Kim Brooks amerikai írónő és publicista a Salon magazinban megjelent "A nap, amikor a kocsiban hagytam a fiamat" című esszéjében azt fejtegeti, hogy bár szülőként maga is túlzottan aggódik a gyermekeiért, mégis bíróság elé kellett állnia egy olyan ügy miatt, amit az ő szülei valójában szinte naponta megtettek, korábban pedig mindenki szemében normálisnak számított - öt percre egyedül hagyta az ötéves kisfiát egy üzlet parkolójában, míg ő beszaladt venni valamit.

Brooks azt írja, számára teljesen természetes élménynek számított, amikor gyerekként, vagy tinédzserként a szülei bementek egy boltba, ő pedig a kocsi hátsó ülésén heverészett, olvasott, vagy zenét hallgatott, és ezt senki nem is tette szóvá. Három évvel ezelőtt azonban éppen sietnie kellett, a kisfia pedig nem akart bemenni vele az üzletbe, ahol még meg kellett állniuk, Brooks ezért úgy döntött, arra az öt percre, amíg ő beszalad a boltba, a kisfiút kint hagyja a kocsiban.

Órákkal később azonban a rendőrség megkereste a kétgyerekes anyát, mondván, hogy egy járókelő a parkolóban a mobiljával lefilmezte az esetet, ahogy magára hagyta a kisfiát az autóban, majd feljelentette a nőt, a rendőrség pedig eljárást indított ellene, mert veszélynek tette ki a kisfiút.

AFP / DPA / Daniel Kalker

Évente 30-40 hat év alatti kisgyerek hal meg az Egyesült Államokban azért, mert a szüleik elfeledkeznek róluk és a kocsiban hagyják őket, az autók felmelegednek, a gyerekek pedig kiszáradnak és megfulladnak. Ilyenkor egyértelmű a szülő felelőssége, de ha a szülők csak néhány percre hagyják magukra gyerekeiket, az is vádemeléssel végződhet, mert bár konkrét törvényi szabályozás nincs a veszélyeztetéssel kapcsolatos esetekre, ha valaki feljelenti az illetőt, nehezen moshatja le magáról, hogy veszélynek tette ki a gyerekét.

Brooks számos hasonló esetet említ, amikor a szülőket olyan esetekért vonták felelősségre, amelyek évtizedekkel ezelőtt teljesen normálisnak számítottak: néhány percre otthon hagyták aludni kisgyereküket, míg lementek kutyát sétáltatni, beszaladtak egy boltba, míg a gyerek az autóban aludt, vagy egy színdarab próbáján verekedést imitáltak, valaki azonban feljelentette őket.

Lenore Skenazy, a New York Daily News és New York Sun volt publicistája 2009-ben óriási botrányt keltett egy cikkel, amelyben arról írt, hogy a 9 éves gyerekét hagyta egyedül metrózni New York-ban. A nőt a "világ legrosszabb anyjának" kiáltották ki, Skenazy azonban vállaltan az ellen az Amerikában egyre elterjedtebb felfogás ellen küzd, hogy a gyerekek folyton veszélyben élnének.

"Volt egy nagy kulturális változás. Most egy olyan társadalomban élünk, amelyben a legtöbb ember azt gondolja, hogy a gyerek nem kerülhet ki a látóterünkből egy pillanatra sem, az emberek azt gondolják, hogy a gyerekeknek folyamatos, totális felnőtti felügyeletre van szüksége. Ez a változás viszont nem tényeken alapszik. Semmilyen valódi változás nem indokolja ezt a szemléletet. Ez csak elképzelt és az irracionális félelmen alapszik" - idézi Skenazyt Brooks, aki hozzáteszi, általános az a szemlélet, hogy a mai világ veszélyesebb, mint 20-25 éve volt, de valójában a kocsiban hagyott gyerek sincs nagyobb veszélynek kitéve, mint ha egyáltalán autóba ül.

Brooks esszéjében kitér arra, hogy az "overparenting", vagyis a túlzott szülői gondoskodás valószínűleg abból is ered, hogy számtalan könyv, blog, cikk jelenik meg folyamatosan arról, hogyan legyünk "tökéletes szülők", ettől pedig a legtöbben elbizonytalanodnak és kétségeik támadnak azzal kapcsolatban, hogy tényleg helyesen nevelik-e a gyereküket.

Az író hozzáteszi, ő végül bíróságra ment az igazáért, és sikerült megegyeznie az ügyésszel, közmunkán és szülői tanácsadáson kellett részt vennie, amelyet végül pozitív élményként élt meg, a kisfia azonban, bár próbálták megvédeni az eset következményeitől, rettegni kezdett, amint az anyja magára hagyta volna egy pillanatra és ezután állandóan attól félt, hogy ha egyedül hagyják, akkor valaki elrabolja, vagy jön a rendőrség és elviszik az anyját. Brooks azt írja, azóta többször is elbeszélgetett a kisfiával, hogy megpróbálja újra megerősíteni benne azt a hitet, hogy biztonságos világban él, és végül megtanuljon a saját lábára állni, de a kocsiban persze már nem meri magára hagyni.