Pinczehelyi Sándor 1969-ben kóstolt először Coca-Colát. A most 65 éves művész a hvg.hu-nak elmesélte, hogy egy bolgár tengerparti nyaraláson jutott hozzá az akkor még Magyarországon nem kapható, ezért aztán oly vágyott nedűre, de amikor megízlelte, nem volt annyira elragadtatva. Az ital logójától viszont annál inkább, így a szigetvári születésű grafikus a magyarok közül elsőként használta képein a pop-art kedvelt múzsáját.

A magyar és a paprikás kóla

Pinczehelyi, aki negyven éve plakátgrafikáival vált közismertté, felfedezte a kommerciális elemek hatását és más, politikai töltetű képekkel való kölcsönhatását a modern felületen, és 1980-tól először fotósorozatokon, majd szitanyomatokon örökítette meg az ikonikus italt. Az egyik leghíresebb kólás műve 1988-ból például egy vörös csillagot ábrázol, melyen keresztül-kasul a Coca-Cola ismerős felirata látható vidám színkavalkádban. Pinczehelyi a fura párosítással, azaz a szocializmus és a kapitalizmus szimbólumainak „házasításával” ábrázolta Magyarországot a két világhatalom közé ékelődve.

A mű a külföldön is felkeltette a figyelmet a rendszerváltás előtt egy évvel, amikor Pinczehelyi harmadmagával képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén. „A legtöbb újságíró kint megkérdezte tőlem, hogy ilyet szabad-e nálunk csinálni” – meséli a művész, aki sokkal kevesebb politikai mondanivalót szánt a művének, mint amennyit sokan belemagyaráztak, és azóta egyenesen a rendszerváltás művészi jósaként tartják számon. A Coca-Cola logó tipográfiájában például harmóniát lát Pinczehelyi, míg a vörös csillag számára sarkos, szigorú forma, ám mindkettő életműve része.
Egy másik vitatott művében is sokkal inkább a nyelvi játék a fontos, mint a kóla, a fogyasztói társadalom megtestesítője. „A kismalacok mint cocák ábrázolása csak a magyaroknak jelent valamit, ám mivel nem szerepel rajtuk a cola, így nem értem, miért gondolták, hogy a terméket gúnyolja” – árulta el Pinczehelyi, akinek a nevéhez fűződik a PFZ, a piros-fehér-zöld művészi felhasználása is. A trikolort 1988-ban egy művén párosította az amerikai ikonnal, így provokálva a hatalmon lévőket két nemkívánatos témával egyszerre: a nemzeti identitást jelző háromszínű paprikával, illetve a gyűlölt nyugati „imperializmus” szimbólumával.

A lelkes amerikaiak

A populáris művészet eszközrendszere és tematikája is hatással volt tehát a magyar avantgárd művészekre? Inkább csak az előbbi, véli Pinczehelyi, aki például egészen másképp használta a Coca-Colát, mint az amerikai pop-art képviselői, Andy Warhol, avagy a képregények ihlette Mal Ramos. Az ő műveiken ugyanis a kóla egybeolvadt az italt tartalmazó, kecses üveggel, illetve az amerikai életérzéssel, amit Warhol így fogalmazott meg:

„A legnagyszerűbb ebben az országban az, hogy Amerika teremtette meg annak a tradícióját, hogy a leggazdagabb fogyasztók ugyanazt vásárolják, mint a legszegényebbek… tudod, hogy az elnök Coke-ot iszik, Liz Taylor Coke-ot iszik, és, hogy te is azt iszod. Hiába van több pénzed, nem kapsz érte jobb Coke-ot, mint az a csöves, aki a sarkon szürcsöli. Mindegyik Coke ugyanolyan, és mindegyik jó. Ezt tudja Liz Taylor, tudja az elnök, tudja a csöves, és tudod te is.”

A brit alapozók

Nem csoda hát, hogy a lelkes amerikai az, aki mindenkinek eszébe jut, akár a pop-artról, akár a Coca-Cola ábrázolásokról van szó. Ám a legelső mégsem ő volt, sőt nem is egy amerikai, hanem egy skót. Eduardo Paolozzi jóval Warhol előtt 1947-ben ábrázolta a Coke-ot  az I was a Rich Man's Plaything (Egy gazdag férfi játékszere voltam) című művén, mely a tömegkultúrát, a fogyasztást, a kommerszet felhasználó művészeti irányzat elindítója és névadója is lett.

A kép felső sarkában a pop szóbuborék, az alsó sarkában egy kólás üveg, a többi részén pedig egyéb használati tárgyak kollázsa szerepel, középpontban a pin-up kalendáriumokról ismerős nőalakkal. 1952-ben a londoni Independent Group megalapítása is Paolozzi nevéhez fűződik Richard Hamiltonnal együtt, aki összeállította a pop-art címszavait: populáris, olcsó, szexi, feltűnő, tömegesen előállított, vicces, játékos és csábító, a kelléktárába pedig beletartozott a Coca-Cola mellett, a Guiness sör, a Heinz ketchup, a Campbell's szószok, de a korszak agyonsztárolt színészei, Marlon Brando és Marylin Monroe egyaránt.

...és az ellenlábasok

A triviális képi elemekkel machináló pop-artot a 20. század második felében hamar befogadták a modern művészetekre nyitott közegek, ugyanakkor ellenlábasai, a tömegkultúra és a fogyasztói társadalom felett ítélkezők is megjelentek - mondta el kérdésünkre Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója.

Az 1960-ban létrejött francia újrealizmus képviselői közül Arman a hulladékhalmos kreációiról híres. A nizzai származású művész a kólásdobozokat is felhasználta alumíniumhalmos sorozatában, kollégája, Villégle megtépázott plakátjaival vált ismertté, ám ugyanebben a destruktív műfajban a német Wolf Vostell használta fel a Coca-Cola védjegyet 1961-es alkotásában.