George Clooney 60 éves lett, és még mindig beragyogja a világot
Bizonyítania már nincs mit, 60 éves korára csúcsra járatta az életet. George Clooney legnagyobb és legemlékezetesebb alakításaival ünnepelünk.
Ami a hatvanadik betöltését illeti, nos, nem vagyok elragadtatva, de jobb, mint halottnak lenni. Szóval jöhet. (George Clooney)
Profi baseballjátékos akart lenni, mégis újságíróként kezdte a karrierjét, ma pedig minden idők egyik legjobb színészeként ismerjük, miközben volt rendező, producer, forgatókönyvíró, emberjogi aktivista, az ENSZ jószolgálati nagykövete, reklámarc, Amal Clooney férje, egy ikerpár apja, tequilagyáros és 1997, illetve 2006 legszexisebb férfija.
Ez az életmű már most is hatalmasabb, mint ahogy befogadható lenne, úgyhogy inkább csapongva idézzük fel azokat a momentumokat, amelyekért különösen hálásak vagyunk a ma 60 éves George Clooneynak.
A tökélyre fejlesztett ellenállhatatlanság
A Vészhelyzet nagyon sok remek színészt felsorakoztatott, de talán egyikük sem nőtte ki és túl olyan gyorsan a szerepét, mint George Clooney. Egyúttal nehéz is volt levetnie magáról a gyerekorvosi köpenyt, de mintha nem is akarta volna. A szabályokat mindig sajátosan értelmező, sármos és szenvedélyes Ross doktor egészen mostanáig fontos viszonyítási pont a karrierjében, és sorozatrajongó generációk meghatározó élménye a kép, ahogy sztetoszkóppal a nyakában a fejét kicsit oldalra hajtja. (Kivéve Amal Clooneyt, aki most jutott el az 1994-ben indult kórházi sorozat ledarálásához, és nincs elájulva attól, ahogy Doug Ross a nőkkel bánik.)
A kémia, amely előidézte a folyamatos vibrálást Ross doktor és Carol nővér (Julianna Margulies) között később talán sehol nem köszönt vissza olyan erősen, mint az 1998-as Mint a kámforban, ahol George Clooney Jennifer Lopez oldalán forrósította fel a vásznat, a kettejük között kialakuló vonzalmat legalábbis imádta a kamera. Ez finoman szólva sem egy szokványos szerelmi történet, hiszen Jack Foley bankrabló és Karen Sisco szövetségi nyomozó első randija rögtön egy csomagtartóban kezdődik. A rendező Steven Soderbergh mind a két színészből a legjobbat hozta ki, Clooney pedig tökélyre fejlesztette az ellenállhatatlanságot.
Ezt aztán 15 évvel később egy űrhajós szkafanderben is reprodukálni tudta Sandra Bullock oldalán a Gravitációban. A vészhelyzet néhány száz kilométerrel a Föld felett kicsit másképp néz ki, de George Clooneynak a sármja és a problémamegoldó képessége itt is ki tudott teljesedni. És Matt Kowalski az az ember, akire a legsötétebb űrben is rábíznánk magunkat.
A vicces fapofa
Ahhoz, hogy az átmenet a képernyőről a mozivászonra igazán sima legyen, kellett annak idején Quentin Tarantino és Robert Rodriguez párosa. George Clooney az ő zavarbaejtően zseniális, műfajok közt zsonglőrködő és azokat kiparodizáló vámpír-komédiájukban, az 1996-os Alkonyattól pirkadatigban hódította meg először a mozikat. Minden benne volt ebben a szerepben, amiért a későbbi életművében szerettük Clooneyt: sármos, vicces, fapofa, és úgy tud bambán, a történéseket nem értve nézni, ahogy senki más. A bankrabló Gecko testvérek kemény, hideg, okos, szakértő felét, Seth-et alakítja (a másik, Richie, akit maga Tarantino játszik, kiszámíthatatlan pszichopata). A történet elején az FBI és texasi rendőrség elől menekülnek fergeteges párbeszédek, izgalmas és vicces kalandok között, a végén pedig, vámpírokkal küzdenek meg. Ahogy a film is úgy ugrál a különböző műfajok között, hogy a néző csak kapkodja a fejét, Clooney sem csak azt bizonyította, hogy kinőtte a sorozatokat, és a simán elbír nagy filmes szerepeket is, hanem azt is bemutatta, hogy akció- és komikus hősnek is kiváló (a női szívek elrablójának a szerepe pedig nála, ugye, eleve adottság).
A vígjátékok, az abszurd karakterek mindig különösen jól álltak Clooneynak. Itt van például az amúgy elég felemásra sikeredett 2009-es Kecskebűvölők, amelynek az első része kifejezetten szórakoztató, legfőképp a színészi alakításoknak köszönhetően. Nemigen lehet hangos röhögés nélkül nézni, ahogy a veterán, alkoholista nagy titkok tudója Gus Lacey (Clooney) a fiatal újságírónak (Ewan McGregor) elmagyarázza, hogy paranormális képességekkel rendelkezik, amelyeket az amerikai hadsereg egy különleges alakulatában kamatoztatott korábban. Jedi lovagnak hívja magát és egykori ködös hippiszerű csapatának tagjait. (Igen, a Star Wars Obi Wan Kenobiját alakító színésznek magyaráz a Jedikről.) Leginkább az abszurd humor miatt működik a film, és ebben (is) zseniális Clooney.
Onnantól, hogy elkezdi komolyan venni magát, el is laposodik a film. Annyira, hogy nem is biztos, hogy érdemes lenne emlékeznünk rá, ha abban – McGregor, továbbá Jeff Bridges és Kevin Spacey mellett – nem a mostani szülinapos játszaná el az egykori pszichokémet, aki elméjével (majdnem) kecskét tudott robbantani, és (majdnem) át tudott menni falakon, továbbá (majdnem) láthatatlanná is képes volt válni.
A rendíthetetlen gengszter és a megrendült apa
Ha további bizonyítékokat szeretnénk arra, hogy George Clooney a könnyedebb és a drámai szerepekben is jól boldogul, akkor vegyük elő az Ocean’s-trilógiát és az Utódokat. Clooney a két történetben két, egymástól homlokegyenest eltérő karaktert játszik: Danny Oceanként lehengerlően elegáns, szűkszavú tolvaj, aki a börtönből szabadulva azonnal csapatot toboroz, mert elhatározza, hogy kirabolja Las Vegas három neves kaszinóját, Matt Kingként komoly morális iránytűvel rendelkező jogász, akire rászakadt az egyedülálló apaság, miután a felesége egy baleset után kómába került. Ki ne drukkolt volna, amikor 2001-ben Soderbergh vászonra vitte az első, pörgős, zenei betétekkel nagyvonalúan dúsított Ocean’s-filmet, Clooney pedig többek között a valamit állandóan majszolgató Brad Pitt-tel zsiványkodott össze 160 millió dollárt, miközben épp minden erejét bevetve igyekezett visszaszerezni a volt feleségét?
Apropó, volt feleség: Clooney úgy győzte meg Julia Robertset, hogy vállalja el Tess Ocean szerepét, hogy elküldött neki egy forgatókönyvet meg egy húszdollárost, és odaírta: „Hallom, mostanában egy húszast kapsz egy filmért.” (Roberts ekkor volt a pályája csúcsán, húszmillió dollárt keresett egy-egy filmmel. Mondjuk mi: zsivány.)
Az Utódoknak már mélyebb rétegeket is sikerült előcsalogatnia Clooneyból, a filmben Matt Kingként, egy hawaii őslakos családból származó, szupergazdag jogászként igyekszik helytállni, és szót érteni a lányaival, akiket alig ismer, miközben a felesége haldoklik. A táskás szemű, trópusi inges, klumpában rohangáló apa figurája a nézőket egy édes-bús dramedy-élménnyel, George Clooney-t meg egy Golden Globe-díjjal gazdagította.
A nagypályás
Talán a korán őszülő halánték, vagy inkább az, hogy viselője nem is igyekezett azt elfedni, már a kilencvenes években jelezhette: George Clooney többre hivatott, mint hogy Hollywood ügyeletes szépfiúja legyen. Mire eljött az ezredforduló, az is kiderült, hogy a Vészhelyzet sürgősségi osztályán vagy közepesen érdekes romkomokkal keresett pénzét olyan filmekre fordítja, amelyekkel, amolyan rossz Szilícium-völgyi közhellyel élve, a világot kívánja jobb hellyé tenni. A világ egy része persze már attól jobban érzi magát, ha láthatja sármos mosolyát, ám Clooney előtt ennél is nemesebb cél lebegett: vezető producerként első filmjét, a Bombabiztost a hidegháború nukleáris feszültségéről jegyezte, öt évvel később, második rendezése már ennél is súlyosabb kérdést boncolgatott. Az Edward R. Murrow amerikai műsorvezető védjegyévé vált elköszönése után Good Night and Good Luck (Jó estét, jó szerencsét) című film a nyilvánosság, a sajtószabadság kérdéseit taglalja a McCarthy-korszakban.
A film, amelyet Clooney nem csak rendezett, de Grant Heslovval együtt írta a forgatókönyvét, hat Oscar-jelölést kapott – egyben egy csodás együttműködés első kiemelkedő produkciója lett. 2011-ben megint csak együtt készítették A hatalom árnyékában című filmet, amely ugyan fikció, ám az amerikai nagypolitika felső köreiben játszódó krimivel épp úgy azonosulni tudtak a nézők, mint a két évvel később induló sorozat, a Kártyavár machinációival. Az igazi nagy dobás azonban megint csak valós történeten alapuló film lett: 2012-ben mutatták be Az Argo-akciót, amely az 1978-as iráni forradalom legismertebb mozzanatának, az amerikai nagykövetség elfoglalásának egy mellékszálát dolgozta fel. A követségről megszökő, ám az országban ragadt diplomaták kimenekítésének története önmagában kalandot ígért, ám a Ben Affleck által rendezett film olyan remekül keveri a feszültséget és a humort, hogy az egyszerre győzte meg a közönséget, a kritikusokat és az Amerikai Filmakadémiát – a legjobb filmnek járó Oscart átvevők között pedig producerként ott mosolygott Clooney is.
A szabadságjogok melletti kiálláshoz nem kell neki film sem: a liberális eszméket hirdető színész aktívan támogatja a demokrata elnökjelölteket, és jótékonysági akciók mellett hat évig az ENSZ békenagyköveteként több afrikai konfliktusra hívta fel a világ figyelmét. Clooney politikai aktivitásának a legemlékezetesebb pillanata mégis az volt, amikor kiderült: az örök agglegény végül egy emberi jogi ügyvédet választott feleségül. Amal (Alamuddin) Clooney védte Julian Assange-t, a Wikileaks alapítóját vagy Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnököt is, de Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár Szíriáért felelős különmegbízottja is volt a polgárháború kitörése utáni években.
Hogy aztán frigyük után kéz a kézben léphessenek fel a világban tapasztalható aggasztó dolgok – például, ha kell, az Orbán-kormány – ellen. Bár Varga Judit vagy Menczer Tamás nyilván nem így gondolja, de ő kiáll véleménye mellett, már csak azért is, mert – mint ahogy a Brigitte magazinnak nyilatkozta 2005-ben – „a liberálisoknak a végén mindig igazuk van”.
A pesszimista szakállas
Szerencse, hogy George Clooney-nak esze ágában sincs még abbahagyni a filmezést, mert ha 2020-ban zárult volna le a pályája, akkor egy végtelenül kiábrándult emberről árulkodna. Clooney ezidáig utolsó filmje, az általa is rendezett Az éjféli égbolt olyan, mintha a világ fontos ügyeiért kiálló sztár eddigi tevékenységének pesszimista összegzése lenne: az emberiség valamit nagyon elrontott, egyszer és mindenkorra tönkretette a Földet, mindennek vége, nincs jövő, minden hiába.
De persze nyugdíjról szó sincs, hamarosan érkezik Clooney újabb rendezése, a The Tender Bar egy srácról, aki nagybátyja kocsmájában keres magának apafigurát a hely legkedvesebb törzsvendégei között. Igaz, abban a filmben ő maga színészként nem fog szerepelni, így egy ideig az ősz szakállú, gyógyíthatatlan betegen haldokló, élete kudarcaival szembenéző, szó szerint az egész világon egyedül maradt tudós szerepe marad az utolsó képünk a színész Clooney-ról, aki megpróbálta megmenteni a világot, megtett mindent, ami tőle telt – de az emberiség elpuskázta a lehetőséget.
Ennyiből talán már kiderül, hogy ez nem az a kimondott születésnapot ünneplős film, szóval aki a képernyővel koccintana a nagy napon, talán inkább vegye elő A vészhelyzetes dokik kora című epizódot a Jóbarátokból – amelyben Clooney és Noah Wyle kvázi újrajátsszák Ross és Carter doktor szerepét, Monica és Rachel legnagyobb örömére –, és azt nézve fújja el a gyertyákat, mind a hatvanat.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
![Földre parancsolták az American Airlines összes járatát az Egyesült Államokban [frissítve]](https://img.hvg.hu/Img/311ddee8-4458-444a-8696-84cdb2c516c8/2d53f9e8-4066-4d66-9a4d-26105443f79c.jpg "Földre parancsolták az American Airlines összes járatát az Egyesült Államokban [frissítve]")
