Kőedény-fennsík, Laosz
A legenda szerint egykor óriások lakták ezt a vidéket, s az ő szétszórt holmijaik ezek a bámulatos precizitással elkészített, rejtélyes korsók. A valóságban egy ma még ismeretlen kultúra képviselői használhatták az edényeket, valamikor a Kr. e. 500 és a Kr. u. 800 közötti másfél évezredben. A szelídebb magyarázat szerint ételtárolók voltak a több embernyi magas, sok tonnás homokkő- és gránitkorsók, mások szerint viszont urnák, ugyanis a környékükön emberi maradványokat is találtak.

Óriások ösvénye, Észak-Írország
Nemcsak első, de második és sokadik pillantásra is nehéz elhinni, hogy a szabályosan megmunkált tömböket a természet hozta létre. Az óriások a tudósok képzeletébe nem férnek bele… 25-65 millió éve ezen a területen különösen aktív vulkanikus tevékenység folyt, s a kiömlő és megszilárduló láva fantasztikus bazaltkockákat, és néhol 10-12 méteres oszlopokat hozott létre.

Avebury, Anglia
Óvatos becslések szerint is legalább 5000 évesek azok a kőkörök és több méter mély árkok, amelyek az angliai Avebury települést veszik körül. A hely nem messze található a hihetetlenül felkapott Stonehenge-től, de attól sokkal régebbi, bár eredeti pompájából ma már alig látható valami. A 14. századtól kezdve a rituális célokat szolgáló, pogánynak gondolt kőépítményeket a nép pusztítani kezdte, illetve házak építésére használta föl.

Baalbek, Libanon
Különc festőnket, Csontváryt is megihlette az ősi templomokban bővelkedő régi település, amelyet a római korban Heliopolisnak, vagyis a Nap városának neveztek. A föníciaiak virágoztatták fel ezt a helyet, s talán az ő idejük alatt keletkeztek azok a gigantikus kőtömbök is, amelyekhez képest az egyiptomi piramisok építőelemei szinte csak apró kavicsok.

Kőlabdák, Costa Rica
Az igazat megvallva, fogalmunk sincs, mire használhatták a 2000 évvel ezelőtt itt élők a bámulatos gránitgolyókat, amelyek közt vannak néhány centiméternyi, de több mint 2 méter átmérőjűek is, s valamennyi olyan tökéletes megmunkált, hogy a legnagyobbak sem térnek el 3-5 centinél jobban a tökéletes gömb alakzattól.

Nullarbor-síkság, Ausztrália
A hely neve latinul „fátlant” jelent, ami roppant találó ebben az esetben, hiszen egy 200 ezer négyzetkilométernyi, valóban szinte teljesen fa nélküli síkságról van szó. A Dél- és Nyugat-Ausztrália között húzódó terület nagy része nemzeti park, az anyaga pedig tápanyagban szegény mészkő, ami miatt a Nullarbor lényegében sivatag, ahol a napi hőmérséklet 48 és 0 fok közt ingadozik. Régen a tenger ezt is beboríthatta, de aztán a víz visszább húzódott.

Nazca-vonalak, Peru
Az Andok és a Csendes-óceán közt lévő keskeny fennsík rejtélyes rajzai valószínűleg többek számára ismerősek. Az inkák előtt itt lakó, 2000 éve élt indiánok készíthették őket, s a mértani alakzatokat, pókokat, madarakat, bálnákat és más állatokat ábrázoló vonalak olyan egyenesek, hogy kilométerenként csupán 1-2 méter elhajlás van bennük. Ja, és csak a magasból vehető ki a formájuk…

Piramisok, Bosznia
Sokan még az építmények alapos átvizsgálása után is kételkednek abban, hogy a Kr. u. 200 körül készült bosnyák piramisok valóban azok, amiknek látszanak. A Nap-, Hold- és Sárkánypiramisnak elnevezett képződményeket hosszú ideig egyszerű magaslatoknak gondolták, nemrég azonban fény derült valódi kilétükre. A Nappiramisnak nevezett Visocica-hegy valamivel több, mint 210 méter, s ezzel 60 méterrel magasabb az egyiptomi Kheopsz-piramisnál!