Akkor csökkent 3,5 százalékra a munkanélküliségi mutató. De már ez az arány is azt jelentette: csak azok vannak munka nélkül, akik az egyik állásból egy másikba tartanak. Tényleges munkanélküliség nincs. Az ellenkezője, a munkaerőhiány viszont egyre nyomasztóbb. Ennek alapvetően demográfiai okai vannak. 2010 és 2015 között Japán lakossága 1 millióval csökkent. Egyre többen élnek magányosan, csökken a házasságkötések és a születések száma. De a fő gond a korösszetétel drámai romlása: a 127 milliós népesség egy harmada már 65 évnél idősebb.

A kormány munkavállalásra ösztönzi a nőket és a nyugdíjasokat is. Persze ez a nők esetében nem növeli a gyerekvállalási kedvet, amihez az sem járul hozzá, hogy kevés az óvoda és a bölcsőde. Shinzo Abe kormánya mégis úgy vélte, hogy hosszútávon fenntartható a 100 millió fölötti népesség. Most viszont egy friss demográfiai előrejelzés drámai jövőt sejtet: a következő évtizedekben akár 50 millióval csökkenhet Japán lakossága.

 A világ más tájain már a pokolba kívánják az emberi munkaerőt kiváltó robotokat. Japánban viszont áldás a robotizáció. 10 ezer munkásra már 300 robot jut a japán ipari üzemekben, ennél csak Dél-Koreában magasabb az arány, ott 400 a 10 ezerhez. De hamarosan Japán veheti át a vezető helyet, mert a szigetországban évente 20 százalékkal nő az ipari robotok száma – írja a francia Le Figaro.

 A miniszterelnökről „abenomics”-nak nevezett gazdaságpolitika fő célja a fogyasztás növelése, az infláció felpörgetése lenne. De a cégek a kormány ösztönzése ellenére sem emelik igazán a béreket – ez is jellegzetes japán ellentmondás. Így nem nő a kereslet, a fogyasztás, a hosszú távú befektetések is elmaradnak. És már a nyugdíjas munkaerőből is hiány van. A világháború utáni babyboom nemzedék tagjai mostanában érik el hetvenedik évüket, tehát rájuk is egyre kevésbé lehet számítani. És közben semmi nem utal egy újabb babyboomra.