„A focit gólra, a színházat telt házra és teljes áron eladott jegyekre játsszák” – írja Zalán János, akit a társulat tiltakozása ellenére neveztek ki a Kolibri Színház élére. A HVG birtokába került az új vezető több mint százoldalas pályázata, amely a ChatGPT-vel folytatott ötoldalas beszélgetést is tartalmaz. Zalán a pályaműben azt írja, arra vállalkozik, hogy „a Kolibri Színházat megmentse a bezárástól”. Már 2015-ben, a Pesti Magyar Színház átvételekor is ezzel érvelt.

Azonban szó sincs a Kolibri bezárásáról, sikeres színház, telt házakkal, fontos társadalmi feladattal, rengeteg nemzetközi elismeréssel, olyan újításokkal, mint a csecsemőszínház. Nincs szó „adósságspirálról” sem, amit Zalán szintén többször emleget, sőt jelentős eredménytartaléka van, igaz, hogy az elmúlt években szerény mínusszal zárta az éveket a színházat 1992 óta vezető, most nem pályázó Novák János.

Olyannyira nincs veszélyben a színház, hogy városházi forrásból úgy tudjuk, Karácsony Gergely főpolgármester felvetette Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszternek, hogy átvenné a színházat. De úgy tűnik, Hankó helyet keresett Zalán Jánosnak, amit meg is talált, hiába kapott ő csupán egyetlen szavazatot a társulattól, amelynek tagjai nyílt levelet is megfogalmaztak korábban a színházukat nem ismerő Zalán János kandidálása ellen. 

Miért bízták rá újabb színház „megmentését”?

Az különösen pikáns, hogy a Zalán János akarja „megmenteni” a színházat, akinek a munkáját a Pesti Magyar Színházban 2023 júniusában a Kulturális és Innovációs Minisztérium kénytelen volt átvilágítani. Az intézmény működését és gazdálkodását elemző, az Index által idézett dokumentum pedig azt jelezte, hogy a színház kiegyensúlyozott költségvetéséhez nagyságrendileg 400 millió forint többletforrás szükséges. Hogy nem mentek túl jól a dolgok a Pesti Magyarban, az is mutatja, hogy a fenntartó visszavonta a gazdasági igazgató kinevezését 2023. novemberben. Ennek lehetett a következménye, hogy 2024-ben Zalán visszavonta a Magyar Színházra beadott pályázatát, és lemondott.

Ám úgy tűnik, hibáiért bocsánatot nyert a NER-ben, és most újabb színház „megmentését” bízták rá. A Kolibrire persze némi racionalizálás valóban ráférne, de ez dinamikusabb vezetéssel és a repertoár felfrissítésével orvosolható. Ami a társulat által támogatott  jelöltnek, a színház főrendezőjének, Vidovszky Györgynek – Zalán Jánoséval ellentétben nyilvánosságra hozott – pályázatában szerepel is.  

Miközben Zalán többször is elismeri, hogy az eddigi vezetés szinte 100 százalékos látogatottsági adatokat hozott, azt állítja, ezt úgy érte el a színház, hogy az el nem kelt jegyeket a Ma este színház weboldalon 50 százalékos kedvezménnyel kínálta – mint a legtöbb színház teszi.  Ő ennél sokkal jobb módszert tud.

A pályázatban hosszan ismerteti a Pesti Magyar Színház „válságálló” stratégiáját, (ez most a NER kultúrpolitikusainak kedvenc kifejezése), amelyet a Kolibriben is meg akar valósítani. Ott úgy működött, hogy

a 2019-es 90 százalékos jegyértékesítést három év alatt sikerült 75 százalékra csökkenteni, a maradékot pedig a Lázár Ervin Program segítségével vattázták be.

Drágább jegyek, drasztikus visszaesés

A Lázár Ervin Programra a színházak akkreditálhatják a „nemzettudatot erősítő” előadásaikat, ezekre vihetik el ingyenesen az iskolák a diákokat, míg a jegyárat az állam fizeti. Ez az alapvetően jó kezdeményezés azonban nem épp a magas művészi színvonalat, a kockázatvállalást és a saját lábon állást támogatja. Zalán úgy állítja be a célzott állami támogatások bevonását pályázatában, mintha az valami általa kitalált „válságálló” üzleti modell lenne. Miközben egyre inkább az államra és az ingyenjeggyel érkező közönségre számít, azt mondja:

„A focit gólra, a színházat telt házra és teljes áron eladott jegyekre játsszák”.

A Kolibri Színház társulata

Facebook / Kolibri Színház

Pályázatában sokat bírálja az eddigi vezetést a túl alacsony, 1500 forintos átlagos jegyárak miatt is, ám az olcsó jegyár egy gyermekszínház esetén inkább pozitívum lehet, mint negatívum. S ez a szám sem teljesen igaz, hiszen a 100 forintos kísérő jegyek is benne vannak az átlagban, tehát a medián jegyár ennél magasabb. Zalán emelné a jegyárakat, aminek következtében, „drasztikus visszaesést”, az első évekre 15- 20 százalékkal kevesebb fizető nézőt ígér, de harmadával több bevételt. Hogy ez hogyan valósul meg, nem világos, hacsak nem az általa ígért,

mind az öt érzékre, tehát tapintásra, szaglásra és ízlelésre is ható szagos színházzal. Vagy az MI, és VR színházi hasznosításával, amiről szintén sokat ír.

A Kolibri gyengeségei közé sorolja annak gyerekszínházi profiljából adódó sajátosságait, mondván: szűkebb a közönségbázisa, korosztály-specifikus a kínálata, és kevesebb a  médiamegjelenése, mint a felnőtteknek szóló színházaknak. 

Állami mankók, nézőszámrobbanás

Üzleti tervében a bevételek növekedését – a jegyáremelés, és a repülőjegyekhez hasonló dinamikus árazás mellett – elsősorban további állami források megszerzésére alapozza, amit a NER-hez való bekötöttsége által szerez meg ígéretei szerint. Ilyen a csodaszerként kezelt és rengeteget emlegetett Lázár Ervin Program, amelyben eddig nem vett részt a színház, mert maga is el tudta adni a jegyeket, piaci alapon. Az igazgató csupán ebből a forrásból 100 milliós éves bevételt és a mostani fizető nézőszámmal megegyező, 40 ezres közönséget remél. Tehát Zalán János „mentőcsomagja” nem egyéb, mint sok-sok ingyenes előadás, amit az állam fizet.

Zalán János másik legfőbb támogatója, a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház által irányított  Déryné-program. Ebben előadások utaztatásával vennének részt. A harmadik pillér pedig az SZFE-vel való együttműködés lenne. A Kolibriben tartanák az SZFE színész és rendező osztályainak a vizsgaelőadásait, fogadnák őket gyakorlatra, és számos közös szakmai projektet terveznek. Vidnyánszky valószínűleg azért is támogatta a kormányzatnál Zalán pályázatát, hogy egy gyerekszínházat szerezzen az egyetemi osztályoknak, ahol gyakorlatra mehetnek, és majd elhelyezkedhetnek. Mert azt sem rejti véka alá Zalán, hogy jelentős változásokat tervez a színházban.  

A reményei szerint megnyíló állami források segítségével a jelenlegi bevételek háromszorosát ígéri ciklusa végére, a nézőszámot 40 ezerről 92 ezerre emelné, az előadásszámot pedig közel megduplázná. Összehasonlításul eláruljuk, hogy 

a Nemzeti Színház 2023-as nézőszáma csak ötezerrel haladja meg a Zalán által az apró gyerekszínháztól elvárt számokat.

Ha ezek a pénzek be is folynának – amire az igazgató ígéretén kívül nincs semmi garancia –, azzal nem számol, hogy ilyen mértékű előadásszám- és nézőszámnövelésre nincs sem tárgyi, sem személyi kapacitása a színháznak. A 200 fős nagyterem és két egyenként 50 fős kamaraterem áll rendelkezésre, ahol jelenleg 450 előadás megy, miközben a bérköltségek és a dologi kiadások alig emelkednének Zalán János számításai szerint. De vajon honnan lesz színész, díszítő, hangosító, világosító?

Beszél egy új játszóhelyről is, de nem derül ki, hol lenne ez, és ennek bérlése, fenntartása mennyire terhelné meg a büdzsét. Drágább jegyárakat akar úgy, hogy közben 40 ezer gyerek ingyen nézheti a színház előadásait. Miközben minden cég próbálja elkerülni a túlbürokratizált és drága központi közbeszerzést, Zalán önként csatlakozna ehhez. A fideszes többségű szakmai bizottság erre gondolhatott az összegző véleményében, amikor „gazdaságilag reális intézkedéseknek” és „szakmailag jól alátámasztottnak” nevezi a terveit? Vagy esetleg nem bajlódtak a pályázat elolvasásával? 

A Teátrumi Társaság pedig a színház jelenlegi számaival nem lehetett tisztában, amikor azt írták közleményükben:  „A miniszter a Kolibri Színház esetében – miután az a budapesti színházak nézőkért folyó versenyében és gazdasági teljesítményében az utóbbi években meglehetősen gyengén teljesített – változást akarhatott, és úgy ítélte meg kívülről érkező, megújulást és szakmai-üzemeltetési frissességet hozni képes, tapasztalt vezetőt bíz meg a következő 5 évre”.

Végső esetben: felnőttszínház

Zalán János, a tapasztalt vezető egy mondat erejéig azzal is számol, hogy esetleg nem kap plusztámogatást. Akkor szerinte „egyetlen lehetőség” marad a túlélésre, „csak és kizárólag profitorientált működés, amelyben elsősorban a felnőtt közönség számára készülő szórakoztató darabok kerülnek a fókuszba”. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi társulatot szélnek eresztené, kukába dobná az évtizedek alatt felépített brandet, a számos hazai és külföldi szakmai díjat, elismerést. Ezt vagy a fenntartóval szembeni fenyegetésnek szánja Zalán, vagy pedig a színház magánosítását készítheti elő. A művészi koncepcióval kapcsolatban egyébként gyanúsan sokszor kerül elő az, hogy szórakoztató, magas jegyárú előadásokkal növelné a bevételt, mintha a színháznak ezen a pályán kellene versenyezni.