Szűcs Lajos, a cég halőrzési csoportvezetője az MTI-nek az akció helyszínén, Kiskörén elmondta: a nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo), vagy más néven kormoránok gyérítését a fészkelő helyük növényzetében és a halállományban okozott káruk teszi szükségessé.

A fészkelő fáikat ürülékükkel kipusztító madarak ilyenkor csapatokba verődve, akár 10 méter mélyre is lemerülve kutatnak a vermelő helyeken csoportosuló, halak után. Ezekből egyenként napi 70 deka és 1 kiló közötti mennyiséget is elfogyasztanak, miközben a megevett kopoltyúsok négy-ötszörösén ejtenek halálos sebeket.

A kormoránok télen legnagyobb számban a kiskörei duzzasztómű alatti Tisza-szakaszon gyülekeznek – tájékoztatott Szűcs Lajos jelezve, hogy amikor a környező vízfelületek befagynak, akár 3-5 ezer példány is összeverődik itt.

Mivel azonban a vízi vad vadászata az országban egyedül ezen a vidéken tilos, így a kárókatonák kilövése is csak speciális engedélyek birtokában lehetséges – fogalmazott a csoportvezető hozzátéve: a Közép-Tisza vízkezelőjeként a Halász Kft. az elmúlt öt évben a területileg illetékes természetvédelmi szakhatóság jóváhagyásával és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal, valamint az érintett vadásztársaságokkal együttműködve igyekszik megteremteni az állományszabályozás lehetőségét.

A munka azonban még így sem egyszerű, hiszen a kormoránok meglehetősen okos madarak. A legsikeresebb szezonban is mindössze 240 darabot sikerült elejteniük közülük. Az egy alkalommal puskavégre került kárókatonák mennyiségi rekordja pedig 67 darab – hangoztatta.

Ehhez képest az idei első vadászat során a mintegy hatszázas kolóniából elejtett tíz egyed nem túl fényes, de nem is rossz eredmény – vélekedett a szakember, aki érdekességként megemlítette: az egyik madár gyomrában egy közel fél méteres, bő egy kilós harcsát találtak.