A Kaliforgia, amely most ismét látható az AXN műsorán, senkit nagy érintetlenül. A nézők egy része imádja, mások undorítónak, perverznek tartják, és sajátos humorát sem tudja mindenki értékelni. A csatorna és Duchovny bátorsága azonban, amelynek köszönhetően Hank Moody, a kiégett író a képernyőre került, meghozta az eredményt: mind a sorozat, mind a főszereplő megkapta a legjobbnak járó Golden Globe díjat. (A sorozat további elismeréseket is besöpört, például a Promaxon a promóciót díjazták, itt magyar siker is volt, amiről majd még írni fogunk.)

Duchovny láthatóan lubickol a borostás, lepukkant író szerepében, élvezi, hogy végre valamivel talán tényleg felülírhatja a naiv és idealista Fox ügynököt, ami szinte ránőtt a színészre a több éven át sugárzott X-aktáknak köszönhetően. A Kaliforgiáról, a sorozat hátteréről, az ötletről és a munkáról az AXN csatorna segítségével mesél David Duchovny.

Mi volt az első benyomása a forgatókönyvről?

© AXN

David Duchovny: Elsőként az, hogy nagyon mulatságos, és pontosan az a fajta vígjáték, amire évek óta vágytam. Ösztönösen vonzódom a komédiához, és mivel vígjáték olyan közeg, amiben otthonosan mozogok, úgy érzem, működik is, amit csinálok. Ráadásul nézni is szeretem ezt a műfajt. Már rég nem járt a kezemben a Kaliforgiához hasonló színvonalú, nevettető mozifilmes, de még szabadabb mozgásteret adó televíziós forgatókönyv sem. Amikor végigolvastam, arra gondoltam, na, ez az, ilyen vígjátékban szeretnék játszani. Hihetetlenül verbális, szókimondó, de mégis laza és érthető. Ráadásul helyzetkomikumból sincs benne hiány. Hank sokat forog nők között, állandóan jön-megy, és ezek az alkalmak rengeteg mulatságos helyzetet hoznak. Ehhez járul hozzá a történet intelligens humora. A kettő együtt pedig olyan tuti elegyet alkot, hogy azonnal igent kellett mondanom a szerepajánlatra. A stílusa a ’70-es évek színházi komédiáira emlékeztetett, vagyis szememben az igazi hőskorra. Hűha, az már nem tegnap volt… Szóval, tényleg nagyon fellelkesített a sztori, és ha nem is indult volna el a tévésorozat, szerintem elkészítettem volna egy másfél órás vígjátékban, csak úgy, önerőből. Hát, ilyen volt az első benyomásom.

Mit szólt a családja és a barátai, amikor megnézték a sorozat első részét?

David Duchovny: A feleségem - az ügynökömmel és az alkotókkal ellentétben – csak személyes tanácsokat adott. Leginkább azon aggódott, hogyan szerettethetem meg ezt a csapongó, szétcsúszott fickót a nézőkkel. Mivel veszem majd rá őket, hogy a Kaliforgiára kapcsoljanak? Hank Moody a felszínen rémes alak, aki borzasztó dolgokat művel, olyanokat, amilyeneket normális ember meg nem tenne. Azt feleltem neki, hogy van egy jó megérzésem és hozzá egy használható ötletem is azzal kapcsolatban, miként kellene eljátszani ezt a palit. Ráadásul ez egy remekbeszabott, provokatív vígjáték, tehát épp az a dolgunk, hogy előítéleteket romboljunk. Erre ő azt mondta, rendben, ha úgy gondolom, beválik az ötletem, akkor hajrá, meg kell valósítani. Amikor pedig lement adásban az első rész, többen is megerősítettek, hogy igen, érzem a figurát, jók voltak az ösztöneim. Azt mondták, sikerült megtalálnom a sorozat hangnemét. Tom Kapinos producerrel és Stephen Hopkins-szal, a sorozat rendezőjével beszélgetve mindhárman egyetértettünk abban, hogy a Kaliforgia sikerének a megfelelő hangnem lehet a kulcsa, mert így azt üzenheti az embereknek, hogy a Moody-hoz hasonló renitens fickóknak igenis lehet szurkolni, persze, ha mi, alkotók is jól kapjuk el a hangot.

Van kedvenc epizódja a Kaliforgia eredeti, angol nyelvű részei közt?

David Duchovny: Hát, lehet, hogy úgy hangzik, mintha az egész évadot végig akarnám nézetni, de a kedvenc részem a legutolsó. Így azt hiszem, tényleg végig kell nézni az összeset, hogy értse és így értékelje az utolsót is. De jobban belegondolva az elsőt is nagyon szerettem. Egy hagyományos, 25 részes X-akták évad elkészítésekor visszatekintve úgy láttam, szép számmal sikerült nagyon erős, húzós epizódokat alkotnunk. Ezzel szemben, ha csupán 12 részt készítünk egy sorozatból, mint ahogy ez például a Kaliforgia esetében történt, akkor minden részre nagy figyelem összpontosul, és minden évadnál szépen kiglancoljuk mind a tizenkétszer fél órát. Szóval valójában mind a 12 epizódhoz nagyon kötődöm. De ahogy ezt most kimondtam, rögtön át is villant az agyamon, hogy az első rész mégis kiemelt fontosságú, de valószínűleg csak az édesbús nosztalgia beszél belőlem… Hiszen ekkor alkottuk meg Hank Moody figuráját, és a bemutató rész nagyon sok kreatív gondolkodást igényelt. Az utolsót egy érzelmekkel teli, ugyanakkor nagyon mókás epizódnak tartom. Az egész sorozatban igyekeztünk hasonló hangvétellel mesélni, hogy a sok nevetés mellett a nézőben is kialakuljon egyfajta kötődés a szereplők iránt. Azt nem tudom, hogy magyar nyelven melyik a legviccesebb rész; remélem, majd Önök megnézik magyarul, és kiválasztják a kedvenceket.