Darby Proctor, az atlantai Georgiai Állami Egyetem kutatója és munkatársai hat csimpánzzal játszották el az úgynevezett ultimátumjátékot. Ebben két majom alkotott egy csapatot. Az egyik csimpánz választhatott két kő között, amelyet a másik majom jutalomfalatra cserélhetett a gondozójánál. Az egyik kő egyenlő ételosztást jelentett, tehát a rendelkezésre álló falatokat elfelezték.

Azonban ha az első majom a másik követ választotta, a jutalom nagyobb részét ő kapta. A második csimpánznak ugyanakkor lehetősége volt arra, hogy visszautasítsa a neki nyújtott követ. Ebben az esetben egyik majom sem kapott jutalomfalatot.

A játékban a csimpánzok meglehetősen igazságosan viselkedtek. Gyakrabban választották azt a követ, amely a táplálék egyenlő elosztását eredményezte. Azokban a kísérletekben, amelyekben a második majomnak nem volt esélye a kő visszautasítására, az állatok lényegesen önzőbben viselkedtek: amellett a kő mellett döntöttek, amely nagyobb előnyt jelentett számukra.

A majmok tehát az emberekhez hasonlóan viselkedtek ebben a helyzetben. Az újabb tanulmányokban kutatók négy és hét éve kor közötti gyermekekkel is eljátszatták az ultimátumjátékot, amelynek során matricákat kaptak jutalomként a kicsik. Ők is a megfigyelt szabály szerint viselkedtek.

"Tanulmányunk megjelenéséig a viselkedéskutatók abból indultak ki, hogy az ultimátumjátékot nem lehet állatokkal játszani, vagy ha igen, akkor az állatok mindenképpen az egoista opciót választják. Bemutattuk, hogy a csimpánzok nemcsak megközelítik az emberi igazságosság érzését, hanem ugyanazokkal a prioritásokkal rendelkeznek, mint az emberi faj" - mondta Frans de Waal, a tanulmány társszerzője.

A vadonban a csimpánzok együttműködésre utaltan élnek. A kooperatív viselkedés előnyeinek biztosításához szükségük van az igazságos gondolkodásra - magyarázzák a kutatók.

A kutatás eredménye azt sugallja, hogy az emberi igazságosságérzés hosszú evolúciós folyamat során alakult ki.