Heiszler Ákos: Öt ok, amiért Spanyolország mégsem verte meg Olaszországot

Játékosan utalva ennek a blognak az előző posztjára (!sportújságírás!: posztra igazolunk), amelyből  csak a felületes olvasvó következtetett arra, hogy spanyol győzelmet ígértünk, sejtettünk, jósoltunk volna, mint a magyar blogoszféra fogadatlan, Paul, a Polipja, Kálmán, a Szakértője  vagy György, a Minisztere: nézzük meg akkor tehát az öt okot, amely miatt befejezett tény, hogy a digók kihúzták döncivel.

AP / Gregorio Borgia

1. Pedro
Hiába követelte immár megkerülhetetlen blogunk a kezdőbe, a padon jegelték, aztán jött Torres, aki lassan kiírja magát a Recreativo Huelva játékosmegfigyelőjének noteszéből. Oli Kahn, a német közszolgálati ZDF szakértője, amúgy nyugalmazott futóbolond mondta belehunyorogva a keleti-fríz naplementébe, hogy Torres kilenc ziccerből tízszer jobbra viszi (vinné) el a kapus mellett. Hozzátéve hogy Torres nevében gyámként Llorentének kellene eljárnia, értsd a tápláléklánc azonos szemét ez a kettős alkotja, Pedro popóját valószínűleg nem Schildenfeld, hanem a kispad fogja törni.

2. Busquets
Az ő dolga lett volna a gólpassza előtt meginduló Pirlot kirúgni a rekortánra– Urbán Flórián Szabadság-téri kordondobálóból lett Felcsút-edző még játékoskorában, a Manchester United ellen hangolódva tett nyilatkozatát idézve. Hozzátesszük, pontosan az ilyen, angolul professional fault, magyarul taktikai szabálytalanságnak hívott gusztustalanság hiánya, vagy legalábbis alacsonyabb előfordulási esélye miatt szeretjük a spanyol focit.

3. Buffon
Gianluigin kívül azért nem sokan verték volna úgy szemmel Torrest bágyatag gólszerzési kísérleteit, mint ő.

4. Balotelli
Prandelli megmondta, hogy leszedte volna a pályáról a Ramostól kapott ajándékziccer eljárókeretezése nélkül is, azért egy pont ennyire gyenge teljesítmény kellett Di Natale becseréléséhez. Az Udinei Gyilkos meg egyike azon kevés játékosnak, aki egyből egy ziccert bever Casillasnak.

AP / Gero Breloer

5. Heiszler Domonkos
Három hónapos korához képest különösen együttműködő, ami édesapja sportbloggeri karrierjét, valamint a távoli és indifferens világversenyek telepatikus befolyásolását illetik, ám ezúttal megakadályozta e sorok szerzőjét, hogy fenti képességeit az élő tévéközvetítésben gyurcsokozva fordítsa a spanyolok javára az első félidőben.

Vajna Tamás: Pro primo

Balotelli szerencsétlenkedése akármelyik hazai kispályán súlyos anyázásokat vont volna maga után. Ahogy a kocsmában is vasárnap késő délután. (A kora estét azért nem írom, mert gyerekkel este mégsem kocsmázik az ember – legalábbis nem meséli világhálószerte.) A vanília fagylalttal fejen öntött csatár bambaságára kevés a mentség, hacsak annyi nem, hogy belenézhetett Iker – női ismerőseim körében rendíthetetlenül igézőnek tartott – szemeibe, oszt’ földbe gyökerezett a lába.

AP / Gero Breloer

A hipnotizált Mariót aztán Di Nataléra cserélte Maestro Prandelli. Karácsonyi ajándékkal ért fel a húzása (szóvicc, höhö), az erőnléte alapján „negyedmeccsesnek” is csúfolt Antonio azonnal bevarrta. Csokoládé-vanília, nyal az egész família  -- örömködtünk a gyerek anyjával. (Huhogni azé kedves rasszistáim nem kéne, Balotelli nem attól antipatikus, hogy feka, mint ahogy CéRonaldo sem attól tenyérbemászó, mert tud focizni… ha tetszenek érteni.)

A bambinók – az olasz keret zöme alig jött ki még az „U” alól – kutya fegyelmezetten hozták magukat, és bejött az is, amit Prandelli a meccs előtt emlegetett: a labda nem náluk lesz többet, de meglepik a spanyolokat. Na ez sikerült. És egyáltalán nem bekkelős reteszeléssel, habár a védelem kiválóan működött. Az írek és a horvátok koncepciótlanságát nézve egyértelmű a továbbjutás, hacsak a jó öreg Trap nem itatja meg sárkányvérrel nevelt fiait. De a lényeg, hogy a csikók – akik persze csak a Maldini-korosztályhoz képest nyeretlen kétévesek – ütős formát mutattak.

AP / Michael Sohn

Remélhetőleg Balotelli sem keveredik semmiféle csajozós vagy banános afférba a jövő hétig. És mehetünk újra – a külföldiül – Marcellónak nevezett gyerekkel kocsmába, addigra a bizonyítvány is osztva lesz.