Mára közel öt millió amerikai nőnek van művileg szexiesített melle, és a múlt évben végzett operációk nagy hányada már csak csere volt, mégpedig nem kisebbre, hanem nagyobbra. Ám úgy tűnik, a trend most megfordulni látszik: Keira Knightley, Erin O’Connor, Nicole Ritchie és a többi botsáska kinézetű sztár megjelenésével a kis mellek ismét divatba jöttek. A férfi populáció pedig - bármilyen meghökkentően hangzik is - üdvözli a változást.
A népszerű amerikai a újságíró, Tom Hendra kinyilatkoztató cikket közölt a Men Style magazin oldalain az óriás méretű műkeblek ellen. Szerinte a férfiak többsége nem akar sem szilikonhegyek, sem sós vízzel töltött zacskók közé temetkezni szex közben. Bár lehet, hogy vonzók e keblek, látványuk és érzetük mégsem természetes. Ebből kifolyólag Hendra nem érti, miért is alakult ki ez a borzalmas trend.
Az első reakció erre nyilván csak női lehet. A nagyobb, szebb, feszesebb mellek növelik az önbizalmat. A nők többsége elégedetlen mellének nagyságával és állagával, főleg a szülés után, és az implantátumok megdobják az életminőséget. Ez a B kosárig igaz is lehet. De azon felül mi történik? Mióta kérkedés és büszkeség tárgya valami, ami olyan nyilvánvalóan hamis, mit egy D+ kosaras szilikon implantátum?
Emellett van itt egy másik társadalmi jelenség is. A D+ kosarat viselők felett mindig ott lebeg az a sekélyes és hímsoviniszta, mégis elterjedt előítélet, hogy az agy és a mellek nagysága fordított arányban áll. És a nagy keblek a szexualitás és a bujaság szimbólumai is. A szexipar elegendő megaláztatást okozott azoknak a nőknek, akiket természetesen is tekintélyes méretekkel áldott meg a sors. A rájuk vetülő nem kívánt figyelem minden, csak nem önbizalomnövelő.
„A legrosszabb az volt, hogy teljesen idiótának éreztem magamat. Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy a D kosár azt jelenti, hogy a férfiak szabadon kommentálhatják a testemet. Emlékszem, egyszer a benzinkútnál egy férfi elismerően kiáltott oda nekem „Ez igen! Isten óvja Amerikát!”. Ezektől az incidensektől teljesen tramplinak éreztem magam, mert ezek nem elismerő bókok voltak, amelyeket megszoktam a kisportolt testem miatt, hanem tiszteletlen, durva megjegyzések.” - meséli az egyik témához hozzászóló női olvasó, aki megunta, hogy a férfiak többsége a mellkasával beszélget és nem vele, s megszabadult az implantátumától.
Valóban azt akarják a nők, hogy minden férfinak az jusson az eszébe róluk? A férfi -mint mindig - a nőre vágyakozik, a nő pedig a vágyottságra. Emiatt és a fentiek tükrében valószínű, hogy ha egy nő DD méretű, vagy még ennél is gigantikusabb hátropogtató implantátumot választ, azt csakis a férfiak kedvéért teheti. De kell ez a férfiaknak? Hendra szembemegy a férfi társadalom jelentős részével és azt állítja, hogy nem.
„Emlékeimben világosan él az első szörnyűséges pillanat, amikor belemerültem a rózsaszín, puha tömegbe és találkoztam egy kicsi sisak keménységű és alakú duzzanattal, ez szilikon volt. Ami pedig a sós vízzel töltött implantátumokat illeti... hát az világosan érzékelhetően víz. Hullámzik is! Kevés férfit - vagy nőt - gerjeszt be egy cici, amelyik többször változtat alakot, mint egy statiszta a Harry Potterben.” – meséli elsőkézből szerzett találkozásait a műkeblekkel a cikk írója.
Egy implantátum rengeteg pénzbe kerül és hét-tíz évenként cserélni kell a betéteket, mindezt saját zsebből. Ráadásul az implantátum több mint 37 fajta toxint hordoz, és komplikációk esetén Amerikában a magánbiztosítás nem fedezi a kezeléseket. Ezek a faktorok több mint a négyszeresére növelik a kezdeti költségeket, ha a beültetés a húszas éveinkben történik és egy életnyi időszakot veszünk figyelembe.
Az implantátumok ráadásul az idegeket összenyomva lecsökkentetik, sőt meg is szüntethetik a mellek és a mellbimbók érzékenységét. Vajon egy férfi elcserélné-e a nemi szervének az érzékenységét annak a nagyságára? A válasz egyértelmű. A nők mégis elmennek a végletekig testük mészárlásában alárendelve magukat, abban a hiszemben hogy ez az, ami egy férfinek kell.
Krisztina O'Brien
