hvg.hu: Levi, korábban azt mondtad, hogy egy eléggé elveszett és depresszív időszakodat írtad ki magadból a dalszövegekben. Az utóbbi évek tulajdonképpen mindenkinek eléggé gubancosak voltak.

Szűcs Levente: Azért is mertük vállalni ezt a gubancos dolgot, mert ezt most szerintem mindenki átérzi. Nem csak az van, hogy a „Levi depressziós volt”, és most kiöntötte a bánatát. Az elmúlt négy évben sok minden történt. A zenekar tagjai például - még a pandémia előtt - nyolc év együttélés után szétköltöztek. Nagyon sokat turnéztunk addig, sok kérdőjel és rossz gondolatok voltak a fejekben, kicsit kiégtünk a budapesti nihiltől, az együttéléstől is. 2019 novemberében néhányan elköltöztünk egy kis zalai faluba, de külön-külön házakba. Úgy gondoltuk, „téli rehabra” megyünk három hónapra oda, ahol nincsenek szomszédok, nincsenek kocsmatúrák, nincsenek koncertek. Volt, aki már visszaköltözött Budapestre, amikor beütött a járvány, de én ott maradtam július végéig a kis erdei házikóban. És ez a lelki egészségemnek nagyon jót tett. Az elvonulás kellett ahhoz, hogy kioldjam a saját gubancaimat, hogy megtaláljak magamban valami balanszot, hogy átértékeljek egy csomó dolgot, rájöjjek, mi fontos, mi nem, milyen rossz szokásoktól kell megszabaduljak.

hvg.hu: És ott készült a lemez is?

Fehér Gábor: Igen. Levi háza mellett volt még egy kis faház, amit berendeztünk próbateremnek. Sok időt töltöttünk ott, az album öt dala konkrétan ott született.

Itt végighallgatható a Gubancos:

hvg.hu: Elég húzós lett a Gubancos, egy-két merengősebb dalt leszámítva a legtöbb amolyan balkáni freak punk őrület. Így lehet legjobban feldolgozni az elmúlt évek bezártságát?

Sz. L.: Sokszínűek vagyunk, nem is tudnánk olyan lemezt kiadni, amely csak punk-diszkó vagy csak lírikus dalokból áll. Egyes témákhoz a borongósabb zene, másokhoz nagy beindulás illett. Volt olyan dal, amihez csak egy kis gitártémám volt, amit aztán másfél-két évig kellett gyúrnunk, amíg ki nem alakult a végső változat. De volt időnk a lezárások alatt, úgysem tudtunk mást csinálni.

hvg.hu: Elmaradtak a koncertek, elmaradtak a bevételeitek is. Miből éltetek?

F. G.: Mindenki másképp oldotta meg ezt. A dobosunk elkezdett dobot oktatni. Kakas (Palágyi Máté, hegedűs-énekes-dalszerző – a szerk.) elment egy civil egyesülethez pénzügyesnek, neki az a szakmája. Én több zenekart is menedzselek, meg nekem nem is állt le az élet teljesen, mert állandóan naprakésznek kellett lenni, hogy mikor lesz egy kis nyitás, és akkor oda gyorsan koncerteket szervezni. Én leginkább azzal töltöttem az időmet, hogy tépem a hajam és próbálom kitalálni, mikor lehet fellépni.

Sz. L.: Azzal, hogy kihúzták alólunk a koncertek biztonságát, megszűnt az, amit szerettünk csinálni (még ha néha be is sokalltunk tőle), mindenkinek meg kellett tanulnia egy kicsit máshogy a lábára állni, máshogy élni, és mondjuk 50 ezer forintból kihúzni egy hónapot. Én dolgoztam konyhán, dolgoztam futárként.

Segített átértékelni a kétkezi munka a zenélést is, szerintem sokkal jobban megbecsüljük most, hogy ezt csinálhatjuk.

Szűcs Levente

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A Raktárkoncertet miért vállaltátok be? Egy ilyen zenekarnak közönség nélkül játszani nem lehetett könnyű.

Sz. L.: Ráadásul én akkor gyógyultam ki a koronavírusból, már negatív volt a PCR-tesztem, de azért nagyon éreztem még a betegség utórezgéseit a tüdőmben, hangomban. Kakas viszont nagyon élt, bekiabálta, hogy „gyertek, gyertek”, és beugrott bodysurf-özni a semmibe: kiugrott a kameraképből, le a padlóra.

F. G.: Amellett, hogy a közönség energiája nagyon fontos nekünk, mi a közös zenélés során egymást is nagyon tudjuk spannolni. Ott is ezen röhögtünk, hogy baromkodtunk.

Sz. L.: Ha egy öregek otthonában játszanánk tíz süket embernek, akkor egymásra néznénk, és jól éreznénk magunkat úgy is, lenne egy jó próbánk. Mi mindig szórakoztatjuk egymást, ez egy nagyon jó fegyverünk, mert átragad a nézőkre is.

hvg.hu: Mindenki átesett a tagok közül a koronavíruson?

F. G.: Igen, mivel ennyire egymás hegyén-hátán voltunk, ez várható is volt. Levi meg a Dodó (Kondor Domonkos trombitás – a szerk.) lett először rosszul, pár nap múlva már mindenki elkapta. Mint a dominó, dőlt ki mindenki.

Fehér Gábor

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Nézzük végig a lemez dalait! A Makuka a nyitószám. A legelső Bohemian Betyars album beköszönő dalában énekeltétek, hogy „megjöttek a fiúk, a borsodi fiúk”, de aztán nem nagyon volt ez téma, bár egy korábbi interjúban beszéltünk a kezdetekről. Most egy egész dal szól a borsodiságotokról. Mennyire fontosak számotokra ezek a gyökerek?

F. G.: Sok helyen el szoktuk mondani – ha külföldön vagyunk, ott is –, hogy mi miskolciak vagyunk. A mai napig meghatározó a zenekarban, hogy ott nőttünk föl.

Sz. L.: Ez a dal egyébként felkérésre készült. A Road Movie klipsorozat része, ami egy-egy térséget népszerűsít. Feca (Fehér Gábor – a szerk.) találta ki, hogy ha már ennyi különleges borsodi szavunk van, akkor rakjuk ezekkel tele a dalt. Összegyűjtöttünk jó pár ilyen kifejezést, aztán workshop-szerűen írtuk a szöveget. Mindenki kapott kis cetliket a tájszavakkal, ezeket felhasználva kis verseket kellett írnia, aztán továbbadnia a következőnek. Kijött vagy 30 vers, azokból válogattunk ki rímpárokat és összeollóztuk egy ilyen, nagyjából koherens egésszé. Ehhez készült aztán a klip.

hvg.hu: A második dal, az Arra vágyom, ami egy régebbi szerzemény, már 2019-ben készült hozzá egy emlékezetes, kórházban játszódó klip is. A kórházak szomorú valóságát akartátok bemutatni?

Sz. L.: A dalban roncs testtel fohászkodik a főhős, hogy bírja még kicsit, mert még élne, szórakozna, de azért érzi, hogy fáj a tüdeje, zsibbad a lába. Ez őszinte dal, mert én is elkezdtem érezni, hogy nem bírok annyit dohányozni, meg futni, mint régebben, pedig jó lenne. A rendező, Barcsay Bálint érdeme volt, hogy a dalszöveget összehozta ezzel a kórházi várós ötlettel.

F. G.: Én inkább azon csodálkoztam, hogy a klipet egy elhagyatott, lerobbant kórházban csináltuk, de utána bementem a Szent Jánosba, és nem láttam túl nagy különbséget.

hvg.hu: A Ne sírj, anyám viszont egy új dal, bár nyáron a koncerteken már lehetett hallani.

Sz. L.: A kezdő téma már vagy három éve megvolt, most valahogy előkerült. Ebben a folk-punk-diszkót céloztuk meg, mint stílust, szerintem sikerült is. Kakas szabadjára lett engedve, hagytuk, hagy baromkodjon. Még a felvétel előtti utolsó pillanatokban is módosítottunk a szövegen. Végül egy vicces, kicsit szürreális fohász lett, és egy bocsánatkérés édesanyáinktól amiatt, hogy nem lehetett nekik könnyű velünk.

hvg.hu: Az egyik kicsit visszafogottabb tempójú, merengős dal a Lebegő.

Sz. L.: Ez viszonylag könnyen született meg. Február környékén írtam meg az alapzenéjét, nem tűnt először betyárosnak, de végül kiderült, hogy tök jól működik a zenekarral és az egyik kedvenc dalom lett. A lemezen elég sok nehezebb dal van, komolyabb témákkal, ez pedig a könnyedebb oldal egyik fénypontja.

hvg.hu: A Pont úgy van, mint volt régen egy ismert népdalra utal, annak egy kifordítása.

Sz. L.: A Nem úgy van most, mint volt régen című dal a Muzsikástól a rendszerváltóknak volt a nagy himnusza, amikor még pozitívan és lelkesen látták a jövőt. Valószínűleg az én szüleim is így voltak ezzel. Kakas mondta, hogy aktuális lenne ezt egy kicsit megfordítani, megcsavarni, hiszen pont úgy van most, mint volt régen, sok minden nem változott. Van internet meg Netflix, a körülmények persze változtak, de ahogy a mindenkori hatalom áll hozzá a néphez, az emberhez, az nagyon hasonló. Mondjuk, most nem visznek el az ÁVO-sok, nem vernek meg, talán nem listáznak. Mint kiderült, a megfigyelés azért működik. Valamivel tehát nyilván könnyebb lett a helyzet, de azért nem arra számítottak a rendszerváltók, hogy ez lesz 30 év múlva, ami most van, ahol morálisan most jár az ország.

hvg.hu: Nem egy politikus együttes a Bohemian Betyars. Ez mégiscsak foglalkoztatja a ti generációtokat?

F. G.: Amikor játszottuk ezt a dalt, épp a Levi apja jött oda, hogy nála nagyon élesen betalált. Rádöbbent, miről szól, és hogy semmi nem változott az országban.

hvg.hu: Egyébként nektek volt valami ügyetek a politikával? Mondták, hogy inkább ne lépjetek fel valahol? Hívtak pártrendezvényre?

Sz. L.: Nem nagyon. Voltak pletykák, hogy miért nem hívnak a Petőfi TV-be, amikor előtte kéthavonta jártunk. Vagy miért nem játssza a dalainkat a Petőfi Rádió. De erről nem tudunk semmit. Most például megint játszik minket a Petőfi, pedig a kormány ugyanaz. Mi úgy politizálunk, hogy civil szervezeteknek vállalunk időnként adománygyűjtő koncertet. Nem vagyunk politikusok, politológus megmondóemberek, szerintem részünkről ez a korrekt módja a politizálásnak. Pártrendezvényen nem lépünk fel, egyik oldalon sem.

F. G.: Pedig volt már felkérésünk. De ha zenészként valaki beszáll a politikai ringbe, akkor ott olyan felkészületlen lesz, hogy egy erősebb jobbhoroggal padlóra küldik.

Sz. L.: Jól nem fogsz kijönni belőle, az biztos. Emlékszem, amikor megjelent a nagy LMP-s plakátokon Lovasi. De mi lett az LMP-ből? Mondjuk egy Lovasitól jobban elfogadom, ha politizál, mert ő mégiscsak Kossuth-díjas, felnőtt ember. Mi huszonévesek vagyunk, mi mondjuk meg a tutit? Mi annyit tudunk, hogy például ezzel a dallal elmondjuk a véleményünket.

hvg.hu: Már igazából ti is felnőttek vagytok, nem? Lassan 13 éves lesz a zenekar.

Sz. L.: Rendben, kis felnőttek vagyunk. A felnőtté válás kapujába léptünk. Például szétköltöztünk. Tényleg, Gabi, akkor most már politizálhatunk!

F. G.: Véleményünk van, mellesleg rengeteget politizálunk egymás között, sokat foglalkozunk a közélettel. De ez csak mérgezi a hétköznapokat.

Sz. L.: Egy időben elolvastam minden hírt, de rájöttem, ez csak nekem rossz. Nem lesz előrébb semmi. Abból a néhány ciklusból, amire ráláttunk, kiderült a magyar politikai formációkról, hogy egyik kutya, a másik eb. Az emberek elvárásainak kellene magasabbnak lenni. Ameddig ilyen egyszerű, ösztönre ható, demagóg címlapszövegekkel ilyen hatást tudnak elérni a politikusok, addig ezzel az eszközzel fognak élni.

És akkor én most feszüljek ezen, hogy hülye az ország?

Ha valaki, mondjuk fideszes, attól még nyugodtan kijelenthetné, hogy nem ért egyet a stadionépítési őrülettel vagy a gigantikus lopásokkal. De ugyanúgy, ha én a Kétfarkú Kutya Pártra szavazok, és ők megnyerik a választást, majd kormányon elkezdenek lopni, akkor azt várom el magamtól, hogy kimegyek ellenük is tüntetni, hogy már bocs Kovács Gergő, de nem kéne tízezer fős kutyaólat építeni a kerted végébe.

hvg.hu: Kanyarodjunk vissza a lemezhez. A következő dal az Elöről újra. Szintén egy régebbi dal, amihez klip is készült egy lepukkant lakásban.

Sz. L.: Ez egy hosszadalmas szülés volt. Talán ez a dal foglalja össze legjobban az én depresszív gondolataimat az elmúlt évekből. Gyakran éreztem, hogy mindegy mit csinál vagy mit remél az ember, újra és újra visszatér a saját hibáihoz, amik belé vannak kódolva. Azt éreztem, hogy soha nem fogok szabadulni a rossz tulajdonságaimtól, a démonjaimtól. De aztán megszületett a dal, és egyszer csak boldog lettem… (nevet). Nem, kemény munka kimászni a depresszióból, megbékélni önmagunkkal. De ha nem adja fel az ember, és odafigyel a jobb útra, akkor jó érzés, ha sikerül önmagát legyőznie, megismernie, megidomítania.

hvg.hu: A Föld alá, ég felé a másik kevésbé pogós dal. Erről mit lehet tudni?

Sz. L.: Ennek a szövegét volt a legnehezebb megírni, és a zenével is sokat kínlódtunk. Alapból a zene volt meg, a szöveg nem, és a zenében is négy világ keveredett. Nem is lett egy szokásos szerkezetű popdal.

F. G.: Ez volt az utolsó szám, amit összeraktunk a lemezre. Már a vége felé jártunk a felvételeknek, amikor mondta Levi, hogy van még valami a tarsolyában, de azt biztosan nem lehet megcsinálni. Végül megmutatta, mi meg rögtön az elején ráflesseltünk, hogy ez bombajó. Onnantól elkezdődött egy hosszabb folyamat, amíg készre csiszoltuk.

hvg.hu: Az Ellentétek balladája is ismerős már a rajongóknak, októberben jött ki egy klip ehhez a számhoz. Ha jól sejtem, a helyszíne az említett zalai világvégi falucska.

Sz. L.: A házam nincs benne ugyan, de igen. Tök jó volt a forgatás, egy 10–12 fős stáb volt lent nálam, 3 napig, de lejöttek terepszemlére is előtte kétszer. Amolyan tábor hangulat volt, jó élmény volt a stábnak is. Egy Villon-vers alapján írtam a dalt egyébként három éve, amikor volt egy – első és egyetlen – fellépésem egyedül. Egy barátom mutatta a verset, én meg írtam rá zenét, mert azt hittem, hogy az irodalmi világnapra szól a fellépés, de kiderült, a magyar irodalom napjára szólt. Akkor már mindegy volt, de végül is lefordította a verset magyarra valaki… Aztán megtetszett a többieknek is, kipróbáltuk betyáros hangszereléssel, és működött.

hvg.hu: Most, hogy el kell engedni a lemezt, a kész anyaggal elégedettek vagytok?

F. G.: Szerintem a mi albumainkon érződik a zenei fejlődésünk. Most ez egy kiforrott anyag, jó meghallgatni.

Sz. L.: A jelenlegi tudásunk szerinti legjobbat hoztuk ki belőle. Sikerült egységes stílust keverni a sokfajta hangulatból. Szerintem ez a legegységesebb és legjobban szóló lemezünk. Egy fénykép, egy korpillanat: itt jár a zenekar 2021-ben.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Magyarországon kétszer is felléptetek Manu Chao előtt, és két éve volt szó, hogy közös dalt is csináltok. Ez a projekt hogy áll?

F. G.: Nem szoktunk projektalbumokon gondolkodni, de most van egy ilyesmi tervünk. Szeretnénk egy olyan lemezt csinálni, ahol kooperálunk különböző - német, orosz, más országbéli - zenekarokkal, akiket ismerünk, akikkel már játszottunk. Ebbe a körbe tartozik Manu Chao is, akivel már négy évvel ezelőtt felmerült, hogy kellene valami közös szám. Most a spanyol menedzsmentünk épp elküldte megint neki a felkérést, hogy aktuális lenne a dolog, Várjuk a válaszát.

A zenekar október 31-én mutatja be a lemezt az Akváriumban, majd egy tízállomásos magyar turné következik.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: