Az Európai Unió által támogatott "Handpas. A múlt kezei" elnevezésű projekt keretében végzett dokumentációs munka során bukkantak rá és tanulmányozták behatóan a barlangrajzokat, amelyekkel együtt összesen kilencre nőtt az Altamira ismert paleolitikumi tenyérlenyomatainak száma.

A szakértők "szinte teljes bizonyossággal" állítják, hogy a rajzok több mint 20 ezer évesek, korábbiak mint a barlang világhírű bölényábrázolásai, ám nincsenek jó állapotban, ezért nehezen lehet őket észrevenni, ez nehezíti a vizsgálatukat is – magyarázta Carmen de las Heras, az Altamira Múzeum igazgató-helyettese.

Beszámolója szerint a kilenc kéznyomból egy úgynevezett negatív technikával készült, vagyis a barlang plafonjára támaszkodó tenyeret festették körbe, a többit pedig épp fordítva csinálhatták, a befestett kezet nyomták a sziklafalra.

Az egyik lenyomat gyereké lehet – erre utal annak mérete, valamint a rajz helyének magassága –, ami kivételesnek számít; ebből az időszakból kevés hasonló lelet maradt fenn.

A Santander városától nagyjából 30 kilométerre nyugatra található, 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlang mennyezetén 1879-ben fedezték fel az ősember festményeit és sziklarajzait. A freskók az úgynevezett magdaléni kultúra idején, Kr. e. 13 500 körül készülhettek. A barlang sziklafalát, mennyezetét bölény-, vaddisznó-, vadló- és szarvasábrázolások díszítik.

A barlang 1985 óta számít a világörökség részének, ám látogatóinak számát erősen korlátozták, évente kevesebb mint 250 embert engednek be, akiket kisorsolnak a jelentkezők közül. A turisták csak védőöltözetben léphetnek be, és 37 percet tölthetnek el odabent egy kísérővel.

A korlátozásra a festmények megőrzése érdekében volt szükség. A nagy érdeklődés miatt viszont 2001-ben megnyitották az Altamira hasonmását az eredeti közelében, amely az elmúlt évben több mint 280 ezer látogatót fogadott.