A szokásos letisztult forma, az új drótnélküli szabvánnyal

Ha Mac-et csatlakoztatunk rá, akkor gyakorlatilag zéró a telepítési idő; pont addig tart, amíg az ízléses csomagból kiszedjük az ízléses csomagot (cool, hófehér dobozból maga az eszköz, egy cool, hófehér doboz jön elő, ez az első szembetűnő változás az űrhajóforma elődhöz képest), rádugjuk a routerre és a kettőhúszra. Mac-ünk fel fogja ismerni a kollégát, s már mehetünk is a netre, és/vagy használhatjuk a megosztott nyomtatót.

Az új, 802.11n szabványnak köszönhetően a hatókör nagyjából kétszerese, az adatátvitel mintegy ötszöröse az előző AirPort generációénak. A hatósugár tesztelésénél ravaszul egy zegzugos lakásban próbáltuk ki a holmit, s az egybenyíló szobákkal nem is volt gond; amikor két vastag közfalon át interneteztünk, csak akkor gyengült, majd gyakorlatilag elenyészett a jel. Helyezzük hát el okosan a dobozt, valamely központi helyiségben!

Tovább tesztelve a hatókört, a  szobában hátrahagyva az eszközt, az emeleti ablakunk alatt, az utcán, illetve a közeli sarkon az autóban ülve is remekül működött. Persze, ha nem akarjuk, hogy a szomszéd is rácsatlakozzon a netünkre, ajánlott jelszóval levédeni. Az AirPort Extreme kevésbé interferál a telefonnal, mint elődje, van benne beépített tűzfal, és a velünk egy háztartásban élő gyermekek helyes személyiségfejlődése érdekében beállítható, mikor férhetnek hozzá a nethez. Az ára; nos, az bizony nem alacsony: 54 480 Ft. De hát valamit valamiért.