Május 10-én Urbanovits Krisztina és Forgách András átadta a 2015-ös esztendő legkiemelkedőbb táncelőadásainak járó Lábán Rudolf-díjakat.

A hét nominált alkotás közül, a szakmai kuratórium döntése szerint Artus Cseppkánon - Hogy vagy Hérakleitosz? és Marcio Canabarro – Molnár Csaba Tropical Escape című előadása érdemelte ki a 2015-ös év legkiválóbb táncelőadásának járó elismerést.

A Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak, alkotóinak elismerésére és népszerűsítésére 2005 őszén szakmai díjat alapított. A XX. századi európai modern táncművészet legjelentősebb újító személyiségéről, Lábán Rudolfról elnevezett elismerés odaítélésére az alapítók olyan független esztéták, kritikusok és szakújságírók közösségét kérték fel, akik évek óta rendszeresen elemzik, értelmezik és népszerűsítik a kortárs tánc-szcéna jelenségeit.

A zsűri a 2013-as év során Magyarországon bemutatott táncelőadásokat tekintette meg,  majd a tagok megnevezték azt az 5  produkciót, melyet méltónak tartanak a Lábán Rudolf-díj elnyerésére. A kritikusokból és szakújságírókból álló testület közvetlenül a díj átadása előtt titkos szavazással döntött arról, hogy mely két produkció alkotója kapja meg az elismerést.

A díjátadón elhangzott az az állásfoglalás is, amit a kuratórium adott ki a folyóirat támogatások ellehetetlenülése miatt. Ebben az áll, hogy a kuratórium tagjai „megdöbbenéssel vegyes felháborodással szemléli az irodalmi és művészeti lapok, folyóiratok állami támogatása körül kialakult helyzetet”.

Emlékeztetnek, hogy a korábbi években elosztható összeg kevesebb mint feléből gazdálkodó, a Magyar Művészeti Akadémia delegáltjaival erőből felduzzasztott NKA-s szakkollégiumok elmúlt hetekben napvilágot látott döntései következtében nem csak jelentős irodalmi lapok és szellemi műhelyeik kerültek végveszélybe, hanem a színpadi előadó-művészet legfontosabb művészetkritikai és -elméleti folyóiratai, online felületei is.

„Magyarországnak, a magyar kultúrának nem a kritikai gondolkodás megszűntetésére, hanem  a vélemények cseréjére és sokszínűségére van szüksége. Többhangúságra, többszólamúságra, a párbeszéd lehetőségére. Ezt akadályozni, ennek gátat vetni merő szűklátókörűségből vagy cinizmusból megbocsáthatatlan vétek az alkotókkal, a közönséggel, a magyar kultúra értékeivel szemben.”