Az eredmény a kutatókat is meglepte, mert korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a kálciumot tartalmazó gyógyszerek, táplálékkiegészítők csökkentik a "rossz" koleszterin szintjét és ezért azt várták, hogy a kálcium adására a szív- és érrendszeri katasztrófák - szívinfarktus, szélütés, hirtelen szívhalál - gyakorisága csökken.
 
Az új-zélandi munkacsoport elsősorban azt tanulmányozta, hogyan alakul a kálcium adására az idős asszonyok csontsűrűsége, de a régebbi vizsgálatok alapján azt is remélték, hogy ez a kezelés véd a szívroham ellen. Meglepetésükre a fordítottját találták, ami valószínűleg további vizsgálatok sorozatát indítja el. 
 
Az új-zélandi kutatók csaknem másfél ezer, önként jelentkező, átlag 74 éves hölgyet vontak be a vizsgálatba. Véletlenszerű kiválasztás alapján a vizsgálati alanyok fele naponta egy gramm kálciumsót szedett, a másik csoport pedig placebót, vagyis kálciumot nem tartalmazó, de azonos külsejű tablettát.
 
A nők egészségének alakulását öt éven keresztül figyelték, és a csontsűrűség mérése mellett gondosan rögzítették a szívre és az érrendszerre vonatkozó események előfordulását is. Kiderült, hogy a kálciumot szedő hölgyek körében csaknem kétszerte gyakrabban fordult elő infarktus, mint a kontrollcsoportban és hasonló módon tűnt előnytelennek a kálciumkiegészítés a szélütés szempontjából is.
 
Az adatok még gondosabb átnézése és elemzése után a két csoport közötti különbség valamelyest csökkent, de az eredmények mindenképpen azt jelzik, hogy az orvosnak egyedileg kell mérlegelnie, mielőtt bárkinek azt javasolná, hogy csontjainak épsége érdekében szedjen valamilyen kálcium készítményt.
 
Hasonló vizsgálatok történtek az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, ahol ilyen adatok nem láttak napvilágot, de az is tény, hogy ott fiatalabb nőket kezeltek kálciummal és D-vitaminnal. A kutatók ezért úgy vélik, hogy a fiatalabb nők kálciumszedésének a kockázata lényegesen kisebb. 

Ian Reid, az új-zélandi kutatók egyike fölvetette, hogy "a kálciumtartalmú táplálékkiegészítőkből származó só fokozhatja a kálcium lerakódását a koszorúerek falában és így ronthatja a szívinfarktus bekövetkezésének esélyét. Valószínűleg egyelőre csak azt mondhatjuk betegeinknek, hogy az idősebbek és azok, akiknek koszorúérbetegség-kockázata fokozott, helyesebb, ha nem szednek ilyen gyógyszereket" - foglalta össze a vizsgálat eredményét Reid.
 
"Elgondolkoztató, hogy a kálciumot tartalmazó készítmények forgalma a világban évi 3 milliárd dollárra tehető" - folytatta a kutató. Ezzel kapcsolatban érdemes fölidézni az angol orvosi hetilapnak egy korábbi cikkét, amelyben ugyancsak csonttörés szempontjából fokozott kockázatú, idős embereket vizsgáltak.
 
Az öregek egyik csoportja a legkülönbözőbb gyógyszereket kapta a csontsűrűség javítása céljából, a másik csoportot gyógyszeresen nem kezelték, de ezeknek az otthonában megjelent egy speciálisan képzett nővér, aki átnézte a környezetet és szükség szerint átrendezte a lakást úgy, hogy az elesés, a baleset kockázata minimálisra csökkenjen.
 
Az eredmény az volt, hogy a rettegett combnyaktörés és általában mindenféle kórházi kezelés lényegesen ritkábban fordult elő azok körében, akik gyógyszert ugyan nem szedtek, de környezetüket, otthonukat szakember segítségével igyekeztek balesetveszély-mentessé tenni.