Creative Commons

A mai spanyol konyha gyökerei a római korig nyúlnak vissza. A félsziget ekkor búzájával vívta ki a Birodalom más részeinek elismerését, ez volt legfőbb exportterméke, melyet Görögországtól Egyiptomig szállított. 

Az állati zsíradékban gazdagabb északnyugati étrend mellett délen már megjelentek a mai mediterrán konyhára jellemző jegyek. A hüvelyesek, a vörös- és a fokhagyma mellett a főníciaiak közbenjárásának köszönhetően megjelent az olivaolaj, a spanyolok amerikai gyarmatosítását követően pedig a kukorica, a paradicsom, a paprika és a burgonya is a legfontosabb alapanyagokká váltak.

A mai spanyol konyha hasonlít más mediterrán népekéhez, de legtöbbjüknél nagyobb szerepet ad a tenger gyümölcseinek. Fekvéséből adódóan sok Afrikából származó fűszert használ, mint például a koriandert, az ánizst, a köményt vagy a szegfűszeget. Különlegesen nagy a jelentősége a sáfránynak, melynek Spanyolország a legnagyobb európai termelője.  

Creative Commons

A hagyományos éttermek mellett az egész országban elterjedtek a tapasbárok. A tapas tulajdonképpen bármi lehet, melyet szeszesital mellé apró adagokban felszolgálhatnak. A szó a spanyol fedő, azaz tapa szóban gyökerezik – régen a szálló por vagy bogarak ellen védekezésképpen kistányérokat tettek a borospohárra, ezeken tálalták az italt kísérő falatkákat. Ha szeretnénk minél több ízzel megismerkedni a rendkívül kreatív spanyol konyha kincsestárából, akár főétkezések helyett is választhatjuk a változatos tapasokat. 

Számos fogás országszerte elterjedt, bárhova térjünk be, az alábbi ételeket biztosan megtaláljunk az étlapon. A burgonyával készült omlettet (tortilla de patata) reggeliként, de köretként is fogyasztják, a fűszeres paradicsommal tálalt krumpli (patatas bravas) vagy a sonkás krokett (croquetas de jamón) önmagában is remek választásnak bizonyul. A felvágottak szerelmeseinek kötelező a fűszeres kolbászka (chorizo) vagy a jellegzetes ízvilágú serrano sonka (jamón serrano). 

Creative Commons

Leveseseknek a hidegen fogyasztható tipikus spanyol paradicsomlevest (gazpacho) ajánljuk, vagy a teljes étkezésnek is beillő ragulevest (cocido madrileno), melynek levét első, húsát és zöldségeit pedig második fogásként szolgálják fel. 

A spanyol konyha egyik örök klasszikusa az eredetileg Valenciából származó sáfrányos rizses egytálétel (paella), melyet leggyakrabban a tenger gyümölcseivel (de marisco) vagy zöldséggel (de verdura) kínálnak. 

A tenger kincsei sokféle formában kerülnek a spanyolok tányérjára, a polip (pulpo), a rák (gambas) és a tintahal (calamares) készül grillezve, rántva egyaránt. 

A saláták (ensalada) önnálló fogásnak számítanak, a friss zöldségeken túl gyakran kerül a keverékbe hús, hal vagy tengeri herkentyű.

Az egész országban fogyasztott fogásokon túl az egyes vidékeknek is megvannak a maguk jellegzetes étkei. Galícia specialitása a raguleves (caldo gallego), Asztúriában egy babétel (fabada), Navarrában pedig egy bárányétel (chilindron) a kihagyhatatlan helyi kóstolnivaló. 

Creative Commons

Egy kiváló ebéd nem lehet teljes desszert nélkül. A más országokban is népszerű tejberizs (arroz con leche), csokoládéhab (mus de chocolate) és flan (flan casero) mellett igazi spanyol különlegesség a ropogós karamellréteg alatt megbúvó vaníliakrém (crema catalana). 

A torták közül a mandula- (torta de almendra) és a sajttorta (torta de queso) a kedvencek. Az étkezések során gyakran fogyasztanak sajtot, a manchengo egy helyi változat, melyet többféle érlelésben is felszolgálnak.

A spanyolok a többi mediterrán néphez hasonlóan a bort részesítik előnyben a sörhöz képest. 

A fehér (vino blanco) és vörös (vino tinto) és rosé (vino rosado) borok mellett a déligyümölcsökkel, pezsgővel és konyakkal ízesített sangría kíséri az étkezéseket.

Molnár Kata Orsolya