A németek étkezési szokásait régen valóban a takarékosság, az egyszerűség és az egyoldalúság jellemezte. Manapság viszont egyre nagyobb az igény a „finom” német konyhára, amely helyi, jó minőségű, évszaknak megfelelő anyagok felhasználásával, és a készítési technológiák tökéletesítésével már fel is veheti a versenyt a nemzetközi haute cuisine irányzataival. 

Ahány régió, annyi ízvilág
Olyan, hogy „német konyha”, gyakorlatilag nem létezik, már csak az ország méretei miatt sem. Minden régió saját, egyedi ételekkel rendelkezik. A délnyugati országrészben erős francia, a nyugati határvidéken holland hatás érezhető, a keleti végeken pedig a kelet-európai országok konyhájának befolyása mérvadó. A kedvelt német ételek mellett hódít a nemzetközi kínálat is, hiszen a lakosság jelentékeny része bevándorló, így válogathatunk az olasz, a török, a kínai, az indiai, a thaiföldi étkezdék között. Az egyik legismertebb bajor fogás a Schweinshaxen, a fortyogó zsírban felszolgált sertéscsülök. A berlini Eisbein szinte ugyanez pácolva, majd főzve. Bajorországi specialitás a Lüngerl (savanyú tüdő) és a májgombócleves (Leberknödelsuppe), amit gyakran követ a kolbászos káposzta. Nürnberg sült kolbászáról híres, Münster környéke a westfáliai sonkáról, a jó borokat termő Moselvidék a májas hurkáról, Frankfurt a levesről, a virsliről és a borjúkarajról, Hessen a kasseli pácolt sertésbordáról. 

Thüringia gasztronómiai nevezetessége a kétféle sajtból készült leves, Berliné a lekváros, mandulás Berliner Schnitten. Kevesen tudják, hogy Hamburgból jutott el Amerikába, és amerikai változatban terjedt el szerte a világon a hamburger. Eredetije a melegszendvics-féle hamburgi falat, a Hamburger Mundstück. A vegetáriánusok kedvence az Obazda, a vajból, camembert sajtból, tojássárgájából és vékonyra aprított vöröshagymából készülő szendvicskrém . A zöldségfélék elsősorban különböző egytálételek (távolról a mi főzelékeink rokonai) és zöldséglevesek alapanyagai, de sokszor szolgálnak köretként is. A tésztán (amely a mi galuskánkhoz hasonlít leginkább) kívül a burgonya és a különféle gombócfajták a legismertebb köretek. Érdekesebb burgonyaköretük a mandulás krokett, a tormás krumpli vagy a Leniswebwer, ami nem más, mint főtt burgonya palacsintatésztával kisütve. Közkedvelt köretük a párolt édes- és savanyúkáposzta vagy vöröskáposzta, ami különösen ízletes almával párolva. Búzadarából készített köretüket polentának hívják – a búzadarát sűrűre megfőzik, félhold alakú formákba öntik, és tálalás előtt mindkét oldalát grillen megpirítják. 

Sörön innen és túl 
A német sör világhírű – Löwenbräu, Holfbräu és Paulaner nevét minden sörivó ismeri. Nem kevésbé nevezetesek a kitűnő, elsősorban rizling szőlőből készült fehérborok. A legtöbb díjnyertes bor Rheingau régióból származik. Világhírű az 1930-as évek óta gyártott és több mint nyolcvan országba exportált Jägermeister gyógynövénylikőr is, amely a hazai bulik „alapkelléke”.

Kolbászok országa
Ha jártunkban-keltünkben éppen csak bekapnánk pár falatot, szinte gondolkodnunk sem kell, hogy mi legyen az, hiszen szinte minden sarkon nagyszerű kolbászokat kínálnak. A kolbászok elmaradhatatlan velejárója a mustár, amely gyakran nagyon erős. Az ország déli részén azonban édes változata is ismert (nürnbergi mustár), amelyet csaknem kizárólag a bajor fehérkolbászhoz és a „Leberkäs”- hez (Magyarországon húskenyérként ismert) kínálnak. Mellé nagyszerű barnakenyereket rágcsálhatunk. 

Flickr (Creative Commons)

Halak, sajtok, édes csemegék
Noha a németek elsősorban sertéshúst fogyasztanak, kedvelik a tenger és az édesvizek gyümölcseit is. Különlegességeik közé tartozik a Matjes, a fiatal hering, amit hagymás, almás tejföllel tálalnak. Az északi partvidéken lakók kedvelik az angolnalevest és a matrózmódrakészített angolnát.  Németország egyike azon országoknak, ahol a tejet a legsokoldalúbban dolgozzák fel. A számos sajtféleség mellett – amelyek között olyan különlegességek is találunk, mint a savanyú tejből készített Harzer – különböző túrófajták, joghurt, író, kefir és aludttej-készítmények színesítik a palettát. Ha édeset kívánnánk, érdemes megkóstolni a fekete-erdei cseresznyetortát (Schwarzwälder Kirschtorte),  a müncheni fánkot, s a kedvencek közé tartozik még a Bienenstich (méhcsípés) is, ez utóbbi vastag pudingréteget körülvevő gyümölcskenyér. Vacsora után a németek szívesen fogyasztják a Rote Grützét, ami nem más, mint nagy adag tejszínhabbal, fagylalttal vagy vaníliahabbal felszolgált piros bogyósgyümölcsökből készített kompót. Kedvelik a Kucheneket (kalácsfélék) és az osztrákokhoz hasonlóan a smarnikat, a morzsaféléket, így a császármorzsát, a daramorzsát. Élő hagyomány náluk a délutáni kávézás  is, amihez szintén süteményeket fogyasztanak. Válogatni tehát bőven van miből, mindenki megtalálhatja a fogára valót, csak győzzük gyomorral!

A német ételek kóstolgatásához jó étvágyat kíván: Bereznay Tamás, a Kárpátia étterem séfje.