A gyerekek a beszédet egyszerű utánzással sajátítják el. Mire iskolába kerülnek, már folyékonyan beszélnek. Ám az olvasás megtanulása nehezen képzelhető el célirányos oktatás nélkül, és még így is többnyire évekbe telik, mire egy iskolás akár ismeretlen szöveget is folyékonyan tud olvasni. Az olvasás az emberiség kultúrtörténetének egyik legfontosabb, de egyben a legkomplexebb teljesítménye. Nem csoda hát, ha az olvasás a gyerekeknek eleinte nehezen megy.

Betűről betűre

„Viola új füzetet kapott. Sok színes rajzot készített a füzet lapjaira“ olvassa majd sok kis elsős a kísérleti ábécés olvasókönyv második kötetében. Közben a szemük betűről betűre, szóról szóra siklik, végül összeáll a mondat. Ezt a folyamatot vizsgálják tavaly óta a Max Planck Intézet pszichológusai és nyelvészei.

MTI / Kálmándy Ferenc

„Alig találhatunk másik olyan alapvető tanulási területet, amelyben az emberek között olyan nagy különbségek lennének, mint az olvasás” – mondja Sascha Schroeder, a Read (Reading Education and Development) projekt vezetője. „Egy jó másodikos olvasási képessége már megfelelhet egy gyengébb hatodikos szintjének, de egy jó olvasó gyerek negyedikre már elérheti egy kevésbé gyakorlott felnőtt színvonalát” – folytatja a kutatás vezetője. Ezt támasztják alá a különböző nemzetközi felmérések (PISA, PIRLS, IGLU).

A kutatók négy éven keresztül fogják figyelni száznegyven gyermek olvasási fejlődését a második osztálytól a negyedikig. Az összehasonlítás kedvéért idősebb iskolások és felnőttek is részt vesznek a kutatásban. A tudósokat elsősorban az érdekli, milyen kognitív folyamatok zajlanak le olvasás közben, milyen módon tanulnak meg a gyerekek olvasni és miért akadhat meg ez a folyamat.

A felnőttek húsz százaléka nem érti, amit olvas

Pontosan hogyan tanul meg egy gyermek olvasni? Milyen részfolyamatok zajlanak eközben? Mennyire fontosak a verbális képességek az olvasás tanulásakor? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a REaD-projekt már egy éve. Az olvasás hiánya ugyanis végzetes következményekkel jár a magánéletben és a társadalomra nézve egyaránt. Az Európai Unióban az emberek húsz-harminc százaléka funkcionális analfabéta (és ez egyáltalán nem csak az idősebb korosztályban jellemző: Magyarországon a 15 évesek 22-24 százaléka például évtizedek óta ebbe a kategóriába esik), vagyis nem érti az egyszerű szövegek, akár egy használati útmutató tartalmát sem. És ebbe a csoportba egyáltalán nem csak a nehéz szociális körülmények közt élők tartoznak, a probléma minden társadalmi réteget érint.

Schroeder szerint napjaink modern információs társadalmában a rossz olvasási képességekkel rendelkezők a társadalom peremére sodródnak, ami „az érintettek számára szégyen és szociális elszigetelődéshez vezet. Ehhez jön még a roppant nagy gazdasági kár, mert ezek az emberek nem jutnak munkához sem.”

A német kutató rámutatott még az olvasás politikai hozadékára is: „Az olvasásban az a nagyszerű, hogy ez felvilágosítás kicsiben. Aki olvasni tud, az tud önállóan cselekedni is.” Aki nehezen olvas, az inkább kerüli is ezt a tevékenységet, és így belekerül egy ördögi körbe. A kutatók szerint ugyanis az egészen bizonyos, hogy az olvasást csakis az olvasás gyakorlásával lehet megtanulni. A kutatók szerint hiába rendezünk be az iskolákban csinos könyvsarkot, hiszen ha a gyermek nem sajátította el a megfelelő olvasási technikát, nem fog részt venni az olvasóvá nevelési programokon sem. Szerintük, amíg nem ismerjük az olvasástanulás folyamatát, addig nem lehet igazán hatékony az oktatás. Ezért kell az olvasás kognitív mechanizmusát megismernie a szakembereknek.

AFP / Daniel Roland

A szem mozgása sokat számít

Az írott világ meghódítása igen fárasztó. Sokan úgy gondolják, hogy a szemünk olvasás közben egyenletesen halad a sorokon, de ez nem igaz. A szem szakkádikus mozgást (olyan gyors szemmozgást, ami többek között azt a célt szolgálja, hogy a fixáció a látóterünk egyik pontjáról minél hamarabb eljusson a másikba) végez a szövegen. Az ugrások közt a szem megpihen, hogy feldolgozza az olvasott információkat. A szünetek azért is szükségesek, mert a látómezőnek csak egy kis területe elég éles ahhoz, hogy a betűket és a szavakat beazonosítsa. A terület ráadásul nem is kör alakú, sokkal inkább elnyúlik és megnő az olvasás irányába (az európai nyelvek esetében jobbra). Ily módon már előre sejthető, mit fog a szem hamarosan olvasni. A látómező baloldala pedig inkább elmosódott.

A kezdők persze még mit sem sejtenek az olvasási irányról. Nekik még azt is meg kell tanulniuk, hogy az írás a nyelvet sorokba rendezi, és a szavakat elválasztja egymástól. Ezért egy kis elsős a szemét másként mozgatja, mint egy tapasztalt olvasó.

„A gyerekek eleinte szép sorrendben olvasnak. Betűről betűre dolgoznak fel egy szöveget” – meséli Schroeder. „Ezért kezdetben még a szavak hossza is fontos faktor.”

A harc a szavakkal a korai szakaszban még olyan megerőltető, hogy a gyerekek sokszor mire a szó végére értek, az elejét már el is felejtették. Ekkor vissza kell térniük a szó elejére és azt kell ismét fixálniuk. A gyerekek átlagosan két-három alkalommal fixálnak egy szó esetében. Ezért kell vizsgálni az ingadozó szemmozgást is.

A kisdiákok tesztolvasáskor egy olyan szerkezeten nyugtatják az állukat, mint a szemvizsgálóban, hogy csak a szemük mozogjon, a fejük lehetőleg ne. Hogy hová néz olvasás közben a gyerekek szeme, és hogyan halad előre a szövegben, azt egy kamera fel is veszi.

Az olvasás sebessége

A rutinos olvasók egységesebben látják a szöveget. Bár az ő szemük is ugrál olvasás közben, de inkább csak előre, azért, hogy átugorhassák a szavakat. Egy gyakorlott felnőtt a szavak húsz-harminc százalékát kihagyja, tekintete ügyesen átsuhan a sorokon, folyamatosan olvas. Nagyon ritkán kell csak megállnia egy-egy szó kedvéért.

„Az olvasás sebessége óriási különbségeket mutat. Egyes gyerekek minden szót akár több tízszer is megnéznek” – mutat rá Schroeder. Egy jó olvasó a közel százmondatos szöveget húsz perc alatt elolvassa, de a gyengébb diákoknak ehhez nyolcvan percre van szükségük.

Idősebb korban a látás romlása miatt az olvasás sebessége is lassul, de az értő olvasás minősége nem romlik. A kutatók szerint az igazi tanulási szakasz tizenhat évesen lezárul, onnantól egy stabil fázis kezdődik és tart a felnőttkor közepéig. Időskorban pedig kissé alábbhagy.

AFP / Angelika Jakob

Család vagy iskola?

Az iskola egyedül nem elegendő ahhoz, hogy egy kisgyermek megtanuljon folyékonyan olvasni. Az órákon kívül is foglalkoznia kell szövegekkel. Azt persze a Max Planck Intézet munkatársai is megerősítik, hogy elsősorban a tanárok érdeme kell legyen, hogy a kisdiákok olvasási teljesítménye fejlődjön, és ne térjen el túlzottan egymástól.

Van azonban, ami nem várható el az iskolától. A szülőknek kell otthon az óvodáskorúaknak felolvasni és később olvasásra ösztönözni csemetéiket.

A REaD-projektben részt vevő gyerekeket arról is kérdezték, mennyi könyvet olvastak fel nekik és hány könyv lehet otthon. A válaszok alapján „közvetlen kapcsolatot nehéz lenne megállapítani, de általánosságban elmondható, hogy az otthoni támogatás nagy szerepet játszik” – szögezi le Simon Tiffin-Richards.

Emellett genetikai faktorok is befolyásolják az olvasási képességeket. Az emberi genomban kétszáz olyan helyet azonosítottak, amelyek az olvasási gyengeségekkel kapcsolatban állhatnak.