A Da Vinci-kód sikere elsősorban a misztikumában, rejtélyességében és mondanivalójának hihetőségében rejlik. Aki cikkünk elolvasása mellett döntött, annak aligha kell részletesen kifejteni, mi is az a „nagy titok”, amiről az izgalmas történet végén a szerző fellebbenti a fátylat: az évszázadok óta hiába keresett Szent Grál sikeres megtalálása áll a cselekmény középpontjában. A kultikus „tárgyról” kiderül, hogy személy, a főszereplő Robert Langdon és segítői ugyanis a bibliai Mária Magdolnával azonosítják a szent kelyhet, amely felfogta Krisztus vérét, vagyis (lefordítva a képes beszédet) ő volt az a nő, aki utódot szült a Megváltónak. A titkot eddig a különféle misztikus társaságok – Sion-rend, templomosok, rózsakeresztesek, szabadkőművesek – segítségével sikerült megőrizni, ám csalhatatlan logikájú hősünk (Leonardo műveinek utalásait követve) végül utána járt a dolgoknak. A regény rajongóivá vált turisták pedig Langdon nyomába szegődhetnek – de hová is?

 

Irány Párizs!

Aki A Da Vinci-kód alapján akarja bebarangolni Európát, annak a párizsi Hotel Ritzben kell kezdenie az utat, hiszen Langdon rejtélyes kalandjai is innen indultak el. A francia főváros egyik legdrágább szállodájáról van szó, nem szabad tehát garasoskodni: egy éjszaka 610–810 euróba (180–200 ezer Ft-ba) kerül, de vannak 9120 eurós (2,3 millió Ft-os) lakosztályai is. Ébredés után aztán irány a Louvre, ahol Leonardo két fontos műve, a Mona Lisa és a Sziklás Madonna első verziója is megtekinthető (ezek nagy szerepet kaptak Langdon nyomozásában), s ide a belépő mindössze 9–13 euró, azaz 2200–3300 Ft.

 

A következő állomás az Orleans-tól 25 km-re lévő csodálatos kastély, Chateau de Villette, amely a regényben a később árulóvá lett Teabing otthona. A valóságban konferenciák, esküvők és egyéb rendezvények megtartására alkalmas hely (maximum 170 főig), s egy hétvégére már 1200 euróért (300 ezer Ft-ért) kibérelhető. Főhőseink innen a zárókövet keresve a párizsi Saint-Sulpice templomba mentek, ahol mi a valóságban Delacroix freskóiban gyönyörködhetünk és a világ egyik legnagyobb orgonájában. A belépés ingyenes!

 

A nyomozás utolsó szakasza Angliába, Londonba vezet. A Temze-parti Temple Church-öt a templomosok alapították a 12. században, s jó néhányuk végső nyughelye is ez lett. A regény hatására 50 százalékkal nőtt látogatóinak a száma, de nem panaszkodhat a következő állomás, a Westminster-székesegyház sem, amely immár több mint 1 millió turistát fogad évente – részben a könyvnek köszönhetően is (az előbbi látogatása ingyenes, az utóbbi 10 fontot, azaz 3500 Ft-ot kér el a belépésért). Az igazi cél, a végkifejlet helye azonban nem Londonban, hanem Skóciában van, a templomos szimbólumokkal teli Rosslyn-kápolnában. Tavaly 170 ezer turista özönlötte el a szent helyet, amely egyébként működő templom, ezért a felkeresése előtt érdemes tájékozódni a nyitva tartási rendjéről. A belépődíj 7 font (2500 Ft), ami korrektnek nevezhető. A templom körül rengeteg legenda kering, már maga az alapító, Sir William St Clair is rejtélyes ember volt a maga nemében. Állítólag alapítója és nagymestere volt egy szabadkőműves páholynak, 1484-ben bekövetkezett halála után pedig testét a még befejezetlen templom alá temették. A templom fenntartói szerint rohamosan romlik az állaga, mióta ugrásszerűen megnövekedett a látogatók száma. 2008 január másodikától már nem lehet majd fényképezni és videofelvételt készíteni az épületen belül.

 

S ha már ennyi időt rászántunk Langdon követésére, érdemes még két helyre elutazni a zseniális Leonardo kedvéért is. A milánói Santa Maria delle Grazie templom refektóriumának (azaz szerzetesi étkezőjének) falát díszíti Az utolsó vacsora pompázatos freskója, amelyen Jézus mellett az állítólagos Mária Magdolna alakját vehetjük jobban szemügyre. A londoni National Gallery-ben pedig a Sziklás Madonna második változatát csodálhatjuk meg – emezt ingyen, míg Az utolsó vacsorának 6,5 euróért (1600 Ft-ért) lehetünk a „résztvevői”.