Csalódtam ebben a Zsolti gyerekben, eddig azt hittem, hogy ami a Darázsban történik, az a Darázsban marad, elvégre mégis csak komoly közönség jár oda, nem csak politológusok, de jogászok, közgazdászok, dooktor Szeberédi is, és más  jeles értelmiségiek, akiknek szükségük van rá, hogy oda járjanak, mert egyrészt nem drága a sör, másrészt Zsolti – és ezt el kell ismerni – soha nem trükközik az Unicummal, meg… na jó, szóval, ha otthon a harmadikat iszom egy este, akkor már nagyon csúnyán néznek, pedig egy komoly  politológiai elemzés másképp nem megy! Legalábbis, nekem nem.

Erre itt a múltkor kikotyog mindent, olyanokat is, amiket nem is tud, tipikusan félinformációk alapján csillogtatja itt a jólértesültségét, elmehetne esetleg újságírónak is, pont oda való lenne. Mert egyébként való igaz, hogy van PhD-m, de azt nem tudja, hogy a politológia mellett szociálpszichológiával is foglalkozom (hogy ez mi, azt meg sem próbálom neki elmagyarázni, úgysem értené, és még azt hinné, megint több volt egy kicsit a sör a kelleténél), kutatási területem „Traumatizált állapotok gyors és egyszerű feloldása”, rájöttem, hogy bármilyen erős sokkhatás érheti az embert, könnyen kezelhető a dolog, csak 22 profi labdarúgó, egy stadion, ötvenezer ember, 32 kamera és egy óriás kivetítő  kell hozzá, önkéntesekkel könnyen megoldható! Persze az Akadémián hülyének néztek, de az újító  gondolatoknak időnként hálátlan a sorsuk.

Pedig oldani kellene most a franciák és a kolumbiaiak traumáit is, milyen dolog az már, hogy egy ENNYIRE BÉNA német, és brazil csapat győzze le, és küldje haza őket? Egy Hulk, meg egy Fred? Egy Khedira és egy Schürle? (Most többet ezen nem méltatlankodok, mert így hirtelen más játékosok nevei nem is jutnak az eszembe. Amúgy tudják, ki volt az a Jürgen Kohler? Na ő volt az egyik kedvenc játékosom gyerekként! Hogy erre most azt mondják, hogy „jaa, értem, nincs is több kérdésünk”, és összeröhögnek a hátam mögött? Tegyék! De azért hozhatnának kompenzálásként egy Unicumot…) A lényeg, a Kétségtelen Tény, hogy szürkébb lesz ez a vébé így, hogy ez a két csapat (sőt: gárda) menetel tovább, a brazilok kiesésének kívánatos voltáról már korábban megírtam (sőt: kifejtettem) nézeteimet, nos a kedves nézőknek, illetve olvasóknak, bocs (előfordul mostanában, hogy pár  kör után valamelyik tévéstúdióban érzem magam valami jó  kis észosztós műsorban, ilyenkor Zsoltit is hajlamos vagyok kormánypárti újságírónak, vagy szakértőnek látni, és vitatkozni vele) nem mondhatok mást, a németeket ugyanúgy jól haza kellene végre küldeni!

Egyébként pedig roppant érdekes nagypolitikai összefüggéseket fedeztem fel az elmúlt napokban! Mi ott sem vagyunk a vébén, pedig hivatalosan is focibolond kormányunk van? Az angolok meg ott vannak ugyan, de véres fejjel, a kertek alatt kullognak haza? Na és ki volt az a két kormányfő, aki egyedül csapot balhét Jean-Claude Juncker jelölésével, az Európai Bizottság élére? Kiesnek a franciák, de előtte még biztos, ami biztos, előállítják a volt köztársasági elnököt? Legjobb klubcsapataink nevetséges eredményeket érnek el világverő máltai ellenfeleik ellen? Az Európa Liga elő-elő-elő-elő selejtezőiben? Na, kapisgálják már az összefüggéseket? Igen, ezek mind egy NAGY ELTERELŐ HADMŰVELET részei, a politikusok csinálják, csak azért, hogy még véletlenül se kelljen a vébé miatt magyarázkodniuk, ne arra figyeljenek a népek! El-len-te-ma-ti-zál-ni kell! – ha már a vébé eredményekkel nem tudunk mit kezdeni, hogy hányszor mondtam én ezt azoknak a politikusoknak is, akiknek fusiban az intézeti munkám mellett tanácsot adok! (Most éppen a „Diskurzus-, narratíva-, és paradigmaváltások a nyugat-balkáni helyhatósági választási kampányokban” című ösztöndíjprogramból élek, nem vagyok annyira jól eleresztve, kell az a kis mellékes, ugye megértik.)

Egyébként pedig… Azért kedvelem valahol a lelkem mélyén ezt a Zsolti gyereket. De hát én a balek csapatokat, meg a mindig hamar kiesőket is kedvelem a vébén, mint tudjuk, kicsit ő is ilyen nekem, főleg a harmadik kör után, és főleg, amikor  eszembe jut, Zsolti Nagy Futball Kalandja. Zsolti ugyanis tíz évig gyűjtötte a borravalót, hogy egyszer egy igazi focieseményre kijuthasson, és sikerült is  neki két  éve Lvivbe jegyet szereznie a dán-portugál meccsre, de egyrészt végig kellett néznie, ahogy a dánjai kikapnak (még az az idióta Pepe  is lőtt egy gólt), másrészt egyszer mutatta pont őt a kamera, és jelent meg a óriáskivetítőn a  röhejes parókájában, pirosra festett arccal, de akkor is pont az orrát túrta, az egész stadion rajta röhögött.

Zsoltikám, még egy kört, de most tölts egy Unciát magadnak is!