Életének 92. évében szerdán elhunyt Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező, a magyar mozgókép mestere, a nemzet művésze – tudatta az MTI-vel a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amelynek az elnöke volt.

A magyar és az egyetemes filmművészet rengeteget köszönhet Makk Károlynak, aki a XX. század nagy filmeseivel ellentétben nem szerzői életművet épített, hanem mindig az adott műfajnak rendelte alá elképzeléseit. Így viszont a legkülönbözőbb műfajokban alkotott maradandót.

A Cannes-i Filmfesztiválra hat filmjét – Liliomfi, Szerelem, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka, Egymásra nézve, Az utolsó kézirat – meghívták az Arany Pálmáért folyó versenybe. A Szerelem megkapta a zsűri nagydíját, a katolikus sajtó díját, Darvas Lili és Törőcsik Mari alakítását külön kiemelte a zsűri. A kor sajátos művészetpolitikai elvei miatt, azonban a Liliomfi bemutatójára még nem utazhatott ki a a Cannes-i Filmfesztiválra.

Filmjei megjárták a londoni, New York-i, San Sebastian-i, madridi fesztiválokat és számos díjat nyertek, utolsó filmjét, az Így, ahogy vagytokot Cserhalmi György főszereplésével  2010-ben mutatták be.

Fülöp Máté

"Mindig is az számított nálam, hogy mit szeretek, mire tartom képesnek magam"

Makk Károllyal legutóbb 2015 karácsonyán interjúztunk, 90. születésnapja alkalmából, akkor szinte teljes életművét átbeszéltük a Liliomfitól, a Szerelem című remekművön keresztül egészen legutolsó filmjéig, és még az Oscar-gálák sztorijai is szóba kerültek:

Kádár és Fellini vitte el előle az Oscart - interjú Makk Károllyal

Cannes-ban visszajáró vendégnek számított, többször is az Oscar-díj közelébe került. Ha kellett a kultúrpápával, Aczél Györggyel is leállt vitázni, míg Kádár János az egyik alkotását a legártalmasabb magyar filmnek titulálta. Makk Károly decemberben ünnepelte 90. születésnapját, megkérdeztük szerteágazó pályafutása néhány fontosabb pillanatáról.

A rendező számos műfajban kipróbálta magát, ezért igazán sokoldalú alkotónak tartották mindig is. Erről így beszélt az interjúban:

Mindig is az számított nálam, hogy mit szeretek, mire tartom képesnek magam. Úgy gondolom, adott forgatókönyvből jó filmet tudok csinálni. Ha több műfajban is otthon érzi magát valaki, akkor miért ne készíthetne nagyon különböző stílusú filmeket?

2014-ben választották a Nemzet Művészének, ekkor írta róla és művészetéről Szabó Sándor a következőket: "Szerelem. Valahányszor módom van rá, újra és újra megnézem, és a katarzis egyszer sem marad el.

Határozott véleményem, hogy az 1945 utáni rendszerváltások legnagyobb filmremeke Makk Károlynak ez a műve.

Vívódva hoztam meg ezt a személyes döntést, a Szerelmet hosszú öngyötrés és tépelődés után soroltam Fábri Zoltán példásan tisztességes Húsz órája elé."

Egy rendkívül szerteágazó pálya legszebb pillanatai

Makk Károly már asszisztensként dolgozott  Radványi Géza mellett a Valahol Európában forgatásán is, de rendezői bemutatkozása is óriási siker lett. A Liliomfi az ötvenes évek legnépszerűbb hazai vígjátéka lett, olyan színészekkel a főbb szerepekben, mint Darvas Iván, Krencsey Marianne vagy Ruttkai Éva.

Ezután szinte évente rukkolt elő egy-egy kiváló filmmel, (9-es kórterem, Mese a 12 találatról), a művészi csúcsot igazán a Ház a sziklák alatt jelentette. A világháború után, egy kis faluban játszódó drámában Makk színészvezetési képességeit is megcsillantotta, hiszen például Psota Irén rendkívül emlékezetes alakítást nyújtott a sógorába beleszerető Tera szerepében.

Az ember minden szembejövő akadályt leküzdő természetéről szóló Megszállottak című alkotása lett később pályája egyik csúcsműve, itt már az akkori magyar színjátszás összes kiemelkedő színésze Makk kamerája elé állt, Pálos Györgytől, Szirtes Ádámon keresztül egészen Kállai Ferencig.

Ezután jött Makk, és sokak szerint a magyar filmművészet legszebb filmje, a Déry Tibor novelláiból készített Szerelem, Törőcsik Marival, Darvas Lilivel és Darvas Ivánnal a főszerepben. A Szerelem 1971-ben elnyerte a Zsűri Díját a cannes-i filmfesztiválon, fontosságát jól jelzi, hogy nemrég újra műsorára tűzte a rangos filmfesztivál már a Classics szekciójában, a filmet pedig több franci mozi is újra vetítette.

A nyolcvanas években is volt nagy dobása Makknak, amikor megrendezte az Egymásra nézve (mely Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregénye alapján) c. filmet, amely az első olyan magyar mozi volt, amelyben pozitív figuraként jelent meg egy leszbikus főszereplő. Makk a társadalom homoszexualitáshoz való hozzáállását boncolgatta, és mint később elmondta, benne is csodálat ébredt a másság iránt. A film komoly nemzetközi karriert futott be, Cannes-ban a lengyel főszereplőnő, Jadwiga Jankowśka-Cieslak elnyerte a legjobb női alakítás díját.

Külföldi szakemberek is rendre méltatták Makk Károlyt, David Robinson, a Times filmkritikusa a rendező 80. születésnapjára készült cikkében például így fogalmaz:  „Munkáit a pontosság, a mesteri technikai tudás, az atmoszférateremtés jellemzi, a történetet finom ösztönnel építi fel”.