"Én úgy két BKV bérlet árát biztosan elköltöm színházra egy hónap alatt" - mondja az egyik huszonéves fiatal, aki a hűvös Andrássy úti jegyiroda előtt piknikezik a társaival szombat éjszaka. Míg party limuzinok tetején kilógó részeg tinédzserek sikítoznak a sugárúton és turisták pislognak álmosan a Baldaszti étterem vaskos árlistájára a szomszédban, addig néhányan azért virrasztanak, hogy másnap reggel 9-kor, amikor a jegyiroda kinyit, mindenképpen kapjanak jegyet az egyelőre Alföldi Róbert igazgatása alatt álló Nemzeti Színházba.

Nem az első alkalommal alakul ki sor az Andrássy úton, korábban, amikor még friss volt a hír, hogy Vidnyánszky Attila nyerte az Emberi Erőforrások Minisztériumának pályázatát, és ezzel július 1-én lejár Alföldi mandátuma, már tömegesen rohanták meg a jegyirodát, de az online vásárló felületet is.

MTI / Koszticsák Szilárd

A virrasztók azonban tagadják, hogy politikai protestre érkeztek volna. "Egyszerűen csak tudjuk, hogy vége. Én például az Egyszer élünk darabot eddig háromszor láttam, amúgy lehet, hogy most nyárig nem nézném meg negyedszer, de mivel vége, ezért próbálok még egyszer bejutni."

Másokat bejuttatni már nehéz, aki szeretné a nézőtéren a jelenlegi társulatot látni, annak személyesen kell eljönnie. Egy előadásra csak két-két jegyet vehetnek a vásárlók, nem lehet bér sorban állást vállalni.

A többi piknikelő, aki egy borral és ásványvízzel megrakott kisasztal mellett várja a reggelt, hozzáteszi, hogy nem csak Alföldi munkájától búcsúznak, hanem a stábtól és a repertoártól is. Persze tudják, hogy a hosszú sorokban olyanok is várnak, akik korábban kevésbé érdeklődtek a Nemzeti vagy akár a színház ügye iránt.

Vidnyánszkynak nem szavaznak bizalmat, azt mondják, ezt kijelentéseivel, reakcióival eljátszotta.

"Hova járnak még színházba?" "Örkény" - vágják rá többen, egyszerre. Elhangzik még a Katona is, de jártak és járnak a Bárkába is. Készülnek az István a király 30. születésnapjára is, amelynek rendezésére Szörényi Levente éppen Alföldi Róbertet kérte fel, meglepve sokakat, hogy a jobboldal által tucatszor nemzetietlennek mondott színigazgatót tartotta érdemesnek a rendszerváltás körüli években szimbolikussá vált rockopera újraadaptálására.

MTI / Koszticsák Szilárd

A virrasztók azonban nem tartják furcsának: "sok éves a munkakapcsolatuk, miért ne kérte volna föl" - vetik fel, hozzátéve, hogy éppen ez bizonyítja, a színháznak és a politikának semmi köze egymáshoz.

Továbbra is csodálatos hely Magyarország, ahol iPhone helyett színházjegyekért virrasztanak a polgárok.