Mint korábban írtuk, első alkalommal fordult elő, hogy Magyarországról egyáltalán jelöltek alkotást a Nemzetközi Emmy-díjra, idén azonban rögtön két jelöltünk is volt, a legjobb tévé-minisorozat kategóriában a Trezor című tévéfilm versengett, a legjobb női alakítás díjáért pedig az Örök tél című Szász Attila-film főszereplője, Gera Marina indult. Utóbbi el is hozta a díjat. (Az Örök tél című filmről itt írtunk, a Trezorról írt kritikánkat pedig itt olvashatják. Mindkét mű forgatókönyvét Köbli Norbert írta, és mindkettő producere Lajos Tamás.)

Gera Marina néhány órával a díjátadó előtt a hvg.hu-nak azt mondta, nem fog sírni akkor sem, ha nem ő nyer, de kiemelte: „szeretném, ha ezzel a jelöléssel itthon és esetleg nemzetközi színtéren kiérdemelnék lehetőségeket”.

Azt is elárulta, hogy véletlenül készült egy videó arról a pillanatról, amikor egy színházi próbán – a rendező sms-éből – megtudta szeptember 19-én, hogy Emmy-jelölt lesz. Megkerestük azt a felvételt, íme:

Egy héttel ezelőtt pedig a Pátria Rádióban volt a színésznő Veiszer Alinda vendége. Ott az Örök térbeli szerepéről azt mondta, „az tetszett meg a történetben, Irén karaktere nem csak egy áldozat, hanem a törékenysége egyben az ereje is, hogy úgy hallgat, hogy nem tűr”.

A színésznő azt is elmesélte, hogy az Örök tél egyik kulcsjelenetének eljátszásához – amikor sokkot kap attól Irén, hogy megtudja, soha nem mehet haza, és nem láthatja a gyermekét –, a saját életéből merített egy tragikus, de meghatározó élményt. Egyszer holtan találta az egyik barátját. „Egy percig nem jutott eszembe, hogy ő nem él, pedig ott volt, láttam a valóságot, de tagadtam. És akkor egy pillanatra eszembe jutott, hogy mi van, hogy ha mégsem él? És ez a kérdés olyan erős volt, hogy az idegrendszerem szétesett ettől.”

Nem konkrétan egykori barátjára gondolt a forgatáson, mert abból nem tudott volna dolgozni, de azt a gondolkodásmódot próbálta felidézni, amit ott átélt. Irén biztos volt abban, hogy hazajutnak. És amikor kimondják, hogy nem, azt nem hiszi el. Van azonban egy pillanat, amikor felteszi a kérdést magában: mi van, ha mégsem?”

Erre a jelenetre nagyon büszke a színésznő. Mint mondja, nemcsak az eredmény miatt volt fontos, hanem a tapasztálás miatt is. „Nem kaptam levegőt, feldagadt a torkom, nem hallottam rendesen, elkezdett sípolni a fülem.” Úgy véli, egy ilyen élmény egy ritka kegyelmi állapot egy színésznek.

A szerep miatt – bár eleve vékony testalkatú volt – koplalni kezdett, csontsovánnyá fogyott. Egy speciális diétát folytatott, úgy kellett drasztikusan lefogynia, hogy kibírja a forgatást. Nagyon fegyelmezett, nagy akaratereje van, így megcsinálta, már csak azért is, mert úgy érzete, hogy ez az első és utolsó alkalom, hogy magyar filmben megmutathatja magát. „33 éves voltam, úgy éreztem, hogy ezzel a filmmel térképre helyezhetem magam”.

Egyébként az Emmy-jelöltség után sem bombázták szerepekkel. Gera Marina úgy véli ennek az is oka lehet, hogy ő "nem egy termék". Szerinte számos színésznő egy ilyen szakmai siker után rögtön a Nők lapja címlapjára került volna. Ha Magyarországon – legalábbis eddig, a díj elnyerésig – nem is lett több lehetősége, nemzetközi szinten sok ajtó kinyílt előtte.