A kullancsok egyik ellensége a tűző nap, és a nyári szárazság, ilyenkor elbújnak, de ez mit sem változtat vérszívó aktivitásukon (természetesen nem az emberi vérre szomjaznak, a vér csupán a szaporodáshoz és a peterakáshoz szükséges). Szélsőséges klímaviszonyokat is elviselnek, nagyszámú fajuk az egész Földet benépesíti - Skandináviától a Tűzföldig, Olaszországtól Amerikáig. Általában 2-6 évig élnek. Magyarországon 42 fajuk honos, ám ezek döntő többsége kizárólag erdei állatokon élősködik. Valódi veszélyt a közönséges kullancs (Lxodes ricinus) és a birkakullancs (Dermacentor marginatus) jelent.

A kullancsok előfordulása

Régebben csupán a határmenti megyékben éldegéltek, ám az utóbbi évtizedekben egyre inkább elterjedtek, megjelentek a városok elhanyagolt részein, a nagyobb kertekben. Előszeretettel bújnak meg gondozatlan, parlagfüves területeken, ahol gyakran bóklásznak kisrágcsálók, kutyák, macskák. Műveletlen síkságokon, dombvidékeken és a hegyek napsütötte oldalain 1300-1500 méter magasságig találkozhatunk kullancsokkal. A téli fagyok és a nyári kánikula elől kisrágcsálók földalatti vackaiba, az avar vagy a fakéreg zugaiba húzódnak, ám egyre inkább dacolnak a földrajzi és meteorológiai viszonyokkal. Amikor a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 7  Celsius fokot és a levegő páratartalma a 85%-ot, a paraziták aktivizálódnak. Amíg nem jutnak vérhez, addig a bokrok és füvek harmatnedveit fogyasztják.

Kétirányú támadás

A kullancsok vérszívó, úgynevezett ektoparaziták. Elülső lábuk végén található a szaglószervük és két egyszerű szemük, de vannak vak fajok is. A fénytől védett, izzadásra hajlamos, rejtett, vékony bőrfelületeket kedvelik. A látó kullancsok a fűszálak, levelek árnyékos fonákoldaláról egyszerűen átmásznak az áldozatra, képesek akár napokig is észrevétlenek maradni. Szemmel nem rendelkező társaik a lombos erdőkben várakoznak, a gazdaélőlényre – miután biológiai-kémiai-fizikai radarként működő Haller-szervük segítségével lokalizálták - fentről pottyannak rá. Szúró-szívó szájszervükön keresztül mirigyeikből hámoldó és érzéstelenítő nyálat köpnek a szúrási pontra. Az élősködés napokig eltarthat.

Fejlődési ciklusa

A közönséges kullancs apró, 0,1 mm átmérőjű, talajon fejlődő petéiből megfelelő időjárási viszonyok között 1,3 mm hosszú, hatlábú lárvák kelnek ki. Kisrágcsálók vagy földön fészkelő madarak fiókáiból vért szívva a lárva az egyedfejlődés következő fázisába lép: felrepedő gúnyájából 1 mm hosszú, nyolclábú nimfa bújik elő. A nimfa kisebb erdei állaton szívja meg magát vérrel, majd továbbfejlődik kifejlett hím, vagy nőstény kullanccsá. Aztán újra élősködni kezd.

Márciustól júniusig nagy, augusztustól októberig egy kisebb rajzásuk figyelhető meg. A reggeli és délutáni órákban „vadásznak”, de napfénytől rejtett helyeken egész nap éberek. A kullancs áldozatának melegét, szagát és az általa kilélegzett levegő szén-monoxid tartalmát figyeli. Támadás után érzésteleníti a csípés helyét, nyílhegy-szerű szívószervével átszúrja a bőrt, majd kollagénnel odaragasztja magát zsákmányához. Az apróbb hím vérszívása csak „egynapos”, a nőstény viszont az ivadéknevelés ösztönétől vezérelve mélyre ássa magát a gazda testébe, testtömegének akár 120-szorosát is képes kiszívni. A kullancsok a vért tömörítve tárolják, beleik vakon végződnek. Léteznek tűszúrásnyi, csaknem átlátszó kullancsok, ezeket megszívott állapotukban is alig lehet észrevenni. Szerencsére ezek a fiatal alakok ritkábban fertőzöttek.

A kullancs a fertőzést általában a szúrás során, nyálával adja át a gazdaszervezetnek, emellett más technikákkal is rendelkezik. A széklet a bőrsebbe jutva is fertőz, beszáradás után pedig felporzik, így belégzés útján továbbítja a kórokozókat. Az elhalt kullancs testének porladása is hasonló veszélyeket rejt, főként ólak, nyaralók, ritkán használt épületek takarításakor. A vírusok fertőzött állatok tején keresztül is bejuthatnak az emberi szervezetbe, valamint ha váladékaik természetes vizekbe jutnak, közvetetten szinte mindenki érintett lehet. A fertőzés a kullancs véletlen lenyelésével is megtörténhet.

A vérrelszívott, kifejlett kullancs eltávolítását szakszerűen kullancs-eltávolító kanállal végezhetjük, más megoldás fertőzésveszélyt jelenthet.

Súlyos betegségeket hordozhatnak

Nem az emberi vér a kedvence

A kullancs rendkívül lusta állat. Soha nem mászik két méternél magasabbra. A levelek, fűszálak szélén lesi áldozatát. Ha nem jut táplálékhoz, növényi nedveket eszik és vár. Nem az emberre les. Sokkal jobban szereti a kis rágcsálókat, melyek bőrében kedvére házasodhat. Egyetlen nőstény több ezer petét rak. A petékből először hatlábú lárvák kelnek ki, amelyek az első vérszívás után nyolclábú nimfává vedlenek. A nimfa is csupán egyszer szívja tele magát vérrel, majd átalakul ivarérett felnőtté. Mindig a gazdaállaton párosodnak. A nász után a hím elpusztul. A megtermékenyített nőstény ismét teleszívja magát vérrel, lerakja petéit, majd ő is elpusztul. Vagyis egy kullancs egész élete során csupán háromszor szív vért, és mindig csak azért, hogy az átalakulásához vagy a peterakáshoz elegendő fehérjét gyűjtsön.

Magyarországon átlagosan minden ezredik kullancs fertőzött agyhártya-, agyvelőgyulladást (enkefalitisz) okozó vírussal, a Lyme-kórt előidéző baktérium azonban jóval gyakoribb. A betegség az egész szervezetet érinti, a csípés helyén kokárda-szerű bőrpír jelentkezik, úgynevezett „nyári influenzás” állapotot okoz, arcidegbénulással, érzékszervi zavarokkal, izületi és izomfájdalmakkal jár. Ám a kullancsok terjesztette fertőző betegségek nem merülnek ki eme két típusban. A vérzéses kullancsláz (ehrlichiosis) lázas, hányásos betegség, amelyet erős fejfájás, hasi-, izületi és izomfájdalmak kísérnek. A kórokozó az ereket támadja meg, a bevérzések miatt sárgaság látható a betegen, emellett erős orrvérzés tapasztalható. A Q-láz (kérdőjeles láz) tünetei többfélék lehetnek, attól függően jelentkeznek, hogy a kórokozó a tüdőt, a májat, vagy az ivarszervet támadta-e meg. A nyúlpestis (tularemia) tünetei aszerint mutatkoznak, hogy a kórokozó milyen úton jutott az emberbe: bőrön át vagy belégzéssel. A mediterrán foltos láz fő tünetei a láz, bőrkiütés, pörkös fekély, hányás, tudatzavar. TIBOLA esetében pörkös fekély, nyirokcsomó-duzzanat keletkezik a beteg bőrén. Vérfesték-vizeléses láz (babesiosis) következménye a szokásos szimptómák mellett – mint például a láz, rossz közérzet stb. –, a vizeletben megjelenő, a kórokozók által károsított, lebomlott vörösvérsejtek.

A kullancsok világszerte közel 300 betegséget terjesztenek, de emberre ennek csak töredéke veszélyes. A legsúlyosabb kullancs által terjesztett fertőzés a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás, mely egyhetes lappangási idő után, lázzal jelentkezik. Ezt idegrendszeri tünetek követik, fejfájás, rossz közérzet, végtagfájdalmak formájában, de eszméletvesztés, bénulás, szellemi leépülés vagy akár halál is bekövetkezhet. A kórt elölt vírust tartalmazó, úgynevezett aktív védőoltással lehet megelőzni. Mellékhatásként lázat, enyhe fájdalmat és bőrpírt okozhat. Teljes védettséget 3-5 évente beadott emlékeztető oltással lehet elérni.

A Lyme-kór nem halálos betegség, de a fertőzés idültté válhat, évtizedekig is eltarthat. A fertőzött állatok befolyásolhatják a Lyme-betegség tüneteit, ez az oka annak, hogy földrészenként, de olykor országonként is eltérő tünetekkel jelentkezik a kór. Például Észak-Amerikában gyakrabban jár a betegség ízületi gyulladással, mint Európában, így hiába törzskönyveztek a tengerentúlon már három oltóanyagot, Európában használhatatlanok az eltérő antigenitás miatt.

A TIBOLA leginkább a kisgyermekek betegsége. Jóindulatú, általában magától elmúlik, ritkán jár idegrendszeri szövődménnyel, vagy elhúzódó, idült lefolyással. Antibiotikumokkal jól gyógyítható.

Nyúlpestis esetében a fertőzés bizonyos antibiotikumokkal sikeresen gyógyítható, a betegség lefolyása a nyirokcsomók bűzös váladékának ürülésével jár.

Aggodalomra nincs ok, ha ismerjük a kullancs élettanát, a kirándulásokat sem kell kiiktatni életünkből, elég, ha zártan öltözködünk. A felnőttek főként alsó testrészeiket védjék, sapka viselete minden korosztálynak ajánlott. Érdemes napsütötte helyen megpihenni, és puha melegítő helyett famert viselni. A fedetlen testrészeket nem árt kullancsriasztó szerekkel bekenni, bár ezek túlzott használatát is kerüljük. Kerüljük a sűrű bozótot, haladjunk az ösvényeken. A kirándulás végeztével érdemes átvizsgálni testünket és ruházatunkat is.

Rendszeresen gyűjtsük össze az avart, kertünkben csökkentsük a talajtakaró növények arányát. Nyírjuk rendszeresen a füvet, irtsuk a gazt. A vadakat, a kisrágcsálókat és a sünöket tartsuk távol otthonunktól. A madarakat madáretetőből etessük.

A statisztikák szerint átlagosan minden második kullancscsípésünket vesszük csak észre. Hihető, hiszen a kullancs, ha jól lakott, önként távozik. Ha mégis élősködésen kapjuk, szakszerű eltávolítására sok házi módszer létezik, ezek azonban növelik a fertőzés kockázatát. Egy biztos: nem szabad csűrni, csavargatni, tűvel kiszúrni, nyomogatni potrohát, olajozni, szappanozni, kenegetni. Kullancscsipesszel vagy kiszedőkanállal távolítsuk el, majd fertőtlenítsük a csípés helyét.

Csípés utáni teendők

Fontos, hogy jegyezzük fel a csípés helyét és időpontját, majd tartsuk figyelemmel hat héten keresztül. A csípés után néhány nappal a szúrás körül viszkető bőrpír jelentkezik, ez azt jelzi, hogy az érzéstelenítő elfogyott, viszont a szervezet védekező mechanizmusa beindult. Vérmintát csak hónapokkal később érdemes kivizsgáltatni, az ellenanyag ugyanis csak ekkor mutatható ki. Ha évek múltán fura tüneteink jelentkeznek, ám a háziorvosunk tehetetlen, érdemes elgondolkodni egy újabb vizsgálaton.

Hasznos linkek

http://www.kullancs.hu/

http://www.kullancsinfo.hu

http://www.kullancs.lap.hu