Egy új logisztikai beruházás alapkőletételénél bábáskodott november végén Pátyon Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Azt már megszokhattuk, hogy az ilyen típusú fejlesztéseknél egy kormánytag mindenképpen felszólal, még úgy is, hogy a cég, a svájci Kühne + Nagel nem új szereplő Magyarországon, sőt a cég regionális központja éppen Pátyon található. A tárcavezető azonban egy új állami hálózat propagálására használta fel az eseményt. A kormányzat ugyanis úgy döntött, hogy beszáll az ipariparkbizniszbe is, ennek az első eleme a pátyi fejlesztés.

Nem csak Szijjártó hirdette az eseményen az állami ipari parkokat: Török Zsombor, a hálózatot összefogó cég, a NIPÜF Nemzeti Ipari Park Üzemeltető és Fejlesztő Zrt. (NIPÜF) vezérigazgatója az MTI tudósítása szerint azt emelte ki előnyeik között, hogy

„állami tulajdonú cégként szoros kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek”.

A Kühne + Nagel Kft. alapkőletételénél 2016 novemberében.

Eurolex

Tény, hogy a NIPÜF, amelynek a megalapításáról egy 2015 november végén kiadott kormányhatározat rendelkezett, komoly segítségben részesült már az államkasszából. A céget 10,55 milliárd forintos saját tőkével jegyezték be januárban, augusztusban négy leányvállalatot alapított négy megvalósítandó ipari parknak. A két elsőként megvalósuló beruházáshoz, a pátyi mellett a Hatvanban létesülő ipari parkhoz pedig 27,54 milliárd forint keretösszegű kötelezettségvállalást hagyott jóvá az állam. Ebből a keretből a területet megvásárlását, ipari övezetté minősítését, infrastrukturális fejlesztéseket és a már aláírt bérleti szerződések alapján megépülő csarnokok tervezését és kivitelezését fedezhetik – a kormányhatározat szerint piaci banki hitel bevonásával. A pénzből közel 80 000 négyzetméter új csarnok jöhet létre, remények szerint ezeknek a bérlői nagyságrendileg 750 új munkahelyet teremtenek. Nem csak a jóváhagyott pénzügyi kerettel segíti azonban az állam saját cégét: a két ipari park kormányhatározatban kapott kiemelt státuszt.

Nagyban gondolkoznak

Sem a pénzügyi keret, sem a kiemelt státusz nem elhanyagolható. Összehasonlításképpen: az ipari parkok alapvető infrastrukturális fejlesztésére kiírt két uniós pályázat teljes támogatási kerete összesen 46 milliárd forint. Ráadásul sem a GINOP, sem a TOP pályázaton még egyetlen aspiránssal sem kötöttek szerződést, így nem is fizettek egy fillér támogatást sem.

A másik könnyítés, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházási státusz is komoly segítség. Ez ugyanis jócskán megkönnyíti az ügyintézést, nem kell például építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt kérni és nincs szükség településképi véleményezési eljárásra sem.

A kiemelt státusz azonban nem egyedi, azt több hazai ipari fejlesztés is megkapta, amely teljesíti a jogszabályban meghatározott kritériumokat – mondta el a hvg.hu érdeklődésére a NIPÜF. A cég szerint így 8-12 hónapra csökkenhet egy beruházás időtartama, vagyis ennyi idő alatt kész csarnokot kaphat egy cég.

Kérdés, hogy a NIPÜF hogyan használja ki viszonylagos előnyét. Egy lapunknak nyilatkozó szakértő szerint két út lehetséges: vagy harmonikus lesz az együttműködés a piac többi szereplőjével, de az sem kizárható az, hogy a befektetések ösztönzésére létrehozott, a külügyi tárca alá tartozó HIPA egyből az állami hálózatban működő ipari parkokhoz irányítja az érdeklődő külföldi befektetőket, ami versenyhátrányt jelenthet a többiek számára.

A NIPÜF ráadásul nagyban gondolkodik: hosszú távon 30-35 elemből álló hálózatot hoznának létre. Ez jelentős súlyt képvisel, hiszen ma Magyarországon nagyjából kétszáz az ipari parkok száma.

Igaz, volt ennél sokkal több is: néhány éve még 250 ilyen létesítmény működött – pontosított Hantos Zoltán, a Magyar Tudományos-Technológiai és Ipari Parkok Szövetségének (MATTIP) az elnöke. A szakember kiemelte: a drasztikus csökkenés hátterében az áll, hogy több év után újra ellenőrizni kezdték, az ipartelepek megfelelnek-e az ipari parkkal kapcsolatos előírásoknak. Amikor egy cég szeretné elnyerni az ipari park címet, az övezet területének legalább húsz hektár nagyságúnak kell lennie, legalább öt cégnek kell működnie száz fő összlétszámmal. A pályázat elnyerésétől számított ötödik év végére pedig tízre kell növelni a cégek és 500-ra a foglalkoztatottak számát.

Ezek elég objektív kategóriának tűnnek, ám a valóság nem ennyire egyértelmű. A szolnoki ipari parkban például öt éve húzódik a BBCA kínai-magyar citromsavgyár építése, amely a maga húszhektáros területével a park több mint negyedét teszi ki. (Ez az ipari park természetesen a fantomberuházás nélkül is teljesíti a kritériumokat).

Az épülő citromsavgyár tervezett helye Szolnokon 2012 szeptemberében.

Túry Gergely

Az is kérdés, hogy a NIPÜF új parkokat kíván telepíteni vagy már működőket vesz át. Pátyon és Hatvanban is zöldmezős beruházás valósul meg. A bővítésnél – amelynek alapja a Modern Városok Program – azonban önkormányzati és magántulajdonban levő ipari parkok is szóba jöhetnek – közölte a társaság. Az esetleges bővítésről a már meglévő és működő ipari területek átfogó felmérése és értékelése alapján, a befektetői igényekkel összhangban határoznak.

Csak az államra számíthatnak?

Ma az ipari parkok több mint fele van a települések vagy valamilyen önkormányzati cég többségi tulajdonában, ám van még egy fontos szempont. Ahhoz, hogy uniós támogatásban részesüljenek, a fejlesztendő területnek önkormányzati tulajdonban kell lennie. Ez hátrányosan érinti a NIPÜF-öt, ám, mint megtudtuk, már tárgyalnak arról az Európai Bizottsággal, hogy a támogatásokat állami tulajdonú ingatlanok infrastrukturális fejlesztésére is fel lehessen használni. (Igaz, így az ezzel járó kötelezettségek is ugyanúgy terhelnék a céget.)

Amíg azonban erről döntenek, marad az állami forrás, az állam pedig igen bőkezű – legalábbis nyilatkozataiban: tavasszal Lázár János még arról beszélt, hogy a hálózat fejlesztésére idén 50 milliárd, 2016 és 2018 között pedig 150 milliárd forint állami forrást szán a kormány. Igaz, akkor még a fejlesztés alapja az állami földek eladásából származó pénz lett volna, ám időközben a kormány úgy döntött, azt inkább az államadósság finanszírozására fordítják, a hálózat fejlesztésére nem jutott belőle.

A kérdés az, mennyire éri majd meg az államnak betenni a milliárdokat ezekbe az ipari parkokba. A tapasztalat ugyanis azt mutatja: egyáltalán nem garantált az ilyen övezetek sikere. Hantos Zoltán szerint a sikertelenséget részben az is magyarázza, hogy az önkormányzatok gyakran csak a területet biztosítják, ám a megfelelő menedzsmentet már nem, és sokszor – mint egy sült galambot – várják a befektetőket.

Arra a kérdésünkre, hogy a NIPÜF mit tud kínálni ebben a versenyben, a cég úgy válaszolt: „széles hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerünkön keresztül igyekszünk minél több beruházást Magyarországra hozni, ehhez piaci alapú, versenyképes bérleti konstrukciót kínálunk”. Az is igaz azonban – emelte ki a MATTIP elnöke –, hogy egy cég sok szempont alapján dönt arról, hová költözik, és ezek közül számtalan igen szubjektív. Ha egy önkormányzatnál gyors az ügyintézés, ha adókedvezményt kínál, az néha többet számít, mint hogy milyen áron kínálja az üzemcsarnoknak helyet adó telket vagy magát a csarnokot.