Egyre növekszik az önkéntes gyermektelenséget vállaló nők aránya, Magyarországon már 2 százalék körüli. A gyerekmentes nők (ez a magyarban egyre inkább elterjedő kifejezés az angol childfree fordítása) pontos arányát egyébként nehéz meghatározni.

Egyrészt kérdés, hogy milyen életkorú nők tekinthetők véglegesen gyermekteleneknek, másrészt az erősen gyerekcentrikus társadalmakban előfordulhat, hogy a stigmákat elkerülendő nem minden nő vállalja a döntését. Sokan legyintéssel elintézik, hogy biztos a karrierjére fókuszál, vagy konfliktusos a kapcsolata az anyjával.

Sokféle ok

HVG Könyvek

Valójában számos lehetséges ok állhat annak hátterében, ha valaki nem családanyaként akar kiteljesedni – derül ki az általam készített interjúkból. A szabadság és függetlenség vágya mellett sokan azzal indokolják a választásukat, hogy hiányzik belőlük az anyai ösztön, a gyermek utáni vágy, vagy egész egyszerűen nem érzik jól magukat gyerekek társaságában. Vannak, akik traumatikus élményeik, boldogtalan gyerekkoruk vagy betegség miatt nem akarnak anyává válni.

Többen megfogalmazták, hogy gyerekkorukban felnőttként kellett helytállniuk, gondoskodni kisebb testvérekről vagy éppen saját szüleikről. Mások a túlnépesedéstől, a szüléstől való félelemre, vagy arra hivatkoztak, hogy a párkapcsolatukat, a karrierjüket, az életük egyéb fontos területeit nem tudnák összeegyeztetni a gyerekvállalással.

Számos, gyerekmentes életmódot választó nő említi, mennyire bántónak tartja, hogy mindenki azt feltételezi, valamilyen korábbi negatív történés, gyerekkori trauma vezetett a döntéséhez, miközben, bár valóban van ilyen is, sokszor nem kell nagy törést keresni a múltban.

A 37 éves Kata gyerekmentesek találkozóján ismerkedett meg a párjával, mindketten introvertáltak, szeretik a csendet, a nyugalmat, és sosem találták meg a hangot a gyerekekkel. Ha valakinek mindez még nem lenne elég meggyőző indok, Kata hozzáfűzte, hogy a jelenlegi oktatási és egészségügyi helyzetet és az ökológiai kilátásokat sem tartja biztatónak. Emellett a környezetében úgy tapasztalta, hogy a legtöbb párkapcsolat megsínyli a gyerekek érkezését.

Tizenévesen tudják

HVG Könyvek

És hogy mikor ébred rá valaki, hogy nem a tradicionális női szerep való neki? Sharon K. Houseknecht amerikai szociológus megkülönbözteti a „korai kinyilvánítókat”, akik tizenéves korukban, illetve a húszas éveik elején döntenek a gyerekmentességről, illetve a „halogatókat” – a kutató eredményei szerint ők a tudatosan gyermektelenek kétharmada.

Jacinda K. Dariotis, a Cincinnati Egyetem munkatársa három kategóriát határoz meg: a „korai kinyilvánítók” változtatják meg döntésüket a legkisebb valószínűséggel, a „késői kinyilvánítók” a húszas éveikben, a harmincas éveik elején hoznak döntést, míg a „folytonos halogatók”, akik a karrierjük, a párkapcsolatuk miatt sosem találnak alkalmas időpontot, és addig halogatják a gyerekvállalást, amíg kicsúsznak az időből.

Egy 2013-as vizsgálat eredményei szerint a tudatosan gyermektelenek 59 százaléka tartozik a korai kinyilvánítók csoportjába. A 30 éves Judit kamaszkori meghatározó találkozást említ egy szabad, független és boldog gyermektelen nővel, onnantól datálja döntése tudatosulását.

Majd meggondolod magad!

Vannak, akik nehéz belső vívódáson mennek keresztül, mérlegelik az érzéseiket, vágyaikat, lehetőségeiket, sokan azonban megingathatatlanul érzik, hogy az anyaság nem az ő útjuk. Kata azt mesélte, hogy mióta az eszét tudja, nem volt kétsége, hogy ő gyerek nélkül akar élni. Soha nem bizonytalanodott el gyerekmentes vágyában. Amikor a húszas évei elején elmondta döntését a családjának, először az önkéntes gyermektelenséget választó nők által gyakran hallott reakciót kapta: „Majd meggondolod magad!”, később aztán megbékéltek azzal, hogy ő más életet képzelt magának.

Amit a legtöbben a legnagyobb nehézségként élnek meg, az a család, a környezet, a társadalom elvárása és címkézése. Az olyan pronatalista társadalmakban, mint amilyen a magyar is, a legtöbb ember szerint teljes, boldog élet csak gyerekkel elképzelhető, aki pedig elutasítja a nők tradicionális feladatának számító anyaszerepet, azt gyerekesnek, önzőnek, karrieristának, deviánsnak tartják, lenézik, sajnálják.

Ahelyett, hogy nyitottan, kíváncsian, empatikusan fordulnának felé, rendre ugyanazokat a fordulatokat szajkózzák: „Majd ha megismered a megfelelő férfit, meggondolod magad!”, „De ki fog rólad gondoskodni időskorodban?”, „Miért nem adsz unokát a szüleidnek?” A 34 éves Veronika másfél éve sterilizáltatta magát külföldön, és leginkább azok a hozzászólások dühítik fel, hogy „Ez életre szóló döntés, majd megbánod!”. Ilyenkor visszakérdez: „a gyerek micsoda, ha nem életre szóló döntés? És egyébként is, nem jobb, ha azt bánja meg valaki, hogy nem szült, mint ha azt, hogy anyává vált?”

A férfiakat inkább elítélik

Úgy tűnik, a tudatosan gyermektelen nőknél már csak azokat sújtják súlyosabb stigmák, akik kismamaként és anyaként boldogtalanok, illetve meglepő módon a legtöbb országban az önként gyermektelen férfiakat még jobban elítélik, mint a nőket.

Szinte minden tudatosan gyerektelen nő hangsúlyozza, hogy ő békében van az életével, és (az anyákkal ellentétben) nem akarja másnak megmondani, hogyan élje az életét, inkább csak arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy fogadják el a választását, és hadd döntsön minden nő a saját sorsáról, életéről, és akár így, akár úgy, átgondolt, tudatos döntést hozzon.

Tanács Eszter

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba, ahol többek között Tanács Eszterrel beszélgetünk a gyermektelen férfiakról.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.