A verőerek belső felszínén valamennyien, gyermekkorunktól kezdve növesztünk zsíros párnácskákat, plakkokat, de ezeknek csak kis hányada okoz gondot felnőttkorunkban. Egy részük hajlamos arra, hogy elmeszesedjen, de az igazi veszély az, ha a plakk fala átszakad, a zsíros törmelék bezúdul az ér belsejébe, és gyors véralvadást idéz elő. Ez az a drámai esemény, amikor kialakul a szívinfarktus vagy az agyi katasztrófa. 

Ira Tabas és munkacsoportja annak vizsgálatával foglalkozik, mi okozza, hogy a plakkok többsége legfeljebb csak kissé szűkíti az ér belső átmérőjét, százból kettő viszont kiszámíthatatlanul veszélyezteti életünket.
   
A zsírpárnácska belsejében a kutatás eredménye szerint sok halott sejt található, és ezek olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek szakadékonnyá teszik a plakk tetejét, és ezzel végzetesen veszélyes helyzet alakul ki. A kutatóknak sikerült olyan egereket kitenyészteniük, amelyek verőereiben sok plakk keletkezik. Az állatokban még igyekeztek is a zsírpárnácskákat gyorsan növeszteni.
   
A sok zsírt tartalmazó egértáp tíz héten át történő adagolásával az állatok ereiben rengeteg plakk jelent meg. Kiderült, hogy az egerek egy részének olyan génje van, amelynek jelenléte esetén a plakkok kisebbek lettek, és bennük lényegesen kevesebb volt az elhalt sejtek száma. Ezeknek a párnáknak a fala általában nem szakadt át, ezért ezeknek az állatoknak az ereiben ritkán alakult ki véralvadék.
   
A különleges génnel élő egerek plakkjaiban a sejthalál mintegy 50 százalékkal lelassult. "Az a tény, hogy képesek voltunk elkülöníteni egy gént, amely ilyen jelentős mértékben lefékezi a plakkok elhalását, számunkra is nagy meglepetés volt" - mondotta a munkacsoport vezetője.
   
Ira Tabas hangsúlyozta, hogy eredményeik alapján remélhető olyan új gyógyszerek kifejlesztése, amelyek arra a génre hatnak, amelyik a fölfedezett kórélettani jelenségben alapvető szerepet játszik. Ha sikerül a plakkoknak azt a két százalékát, amely veszélyes és sérülékeny, kedvezően befolyásolni, milliók életét lehet megmenteni.