Már az 1993-as Jurassic Park sem arról volt híres, hogy a kor tudományához minden tekintetben hű ábrázolással mutatta be a dinoszauruszokat, miért várnánk ezt el a sokkal magasabb ingerküszöbbel szembenézni kényszerülő Jurassic Worldtől, 2015-ben? A Michael Crichton író által megálmodott, majd Steven Spielberg kezei közt világszenzációvá ért univerzumban egy borostyánkőben fennmaradt szúnyog gyomrában talált dinoszauruszvér tette lehetővé a dinók reprodukcióját – hogy ez az alaphelyzet hol áll a tudomány–Hollywood tengelyen, arról az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport két tagját faggattuk.

A Jurassic Worldöt már megjelenése előtt heves szakmai támadások érték tudományos körökben, miután az első előzetesek alapján látni lehetett, hogy a friss régészeti leletek alapján levont következtetéseket figyelmen kívül hagyva továbbra sem borítja tollazat a filmben szereplő egyes dinófajokat – többek közt a T. rexet és a Velociraptort.

Velociraptorok: balra a tudományos, jobbra a filmbeli változat

Twitter

Ezt emeli ki az első film megjelenés óta eltelt 22 év egyik legátütőbb őslénytani felfedezésének Ősi Attila paleontológus is: „Az elmúlt években nagyon sok olyan ragadozó dinoszauruszlelet került elő, főként Kínából, amelyeknél a kültakaró is megmaradt. Ebből tudjuk, hogy azok a csoportok, amiket Spielberg az első részben még pikkelyes hüllőként ábrázolt, például a Velociraptort – ami a filmben valójában a jóval nagyobb Deinonychus volt –, ma már a fejtetőtől a csüdcsontig tollas jószágként ábrázolnánk.”

Míg az első kettő Spielberg-film, valamint a Joe Johnston rendezte harmadik rész idején még a kutatók sem tartottak a toll-elméletnél, addig a mostani Jurassic World alkotói egy nagyon kényelmes és egyszerű, viszont a film világába teljesen illő magyarázattal álltak elő a régimódi ábrázolást illetően. A filmben konkrétan elhangzik az élménypark genetikusa szájából, hogy a dinók azért néznek ki úgy, ahogy, mert az emberek nem arra kíváncsiak, hogy milyenek voltak az őslények, hanem azt a képet akarják látni, ami fejükben él róluk – ezért úgy is alkották meg őket a laborban.

A dinópark nyitását fontolgatók számára sajnos rossz híre van a paleontológusnak: „Jelen állás szerint az az egyöntetű vélemény, hogy az a teória, miszerint valamilyen módon kinyerünk dinó-DNS-t, és reprodukáljuk azt a dinoszauruszt, nem működik”. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak csontok maradtak volna fenn a dinókból – már olyan szerves anyagokra is bukkantak a kutatók, mint a kollagénrostok, vagyis a csigolyák közti kötőszövetek.

A bálnaszerű moszaszaurusz valójában nem is volt dinó, közelebb áll a mai gyíkokhoz és kígyókhoz

Universal Pictures

A kutatócsoport biológusa, Prondvai Edina szerint nemhogy millió, de még ezer években sem mérhető egy klónozáshoz szükséges örökítőanyag élettartama. „Egy élőlény klónozásához annak teljes genetikai információt tároló DNS-szekvenciájára van szükség. Egy élő szervezeten kívüli DNS-szál felezési ideje a legújabb kutatások szerint 500 év körül van, így könnyen belátható, hogy egy megfelelő épségű, viszonylag teljes információtartalmú DNS-t csak pár száz vagy maximum ezeréves, tehát emberi történelmi korú leletekből lehetséges kinyerni. A teljes DNS-szekvenciát semmilyen megőrző közeg, tehát a borostyán sem képes évmilliókon keresztül fenntartani”.

Ugyan a dinók a tágabb értelemben vett hüllők közé tartoznak, ma már elfogadott tény, hogy a madarak a dinoszauruszok egyetlen túlélő képviselői, leszármazási kapcsolatukat tekintve közelebb állnak a T. rexhez, mint a T. rex a Triceratopshoz.

Az egyetlen megvalósítható út ahhoz, hogy az emberiség valaha is ragadozó dinoszaurusznak kinéző élőlényeket láthasson, az a madarak „eldinoszauruszosítása” – ez a reverz genetikai módszer ugyan Prondvai szerint még gyerekcipőben jár, ráadásul súlyos etikai problémákat vet fel. Ezt a technikát Jack Horner, híres paleontológus, a Jurassic Park-filmek szakértő-tanácsadója alkalmazza, munkájuk során pedig olyan ősi géneket igyekeznek visszaültetni a madarakba, amik több millió éve „ki vannak kapcsolva” bennük – például a hosszú farkat és a fogakat kialakító géncsoportokat.

A Harvard és a Yale kutatói velociraptor-szájú csirkékkel kísérleteztek 2015 májusában

Twitter

„De még ha sikerrel járnak is, az általuk létrehozott állatok sem lesznek egy kihalt dinoszaurusz-csoport valódi képviselői sem, hiszen az a genetikai információ, ami elkülönítette például a T. rexet egy verébtől, a földtörténet számára 65 millió évvel ezelőtt végleg elveszett”.

Többen kiakadtak a Jurassic World egymással szinte emberként kommunikáló raptorain, ez azonban nem áll olyan messze az ősi valóságtól. „A magasabb szintű, szociális interakciókhoz szükséges kommunikációs készséggel általában minden csoportban élő állat rendelkezik, mely lehet vizuális, hangadáson és szagingereken alapuló is. Ezért minden kétséget kizáróan a dinoszauruszok is kommunikáltak egymással. Ismerünk például olyan nagytestű, csordákban élő növényevő dinoszauruszokat, amelyek bonyolult üregrendszerű orr-résszel és fejtetővel rendelkeztek, melynek valószínűleg speciális hangadásban volt szerepe” – mondja a biológus.

Mai rokonaik tulajdonságai alapján is arra következtethetünk, hogy a dinók kommunikációja igen fejlett volt – a madarak rendelkeznek ugyanis az összes gerinces közt a legváltozatosabb és legkomplexebb hangadási és hallási képességgel, de a krokodilok (amik a madarakat leszámítva a legközelebbi ma is élő dinórokonok) kommunikációja is kiemelkedő a többi hüllőhöz képest. Minél szorosabb volt a kötelék az egyes állatok közt a csoportban, annál kifinomultabb volt köztük a kommunikáció – a Velociraptorok pedig minden valószínűség szerint falkában vadásztak, így a megfelelő „eszmecsere” élet-halál kérdés volt.

Idomított, intelligens velociraptorok a Jurassic Worldben

Universal Pictures

Habár már négy mozifilm készült arról, miért is lenne hibás döntés egy őslényparkot létrehozni – a Jurassic World óriási sikere nyomán minden bizonnyal ötödszörre is levonhatjuk majd ezt a következtetést –, Ősi Attilának, a Hungarosaurus felfedezőjének is oka van abban reménykedni, hogy az egész megmarad egy élvezhető sci-finek: „Én paleontológusként örülnék neki, ha nem szaladgálnának itt körülöttünk a dinók, mert akkor nem lenne miért ásnom".

A Jurassic Worldről írt kritikánkat itt olvashatja