„Az egész prospektusból csak a pálmafa volt igaz” – pufogott az egyik internetes portál fórumán egy pórul járt utas, aki sok sorstársával együtt csak utólag jött rá, hogy a mindössze néhány hónapig működő Malda Toursszal, és a hozzá hasonló, ugyancsak ezen a világhálós oldalon „gagyinak” nevezett irodákkal szóba sem érdemes állni. Aki mégis jóhiszemű volt, az most futhat a pénze után, s a becsődölt Malda honlapja készséggel közli is a segítő kezet nyújtó biztosító telefonszámát, igaz, más egyebet már nem. „A legfontosabb tanács az, hogy mindenki hallgasson a józan eszére” – mondja Simon András, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége (MUISZ) sajtóreferense, a Chemol Travel vezetője, aki szerint a hihetetlenül alacsony ár a legárulkodóbb jelek közé tartozik. Elképzelhető ugyan, hogy valaki 30-40 ezer forintért jut hozzá egy egyhetes külföldi úthoz, ám azok többnyire két-három kiadatlanul maradt helyre vonatkoznak, s nem lehet két hónappal korábban befizetni rájuk.

Gyanakodjunk akkor is, ha nem kapunk pontos információt arról, mikor indul és érkezik a gépünk, hol fogunk majd lakni, és milyen programokon vehetünk részt. Minden legálisan működő utaztató cégnek kötelessége utcai irodát működtetni, ahol kint kell lógnia a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivataltól (MKEH) kapott engedélynek is, ezt ne felejtsük el tehát meglesni, amíg az üzletkötővel beszélgetünk. Ne legyünk megértőek és hálásak akkor sem, ha mosolyogva közlik velünk, hogy felesleges szerződést kötni, mert maximálisan megbíznak bennünk. Mi igenis ragaszkodjunk a szerződéshez, mert ha nem vagyunk restek egy doboz gyufáról is számlát kérni a boltostól, akkor miért adnánk ki a kezünkből több tízezer forintot mindenféle hivatalos visszaigazolás nélkül?

Ma már az internet segítségével két perc alatt bármilyen cégről információt lehet szerezni, s ezt a két percet ne legyünk lusták rászánni az általunk kiszemelt utazási irodára sem: az alapítás éve, az elérhetőségek módja, mennyisége (telefon, fax, e-mail stb.), a különböző utazási fórumokon elhangzó vélemények, vagy a MUISZ és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nyilvántartása mind-mind hasznunkra lehetnek a tájékozódásnál.

A legalaposabban felkészülő turistával is előfordulhat azonban, hogy behúzzák a csőbe. „Ha csak külföldön derül ki, hogy nem az ígért színvonalú szolgáltatást kaptuk a pénzünkért, akkor azonnal írjunk jegyzőkönyvet, mert az utas kárenyhítésért is folyamodhat a hazatérte után” – ad újabb jó tanácsot Simon András. Tapasztalata szerint egyébként a reklamációk 80 százalékára 30 napon belül megoldást találnak az utazási irodák, 19 százaléka a kereskedelmi és iparkamarákon belül működő békéltető testületek révén simítódik el, s csupán 1 százalékuk kerül a bíróságok elé. Egy a lényeg: ha gondunk van, azonnal szóljunk róla az illetékesnek, s ne restelljük használni a nálunk lévő fényképezőgépet vagy videokamerát sem az eset rögzítéséhez.

A turisták biztonságát növeli az a 11 éve létező jogszabály is, amely az utazásszervezőknek előírja, hogy vész esetén felhasználható vagyoni biztosítékkal kell rendelkezniük. Ideális esetben ez kifutja az utasok hazaszállításának költségeit, s bőven elegendő a befizetett összegek visszaadására is. De a legolcsóbb megoldás persze még mindig az, ha valóban hallgatunk a józan eszünkre.