Nem körbenézni a zebránál, átkozni a rossz géneket vagy becsülettel csonkig égetni a gyertyáinkat Magyarországon úri hóbortnak tűnhet, legalábbis, ha a túl- és evilági költségeket számoljuk.

A temetkezési törvény tavalyi módosításának köszönhetően a maga tajga-bájával ugyan létrejött az ingyenes és botrányos szociális temetés intézménye, ám csak kevesen vállalják be, hogy maguk öltöztessék és ravatalozzák fel a halottat, kiássák a csepeli sírgödröt, helyére cipeljék, leengedjék és behantolják az állam által nagylelkűen, térítésmentesen biztosított deszka koporsót.

A kegyeleti kiadások már önmagukban könnyűszerrel bevisznek az erdőbe, elég csak a holttesttárolás, a halottöltöztetés, hamvasztás, a koporsó, az urna, a szertartási műsor, vagy épp a tor költségeire gondolni. A CIG Pannónia friss kegyeleti indexe szerint az alsóhangon is a magyar öregségi nyugdíj átlagának 2,6-szorosába kerülő temetkezési procedúrával önmagában azonban nem sokra megyünk, ha nincs hova temetni: az öröklét felé tett első és legfontosabb lépés tehát nem lehet más, mint álmaink sírhelyének kiválasztása.

Az igyekezet hiánya

Magyarországon ma temetőt fenntartani állami monopólium. Az erről szóló törvény kimondja, hogy a temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos nemzetiségi önkormányzat, illetőleg legalább 51 százalékban állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó- vagy közhasznú szervezet lehet, magyarán a kegyeletiparban ma már nemigen létezik klasszikus értelemben vett szabad verseny, a sírkerteknek felesleges konkurálniuk, ez pedig a szolgáltatások fejlődésének sem kedvez.

Fazekas István

Bár a hamvasztás és az urnakultúra ma már lényegesen "divatosabb" a klasszikus, koporsós temetésnél, mégis egyre többen keresik még éltükben a leendő egészalakos sírhelyüket, ahol ők maguk, sőt netán az egész család is elférhet egymás mellett.

A teljes holttestet befogadó sírhelyek esetében a választék hatalmas, a másodkézből érkező kriptáktól a teljesen szűz parcellákig gyakorlatilag minden elérhető. A potenciális vevők a cél érdekében akár még az éveken át tartó spórolás előtt is hajlandók fejet hajtani, az önkéntes előtakarékosság ezen formája pedig lényegesen többek számára teszi lehetővé, hogy ha szűkösen is, de külön malacperselyből gazdálkodjanak maguknak végső nyughelyet.

Az első és pénzügyileg talán az egyik legfontosabb döntés, melyet a tökéletes sírhely utáni keresgélés során meg kell hoznunk, a helyszínt érinti, leginkább, hogy a budapesti vagy a nem budapesti fekvést preferáljuk inkább hosszú távon. A főváros temetőiben ugyanis hajlamosak jobban rányomni azt a bizonyos ceruzát.

Budapest hantolási igényeit összesen 16, egységesen a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. (BTI) óvó szárnyai alá vont sírkert igyekszik kielégíteni, amelyek között épp úgy akad történelmi személyiségeket rejtő földterület, mint mészkőlapos urnatemető.

Az unokák is beférjenek

Bármennyire is abszurd, egy sírhely sosem lehet végleg a miénk, a vételár fejében csupán meghatározott időre szóló használati jogot, úgynevezett megváltást kapunk, melynek lejárati idejét hozzátartozóként ráfizetéssel tudjuk kijjebb tolni. Bár urnás sírhelyet akár már 1 éves intervallumra is vásárolhatunk, koporsós parcella esetében legalább 25 évre kell megváltanunk a földterületet, de akadnak ajánlatok 60, illetve 100 éves futamidőre is.

Stiller Ákos

Amennyiben többszemélyes sírhelybe vagy kriptába temetünk, az újabb elhunyt érkezése nem jelenti a futamidő automatikus meghosszabbítását, így ha szeretnénk, hogy a nagyszülők mellé ne csak mi, de idővel még az unokák is beférjenek, kénytelenek vagyunk időről időre újraváltani a sírhelyet. A képlet szerint a hosszabítási díj korántsem baráti, az eredeti vételár 90 százaléka, természetesen nyakon öntve a 27 százalékos áfával.

A történet bizarrabb részlete, hogy amennyiben dacból vagy kényszerből úgy döntünk, nem szeretnénk még egyszer kifizetni az eredeti vételár közel egészét, a BTI-nek, illetve vidéki üzemeltetőnek törvény adta joga exhumálni és megsemmisíteni a tetemeket, leporolni a sírkövet, majd újraértékesíteni a parcellát.

Van egy kis telkem Farkasréten

Bár a budapesti árakat a BTI – több vidéki temetővel ellentétben – nem veri nagydobra, kis utánajárással könnyen kideríthető, hogy amíg például a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. által üzemeltetett veszprémi temetőben egy koporsós sírhely 25 évre szóló megváltása bruttó 20 320 forint, addig a főváros Budafoki úti temetőjében 145 830 forintot, míg a patinás, Fiumei úti sírkertjében az ugyanilyen kondíciókkal rendelkező parcelláért bruttó 269 395 forintot kérnek, sőt Farkasréten akár 629 ezer forintot is fizethetünk az egyszemélyes sírhelyért.

Stiller Ákos

Bár például a fővárosi urnafülkék 25 éves megváltása egységesen 30 ezer forint körüli összegtől indul, koporsós parcellák esetében a temetőn belüli elhelyezkedés, az állapot és a használati évek száma miatt sír és sír között is komoly az árképzési kontraszt, a vidék-város árkülönbség fő oka mégis inkább a frekventáltság, és az ebből adódó, kikerülhetetlen területlimit. A hivatalos előírások szerint ugyanis 10 ezer lakosonként 4 hektár temetkezési területre van szükség, mely arányszám értelemszerűen főképp a városon belüli, az infrastruktúra miatt nehezen-vagy egyáltalán nem bővíthető sírkerteket teszi igazán zsúfolttá, egyben lövi egekbe azok négyzetméterárait.

Egy sírhely átvételéhez azonban nem feltétlen kényszerülünk megvárni, hogy a parcellát az üzemeltető cég kezdje árulni, egyre sűrűbben bukkannak fel magánszemély által kínált, használt vagy tévedésből megváltott sírhelyek a legkülönfélébb hazai használtcikk-oldalak kínálataiban, melyek esetében természetesen az alku általi árfaragás sem kizárt.