Az emberek vírusok: előbb mérhetetlenül elszaporodnak egy adott helyen, felélik erőforrásait, majd csendben továbbállnak – ez a féltudományos megállapítás lényegében az idegenforgalomra is igaz, hiszen manapság a turizmus nem a különleges természeti értékek megóvásában, hanem azok mind „tökéletesebb” kizsákmányolásában érdekelt. Pocsékolja a vizet, az energiát, mérhetetlenül szennyezi a környezetet, igényei többszörösen felülmúlják egy adott terület teherbíró képességét, időt, lehetőséget sem hagyva a regenerálódásra. 
Szerencsére, a turisztika néhány képviselője már igyekszik – divatos szóval élve – természettudatosan viselkedni, amit a Condé Nast Traveler utazási magazin minden évben jutalmazni is szokott. Idén a következők részesültek az elismerésben:

Hotelláncok kategóriája:
1. Marriott
Az amerikai szállodalánc alkalmazottai évi 210 ezer órát töltenek önkéntes munkával világszerte, a létesítményei által kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok kibocsátása pedig 70 ezer tonnával csökkent egy esztendő alatt.

Kisebb hotelek kategóriája:
1. Jungle Bay Resort and Spa, Dominika
Helyi építőanyagokból épült fel helyi munkások által, s munkatársait is elsősorban a szigetlakók közül toborozta, konyhája pedig az ottani gazdák, halászok által előállított nyersanyagokból dolgozik. A tulajdonosok emellett ösztöndíjat alapítottak, és egy árvaházat is támogatnak.

Célállomás kategória:

1. Tswalu Kalahari természetvédelmi terület, Dél-Afrika
Ősi fajokat mutatnak be a területen a turistáknak, s az itt dolgozó emberek kiemelkedően magas bérek mellett, és az átlagosnál sokkal kedvezőbb munkakörülmények közt élhetik mindennapjaikat.

Utazásszervező kategória:

1. Buffalo Tours, Délkelet-Ázsia
Az önkéntesség nagy szerepet kap a cég működésében, amely profitja három százalékát mindig humanitárius célokra áldozza. Helyi törzseket is segítenek abban, hogy megőrizhessék ősi életformájukat.

A fentiekhez hasonló magatartás, hozzáállás egyelőre nagyon ritka az idegenforgalomban, s ma inkább az a jellemző, hogy a turizmus sokkal nagyobb terhet ró a célállomásként szereplő területekre, mint amennyit azok el bírnak viselni. Az egyik égető gond a vízhiány, amit például a Földközi-tenger környékén vagy Thaiföldön a sokasodó golfpályák okoznak: egyetlen ilyen létesítmény hektáronként 1 millió köbméter vizet használ fel évente, ami egy 12 ezer fős kisváros fogyasztásával azonos mértékű. A fű karbantartásához szükséges 1500 kilogrammnyi műtrágya és vegyszer további súlyos terhelést jelent a környezet számára.

A megnövekedett légi forgalom a levegő szennyezésével jár együtt. A hetvenes és kilencvenes évek közötti két évtizedben a repülővel utazók száma évi 88 millióról 344 millióra emelkedett, s ez a tendencia azóta is folytatódik. Pedig egyetlen oda-vissza út Európából az USA-ba annyi széndioxid-kibocsátással jár, amennyit egy ember fél év alatt termel az egyéb tevékenységei során. Hihetetlenül megnőtt a zajterhelés is, az amerikai Yellowstone Parkban például télen végeztek el egy kísérletet a turisták által használt motoros szánokkal kapcsolatban, s az eredmények megdöbbentőek voltak: a természetvédelmi terület 13 vizsgált pontja közül 11-en a nap 70 százalékában hallani lehetett a járművek zúgását.

Jelentős probléma a szemetelés is, ami legfőképpen a hajótársaságoknál szembetűnő. A karibi térség habjait szelő járművek általában 2 ezer embert szállítanak, akik naponta 3,5 kiló szemetet termelnek fejenként. A hajók évi hulladéktermelése így meghaladja a 70 ezer tonnát, ami – bár igyekeznek kezelni – nagy mértékben járul hozzá a vízi élővilág pusztulásához. 

A turisztikai vállalkozások szemléletváltása mindamellett kevés az idegenforgalom káros hatásainak visszaszorításához, ahhoz ugyanis a vendégek, vagyis a mi szemléletváltásunkra is nagy szükség lenne. Érthetetlen, hogy a vakáció alatt miért nő többszörösére az energiafogyasztásunk és környezetterhelő tevékenységünk az otthoni felhasználásunkhoz képest, de lassan már nem is lesz fontos, hogy megértsük, mert nem lesz környezet, amit kizsigerelhetünk.