A francia lap az amerikai Wall Street Journal felmérésére támaszkodva most néhány tanácsot ad az értekezletek szervezőinek. A tanácskozások egyik fajtája az, amikor döntést kell hozni, meg kell oldani egy problémát, méghozzá gyorsan. Az ilyen összejövetelekre a vezető csak azokat a munkatársakat hívja meg, akik valóban kompetensek és beosztásukból adódóan személyes érdekük is a gyors döntéshozatal. Ide kibiceket, kíváncsiskodókat, okoskodókat nem szabad meghívni. Az amerikai lapnak nyilatkozó szakértő szerint hét embernél több nem vehet részt a döntéshozó tanácskozásokon.

Napindítás

Nagyon sok munkahelyen napindító értekezletet tartanak reggel. Meg kell beszélni az aznapi teendőket, ki kell osztani a feladatokat. Ebből adódóan sokkal több részvevőre van szükség, akár 15 fő is ott lehet a napindítón. Ez persze veszélyforrás is, hiszen hosszúra nyúlhat a tanácskozás. De erre is van egy jó módszer: a munkatársak körbeállják az asztalt és nem ülnek le. Állni kényelmetlenebb, ezért a hozzászólások rövidebbek, gyorsabban megbeszélhető minden. Aztán van még egy előny: állva sokkal nehezebb elszundikálni, mint ülve.

Ötletelés

Vannak persze olyan tanácskozások is, amelyek afféle brainstormingnak, kollektív ötletelésnek tekinthetők. Ilyenkor nem dönteni kell, hanem terveket felvázolni és megvizsgálni, netán új módszerek felvetése is kívánatos. Ide több részvevőt kell meghívni, akár 20-at is, mert a lényeg az, hogy egy probléma minden oldala szóba kerüljön. Ez a tanácskozás el is húzódhat, hiszen nem a gyors döntés a lényeg, sőt dönteni egyáltalán nem kell még abban a fázisban. De ezt a tanácskozást is hatékonyabbá lehet tenni: az értekezletet vezető főnök rövid, konkrét kérdéseket is föltehet, amelyekre ugyancsak rövid, pár szavas írásos választ kér. A lényeg, hogy a cédulán ne legyen név. Névtelenül, írásban az emberek őszintébbek, mintha személyesen kell vállalni egy véleményt. Ez a módszer főleg az alacsonyabb beosztású munkatársakat bátoríthatja véleménynyilvánításra.