Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint Vince hispániai vértanú volt, akit 304-ben gyötörtek halálra válogatott kínzásokkal. A Legenda Aureában fennmaradt történetből kiderül, hogy Szent Valér püspök diákonusa volt, aki az imádságnak és a szemlélődésnek szentelte életét. Mivel ékesebben szólt a püspöknél, Szent Valér rábízta az ige hirdetését. Dacianus helytartó parancsára Valenciába vitték, ahol börtönbe vetették őket, mert a „császárok törvényei ellen cselekedtek”. Ám a börtönben hiába kínozták és éheztették őket, nem törtek meg, és nem tagadták meg hitüket.

MTI / Varga György

Szent Vince kultusza Közép-Kelet-Európában a XI. században terjedt el, mert ekkor találták meg ereklyéit. Fennmaradt legendái arra azonban nem adnak magyarázatot, hogyan vált Szent Vince a borászok védőszentjévé. Valószínűleg nevének a latin vinum (bor) szóval való rokon hangzása lehet az oka. A Szent Vincéhez kötődő hagyomány a Villányi borvidékhez közeli Drávaszögből indult útjára.

A szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a metszett “vincevesszők” állapotából jósolták a szüret gazdagságát. Ezt egyes vidékeken úgy tették, hogy a vesszőket üvegbe állították, és várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajt ki, akkor bőségesen lesz bor, ha nem, akkor szomjazás várható. Másutt a várható kukoricatermés hosszára az ereszen lógó jégcsapok hosszából következtettek.

Ugyanakkor abban is hittek, ha Vince neve napján olvad, jó lesz a szőlőtermés, de olyan hiedelemmel is találkozhatunk, ha január 22-én esik az eső, sok bor lesz. A hagyományt több versike, rigmus is őrzi, melyek közül talán ez a legismertebb: „Fényes Vince, tele pince./ Ködös Vince, üres pince./ Ha fénylik Vince, megtelik a pince./ Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.” A legelterjedtebb vélekedés szerint sok bort kell innunk Vince-napkor, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen.