Nagyon úgy tűnik, megvan az újabb identitáspolitikai vita a magyar labdarúgó-válogatott körül. Miután az Írország ellen gól nélküli döntetlennel végződő keddi meccs előtt a magyar csapat nem térdelt le a BLM mozgalmat támogatván a rasszizmusellenes harcban, a féltérdre ereszkedő írek gesztusát kifütyülték a nézők, a saját játékosaikat pedig a “Szép volt fiúk!” skandálással köszöntötték azért, mert állva maradtak.

Túry Gergely

Tehát a felhangzó Nélküledre felállás vagy ülve maradás és Gulácsi Péter szivárványcsaládok melletti kiállása után a héten kezdődő Európa-bajnokságra is született olyan téma, ami miatt senki nem arra figyel, hogy végre van egy jó válogatottunk, amelynek a koronavírus lecsengése miatt végre élőben nézhetjük meg meccseit a világ legjobb csapatai ellen.

Az identitásharc a fociban kis túlzással egyidős a sporttal, a játékosok és csapataik közös értékvállalása pedig továbbra is olyan európai érték, amit csak a legrosszabb helyeken próbálnak üldözni. A meccsek előtti letérdelés és le nem térdelés viszont még a szokásosnál is nagyobb indulatokat vált a világban már hónapok óta. Márpedig ha valami ennyire megosztó, az az amúgy is mindenben két részre szakadt Magyarországon is gyorsan fogja megásni az árkokat.

Érthetetlennek nevezte az ír kapitány, hogy a magyar drukkerek kifütyülték a letérdelő játékosait

Először is gyorsan tisztázzuk, mi ez az egész letérdelés: eredetileg az Egyesült Államokban tapasztalható rasszizmus elleni kiállás volt a himnusz alatt letérdelés, ezt 2016-ban az amerikaifocista Colin Kaepernick kezdte el, majd terjedt egy ideig az ottani sportokban. Új jelentőséget 2020-ban kapott: ekkor már a rendőri erőszak miatt elhunyt George Floyd emlékének és az abból új erőre kapó Black Lives Matter ekkor (BLM) mozgalom támogatásának szólt, mostanra viszont általános antirasszista felhívássá változott. A szimbolikus térdelést gyakran lehetett látni tüntetéseken is, gyakran nem feketéktől, hanem a saját bűneiket szégyellő fehérektől. A változó jelentéstartalom miatt pedig nemcsak könnyű – embertől függően – mást látni a térdelés mögött, de kiválóan alkalmas szándékos félremagyarázásra is a téma.

AFP / BEATA ZAWRZEL

George Floyd szimbolikussá vált tragikus halála és a Black Lives Matter sem lett volna valószínűleg elég ahhoz, hogy bekerüljön az Európa-bajnokság témái közé, viszont a rasszizmusellenes kiállássá vált térdelés már elég volt hozzá: a lelátókon tapasztalható kirekesztő viselkedés ellen évek óta stabilan küzdenek a nemzetközi és nemzeti futballszövetségek is különböző kampányokkal. Egyes játékosok, szövetségek és csoportok viszont már korábban kinyilvánították, szerintük ez inkább szól az Egyesült Államokban tényleg elég radikális dolgokra képes antifa mozgalomnak, és a helyenként túlzásba eső BLM-tüntetéseknek, ezt pedig véletlenül sem szeretnék támogatni. Ez a visszafogott kritika változik jóval szélsőségesebbé akkor, ha a radikális jobboldal környékére kerül a téma, hiszen az ő szemszögükből itt megalázkodásról van szó mindenféle újmarxista brigádok előtt.

Az angol futballban már tavaly előkerült a letérdelés körüli vita: a koronavírus első lecsengése után visszatért nézők a londoni Millwall és a Derby County összecsapása előtt letérdelő játékosokat láttak – és ki is fütyülték őket. Ezt a Manchester United és angol válogatott jelenleg a Derby Countynál edzősködő legendája, Wayne Rooney is kommentálta: “Nem kellene tolerálni azon agyatlan társaik tetteit, akik ilyen diszkriminatív dolgokban vesznek részt” – mondta Rooney.

A londoni fütyülés híre a brit parlamentbe is eljutott, ott Boris Johnson konzervatív kormányának tagja, George Eustice követelte a hazai csapattól, kérjen bocsánatot, mert nem ítélte el a fütyülést, amivel “menedéket gyűjt a rasszizmusnak”.

Wayne Rooney

AFP / MI News

Jóval nagyobb meglepetés volt az angol másodosztályú Nottingham Forest játékosa, Lyle Taylor kritikája: ő februárban jelentette ki, hogy nem hajlandó letérdelni, mivel a BLM-et egy marxista csoportnak tartja. A történet érdekessége, hogy Taylor maga is fekete. Jóval visszafogottabb indokot vett elő a Crystal Palace-os Wilfred Zaha, aki szerint térdelni egyszerűen megalázó, és a focistáknak inkább ki kéne húznia magukat a rasszizmus ellen.

Klubszinten szeptemberben hagyott fel a meccsek előtti térdeléssel a Queens Park Rangers: ők azért, mert szerintük az üzenete már elveszett. “Már inkább olyan, mint egy divatos hashtag, vagy egy szép kitűző” – mondta a londoni csapat igazgatója, Les Ferdinand.

A meccsek előtti térdelés valószínűleg az egész BLM-hez hasonlóan megmaradt volna a nyugati országoknak, ha az európai foci nem úgy lenne szervezve, hogy előbb-utóbb nyugati országok válogatottjai találkoznak Közép- és Kelet-Európa válogatottjaival is, itt pedig már el is kezdődhet a kontinens térdeléssel való elválasztása: az írek mellett például az angolok is térdelnek annak ellenére, hogy utóbbiak felkészülési meccsein is volt fütyülés. Csatlakozik a térdelőkhöz valószínűleg Ausztria, Finnország, Wales, Franciaország és Belgium is.

Túry Gergely

Utóbbi csatára és talán legnagyobb sztárja, Romelu Lukaku keményen ki is mondta, hogy nem érdeklik a negatív reakciók: “A sokszínűségért küzdök. Nemcsak a fekete közösségért, hanem a nőkért is. A bőrszín, szexualitás vagy vallás nem számít. Mindenkit tisztelni kellene” – mondta az Internazionale csatára.

Kifejezetten a térdelés ellen van viszont Spanyolország mellett szinte a teljes keleti blokk: mellettünk Horvátország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Oroszország és Ukrajna is elutasítja a gesztust, a többi résztvevő pedig még nem nyilatkozott terveiről. Egyes országok szövetségei változó habitussal magyarázzák döntésüket: az oroszoknál és az ukránoknál kommentárt sem ért, és fel sem merült a kérdés, a Magyar Labdarúgó-szövetség közleményben magyarázta, hogy ők az UEFA szabályzatának megfelelően nem engedik a politizálást játékosaiknak, ezért mással ítélik el a rassziszmust.

A lengyel szövetség elnöke, Zbigniew Boniek azt mondta, ő minden hasonló gesztust ellenez, a szlovák válogatott pedig korábban párszor letérdelt, de akkora felháborodást gerjesztett egyes körökben, hogy az még a parlamentbe is eljutott, azóta pedig inkább nem próbálkoznak ilyennel.

Ebből következően lehet készülni az Eb-n a budapestihez hasonló fütyülésre máshol is: meglepő lenne, ha a Szentpéterváron rendezett orosz–belga és orosz–finn mérkőzések előtt a magyarnál sokkal agresszívebb orosz közönség tapssal honorálná a vendégcsapatok térdelését, de a Romániában vendégeskedő észak-macedón és ukrán közönség sem a mindenek feletti antirasszista gondolatairól híres, és ennek hangot is adhatnak az osztrákok elleni meccseken, kiegészülve persze magukkal a románokkal.

Anglia és Belgium játékosai is térdelnek 2020-ban egymás elleni meccsen is

AFP / MICHAEL REGAN

A térdelés persze így tud a duplafenekű kommunikációra épülő populista jobboldal melegágyává válni: politikai semlegességgel takarózva lehet a legjobban összekacsintani azokkal a szélsőségesekkel, akiknek tényleg nem kulturális ellenérzései vannak az Egyesült Államokból importált gesztussal, hanem egyszerűen csak rasszisták.

Az szinte meglepő, hogy a játékosok közéleti kérdésekben való véleménynyilvánítása ellen általában minden erejéből küzdő UEFA nem szól bele a résztvevő csapatok térdelésébe, szemben például a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal: ők már áprilisban bejelentették, hogy bármiféle BLM-támogatónak tűnő gesztust kitiltanak a tokiói olimpiáról, bár valószínűleg lesznek, akik nem tartják be ezt.

Ehhez képest az Európa-bajnokságot szervező szövetség lazasága szinte példamutató is, hiszen a térdelésből fakadó vitáknál csak egyvalami rosszabb: ha valaki eldönti, hogy nem is beszélhetünk róla. Akkor is így van ez, ha a visszafogott véleményeket a világ nagy részéhez hasonlóan Magyarországon is nagyítóval kell keresni: amikor az egyik oldalon Niedermüller Péter magyarázza el, hogy írnek jobb volt lenni kedden, mint magyarnak, a másik oldalon pedig teljesen félremagyarázott Jókai-idézetekkel frissítik fel a középiskolai emlékeiket az emberek, akkor talán kijelenthető, hogy ennek a témának is kell még idő.