szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Brit és amerikai kutatók rátaláltak a prosztatarák két határozott genetikai "bélyegére", génaktivitási mintázatára, amelyek segítségével megjósolható, hogy a páciensnek agresszív típusú-e a betegsége, majd ezekre a jellemzőkre alapozva tervezték meg kísérleti vértesztjeiket, amelyek vonalkódhoz hasonlóan olvassák ki a genetikai jegyeket.

A The Lancet Oncology című orvosi folyóiratban közzétett tanulmányok szerint hamarosan vérteszt használatával dönthetik el, hogy melyik páciensnek van szüksége azonnali kezelésre.

"A prosztatarák nagyon sokféle lehet - egyes emberek évekig élnek vele tünetek nélkül, másoknál viszont a betegség agresszív és életet veszélyeztetető típusa jelentkezik" - magyarázta Johann de Bono kutatásvezető, a Brit Rákkutató Intézet munkatársa. Ezért alapvetően fontos lenne, hogy sikerüljön olyan tesztet kifejleszteni, amellyel megbízhatóan különböztethetők meg a típusok - tette hozzá.

Miközben a szakértők szerint az esetek nagyjából felénél a prosztatarák gyorsan kifejlődik, átterjed más szervekre és halálossá válik, addig az esetek másik felében nem terjed túl a prosztatán és kicsi a valószínűsége, hogy veszélyeztesse az illető életét. A gondot az okozza, hogy viszonylag korai stádiumban nem tudják pontosan megmondani, hogy melyik típusról van szó, szükség van-e azonnali kezelésre, műtétre.

A brit kutatók amerikai kollégáikkal közösen állapították meg, hogy a vérsejtekben ki- és bekapcsolt állapotban lévő gének egy csoportjának mintázata pontos jóslatot ad arra, hogy az előrehaladott prosztatarákos páciensek közül kiknek rosszabb a túlélési esélye.

De Bono úgy véli, hogy az általuk a vérben megtalált genetikai jegyek elegendően megbízhatók, pontosabb jóslást adnak, mint az eddig alkalmazott tesztek. Első vizsgálatukban száz prosztatarákos páciens vérmintájának teljes génelemzését végezték el Londonban és Glasgowban. Feltérképezték a gének aktivitási mintázatát, és statisztikai modellek segítségével megállapították, hogy melyik mintázathoz tartozik agresszív és melyikhez kevésbé agresszív ráktípus.

Összesen kilenc kulcsfontosságú gént jelöltek ki, amelyek aktivitását érdemes vizsgálni. A második körben hetven amerikai páciensnél már csak ezekre a génekre összpontosítottak. Ismét úgy találták, hogy adott génaktivitási mintázat mellett csupán 9 hónap volt a betegek átlagos túlélése, míg e mintázat megjelenése nélkül 21 hónap.

A második most ismertetett tanulmányban a bostoni Dana-Farber Rákintézet kutatói hat gént azonosítottak, melyek jelenléte a prosztatarák agresszív típusára utal. Ez alapján 62 páciensnél jósolták meg megbízhatóan a várható túlélést: az egyik csoport tagjainak átlagos túlélése nem érte el a 8 hónapot, míg a másik csoport tagjaié közel 35 hónap volt.

A prosztatarák a tüdőrák után a második leggyakoribb ráktípus a férfiaknál. Világszerte közel 900 ezer új esetet diagnosztizáltak 2008-ban, a legutóbbi évben, amelyről már teljes összesítéssel rendelkezik az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!