehetnek a vállalkozók –, és a szolgáltatások szélesebb tárházát is igénybe tudják venni.
Mindezt úgy akarják megvalósítani az MKIK-nál – hangoztatta a főtitkár –, hogy a vállalkozók terhei összességében ne növekedjenek. Dunai szerint ők azt szeretnék, hogy a mikro- és kisvállalkozások számára 5 ezer forintnál ne legyen nagyobb a tagdíj, a nagyobb vállalkozások számára vonatkozó tagdíjról ugyanakkor még nincs konkrét elképzelés. A fő cél az MKIK főtitkára szerint azonban az, hogy szélesítsék azt a bázist, amelynek szolgáltatásokat tudnak nyújtani. E szolgáltatások közé tartozik például általános tanácsadás, partnerközvetítés, pályázatok figyelése, vagy különböző rendezvényeken történő részvétel. Ezzel pedig minden vállalkozás számára segítséget tudnának nyújtani a lehető legtöbb területen – legalábbis Dunai szerint.
A Népszabadság értesülése szerint a korábbi elképzelésektől abban eltér a tervezet, hogy nem az "egy tag-egy szavazat"-elv szerint szabályozná a tagok jogait, hanem gazdasági erő szerint súlyoznának. Ennek a következménye az lenne, hogy elsősorban nem a kis- és középvállalkozásokat, hanem multinacionális cégeket képviselné a szervezet. Az MKIK főtitkára azonban a hvg.hu-nak azt mondta, félreértés, hogy sérülne az egy tag-egy szavazat elve. Ők azt szeretnék átalakítani, hogy egy választási egységen belül mennyi küldött mehessen a küldöttgyűlésre például a kisvállalkozások vagy nagyvállalatok képviseletében (itt lehetséges, hogy az árbevétel, és a foglalkoztatottak száma alapján lenne arányosítás). Ez a súlyozás az ágazatok (ipar, kereskedelem például) területén az MKIK főtitkára szerint már több évtizede így működik, és az ágazat súlya szerint vannak elosztva a szavazatok. Minden bizonnyal beépítenének egy szavazati korlátot, mely szerint sem a kisvállalkozások, sem a nagyvállalatok nem kerülhetnének túlsúlyba. "Nem akarjuk, hogy egyik vállalkozói csoport kiszorítsa a másikat" – tette hozzá Dunai.
Ne kényszerítsenek be minket egy akolba!
Nagyon nehéz úgy mondani bármit is, hogy még nem olvastam az előterjesztést, de igyekeztem összeszedegetni a lényeget a sajtóból – fejtette ki Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke. Dávid szerint a helyzet az, hogy a kamarának vonzónak kell lennie a vállalkozások számára, egy szolgáltató testület esetében azt kell mérlegelniük a cégeknek, hogy megéri-e nekik belépniük.
A vállalkozók a VOSZ főtitkára szerint feltehetik a kérdést: mit szolgáltat jelenleg a kamara, és mit fog majd a kötelező tagsággal? Jelenleg ugyanis a tagság nem vonzó a vállalkozásoknak – mondta Dávid Ferenc, aki szerint ezt az is mutatja, hogy már a kötelező regisztrációs díj beszedésével is komoly problémák vannak. A kamarának nem hatóságként kellene működnie, ne kényszerszervezet legyen, és az nem jó a VOSZ főtitkára szerint, ha adó módjára hajtják be a be nem fizetett regisztrációs díjat. Dávid azt mondta, a kamarának önértékelést kellene végeznie az eddig eredményeket illetően, és csak ezután lehetne szó esetleges további lépésekről.
Dávid szerint az a vállalkozó döntésének kell maradnia, hogy választható vagy választani akaró szeretne-e lenni. Aki akar, az már most is lehet kamarai tag, így e jogait és kötelezettségeit meg tudja valósítani. Ráadásul a regisztrációs díj megszabja, hogy milyen szolgáltatásokat vehet igénybe egy vállalkozás, így világos, ha valakinek ez nem elég, akkor be lehet lépni a kamarába.
A VOSZ főtitkára szerint emellett az az érvelés sem állja meg a helyét, hogy már van egy Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránk, ahová kötelező az érintetteknek a belépés. A mezőgazdaság speciális szektor ugyanis, az agrárkamarának e területen sok a hatósági jogköre is. Dávid szerint ők az 5 ezres regisztrációs díjra végül beadták a derekukat, ám a terhek további növelését már nem tudják elképzelni (adminisztratív tehernövekedést sem), sem a kötelező tagságot, ami ellen már 2011-ben is harcoltak – akkor sikerrel.
Emellett azt is fontosnak tartja a VOSZ főtitkára, hogy a vállalkozások fejében el kell különíteni azt, pontosan mivel is foglalkozik egy kamara, illetve egy érdekképviselet. A kamara állami feladatokat lát el, megvalósítja a kormány gazdaságpolitikáját Dávid szerint, a VOSZ ugyanakkor például egy érdekképviselet. "A különbséget nem szabad elfelejteni" – mondta Dávid Ferenc. Az érdekegyeztetések során például – itt általában a kormány, munkáltatók, munkaadók vesznek részt – figyelembe kell venni ezt, a kamara bármennyire is a lehető legszélesebb bázissal rendelkezne a kötelező tagság esetén, nem érdekképviseletként, tette hozzá.
Dávid szerint emellett hazánkban a vállalkozók történelmi okokból kifolyólag sincsenek jó véleménnyel a kötelező elemekről. Az “akolba terelést” különösen ebben a szférában nem fogadják jó szájízzel a gazdasági szereplők. Az MKIK működését – mint közfeladatot ellátó szervezetét – a központi költségvetésből kellene a VOSZ főtitkára szerint finanszírozni, az esetleg előálló pluszfeladatokkal egyetemben. A vállalkozások fizetnek épp elég adót, amiből ezt meg lehetne oldani – mondta.
A VOSZ főtitkára szerint az is komoly probléma, hogy nem a kamaráról, hanem a vállalkozásokról kellene szólnia a történetnek: nekik mi éri meg, és mit tud nyújtani egy szolgáltató kamara? Nagyon gyorsan le kellene ülnünk ezt megbeszélni, a kamarának ráadásul nem csak a munkáltatókkal, hanem a munkavállalói szervezetekkel is kellene egy nyílt vitát folytatnia, mivel ez egyáltalán nem kamarai belügy – hangsúlyozta Dávid.
A regisztráció nyűge
2012 január elsején lépett hatályba a kötelező kamarai regisztrációt tartalmazó törvényjavaslat. A módosítás lényege, hogy a vállalkozásoknak évi 5 ezer forint kamarai hozzájárulást kell fizetni, amiért cserébe a kamara kötelessége lenne térítés nélkül gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási tanácsokat, valamint üzletipartner-keresési és pályázatfigyelési szolgáltatásokat nyújtani.
A befizetésekből elég jól kivehető, hogy a vállalkozások nagy része nem tartotta fontosnak, vagy nem akarta befizetni a hozzájárulást. 2012-ben a törvény által kötelezett 708 ezer vállalkozásból 545 ezer, 2013-ban az érintett 571 ezer vállalkozás közül 385 ezer fizette be a kötelező kamarai regisztrációs díjat az MKIK tavalyi adatai szerint. Ez nem kis pluszbevétel a kamarának: a 2012-ben várt 3,5 milliárd forintos bevételből 2,7 folyt be, a 2013-ban várt 2,8 milliárdból pedig 1,9. A többit behajtatja a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal (NAV), ugyanis ez köztartozásnak minősül. Azt, hogy melyik vállalkozáshoz, mikor küldi ki emiatt a NAV-ot, a kamara dönti el.
Az évi 5 ezer forintos befizetési kötelezettség elmulasztása ráadásul akár jóval drágább mulatság is lehet. Ugyanis az eljárás megindításakor 5 ezer forint összegű végrehajtási költségátalányt számítanak fel, ezen túlmenően pedig nyilvántartáson alapuló foglalás esetén esetenként, helyszíni eljárásnál pedig helyszínenként további 5 ezer forint végrehajtási költséget. Ezen felül, ha az eljárás során valamilyen készkiadás jellegű költség merül fel, úgy azt is az adós köteles megfizetni.
A befolyt díj pénz tíz százaléka az országos, a többi a területi kamaráké. A gyakorlat azt mutatja, az érintett cégek a pénzükért nemhogy gazdasági tanácsadást nem kaptak, de egyes esetekben a regisztrációs díj befizetését követően még csak igazolást sem. Arról a kamarának tavaly még nem volt összesítése, hogy a tagok milyen mértékben élnek a felkínált szolgáltatásokkal.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
