Bármilyen hihetetlen, a Linux lassan tizennyolc éves lesz – és ez egy operációs rendszer életében bizony nagy idő. Szerencsére a tinédzserkori nehézségeket mindannyiunk kedvenc pingvinje igen könnyen vette és már csak hónap kell, hogy a felnőttkorba lépjen... De nézzük csak, hogyan is kezdődött ez a történet?

Milyen egyszerű is lenne most azt írni: „Linux Torvalds 1991-ben feltalálta a Linuxot melynek népszerűsége azóta is töretlen...” Ha azonban igazán meg akarjuk érteni a Linuxot, annak filozófiáját (hangulatát) és élettörténetét, akkor bizony jóval előbb kell kezdenünk. Ha ugyanis a Linuxról beszélünk, akkor Torvaldson és a híres pingvin figurán kívül nem hagyhatjuk ki a meséből a Unix-ot (a Linux ősét és alapját), a Bell Laboratories-t,  Tux-ot, muszáj megemlíteni egy Dennis Ritchie nevű úriembert, és végül persze szó lesz (bármilyen hihetetlen) egy kicsit a Microsoftról is. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, inkább lássuk konkrétan századunk egyik legnagyobb sikersztoriját: a Linux történetét.

Csúcstechnika, ami elfér a kézben - szólt a szlogen...

Az ötvenes évek végén a Bell Labs számítóközpontja a számítástechnika egyik fellegvárának számított az egész világon. Mindenféle kötegelt számítási műveleteket végeztek saját kutatások céljából, másrészt külső megrendelőknek is elvállaltak nagy számítási kapacitást igénylő feladatokat. Némileg megmosolyogtató lehet, hogy ezek a „nagy kapacitást” igénylő feladatok a Bell óriási méretű gépein (melyek több termet foglaltak el) futottak, holott ezek a műveletek napjainkban egy PDA-n is másodpercek alatt elvégezhetőek. Egy szó mint száz, a megnövekedett igények, és a már akkor is hihetetlenül fejlődő hardver igényt támasztottak egy operációs rendszerre, ami maximálisan kihasználja a Bell nagygépeinek lehetőségeit. A Bell saját fejlesztéseként elkészült a  BESYS (Bell Babs System) nevű operációs rendszer, ami lévén, hogy már 1958-ban is létezett, minden operációs rendszerek „ősapjának” tekinthető. A BESYS szükségességét Victor Vyssotsky, a Bell technológiai igazgatója így magyarázta: „egyszerűen nem volt elég időnk kézzel beállítgatni és felügyelni a munkafolyamatokat...” A BESYS ezek után egy jó darabig elégnek bizonyult, sőt a Bell munkatársai szívesen odaadták a „szalagot” bárkinek aki kérte, hiszen a project nem volt titkos. (Egy ilyen eredeti BESYS szalag napjainkban elég sokat ér – nem sok van már belőle a világon...) 1961-ben aztán a laboratórium egy harmadik generációs komputert állított munkába, valamint kutatási szövetségre lépett a  General Electric-el, a MIT-el és a már akkor is hatalmas AT&T-vel, hogy létrehozzák a következő operációs rendszert a Multics-ot (Multiplexed Information and Computing Service). Mindehhez már új hardver, új fájlrendszer és új felhasználói interfész is készült. 1965-től 68-ig a Multics uralta a számítástechnikát, mígnem a szövetség felbomlott (ahogy ez lenni szokott a történelemben), és az AT&T úgy döntött, hogy kiszáll és az eddigi tapasztalatokkal a háta mögött külön folytatja tovább. Készítettek is egy saját operációs rendszert GECOS néven, ami nem lett volna rossz, csak éppen nem számoltak azzal, hogy Dennis Ritchie játszani szeretne a Space Travel-el...

A legenda szerint a Space Travel egy kalandjáték volt a Bell nagygépeire. Dennis Ritchie és Ken Thompson azonban egy kisebb gépen (DEC PDP-7 – négy kilobájt memóriával)  szeretett volna játszani a labor „óriás” masinái helyett. Mivel a Multics fejlesztése a GECOS kiválásával leállt, nem volt más hátra: a két programozó nekiült, és írt egy operációs rendszert, ami ezen a kisebb gépen is tökéletesen működött. Nevet nem adtak neki (boldogan játszottak), egy tréfás kedvű kolléga azonban kitalált egy szójátékot az új rendszerre:  Uniplexed Information and Computing Service. Azaz UNICS. Nem kellett sok idő: Dennisék tovább fejlesztették a rendszert, és 1961 nyarán megszületett a UNIX. (a tréfás kedvű névadó kiléte a történelem homályába veszett, sajnos...)

 A sors fricskája, hogy ugyanebben az évben, december 28-án, Finnországban megszületett egy Linus Torvalds nevű csecsemő, aki persze akkor még nem sejtette, hogy nem sokkal később feltalálja a UNIX alapjain nyugvó Linuxot. (Ezért ugratják Torvalds-ot, hogy egyidős a UNIX-al). De hagyjuk egyenlőre Torvaldsot felnőni... Dennis és Ken persze megmutatta a fejlesztést a Bell-nek illetve Victor Vyssotsky-nak. Mindenki nagy lehetőséget látott az új rendszerben: a következő generációs gépeken, a hihetetlen 24 kilobájt memóriával trendelkező DEC PDP-11-ken már egy elég komoly UNIX ketyegett (meg is evett 12K-t a 24-ből...). Az első hivatalos UNIX 1971 október harmadikán látott napvilágot. Ez a rendszer már hatvan darab parancsot tartalmazott, például a máig használatos chdir, chmod, ls, vagy boot parancsokat. A következő probléma az volt, hogy nem volt elég könyű programozni: az assembler szintű B nyelven nem minden felhasználó boldogult könnyedén, és itt jött el az a pillanat, amikor Dennis beleírta magát a történelembe.

Linus Torwalds

1972-ben debutált a UNIX második verziója, Dennis pedig még ugyanebben az évben megalkotta a felhasználóbarát programnyelvet – a B után nemes egyszerűséggel C-nek nevezte el. Így született meg a C nyelv, ami a mai napig minden programozási nyelv alapja, sőt a világon a legygyakoribb fejlesztői környezet, még több mint harminc év után is. Az AT&T GECOS nevű rendszere ekkora már rég befuccsolt, 1973-ban tizenhat darab AT&T/Western Electric telephelyen installálták a UNIX-ot (kis elégtétel a Bell-nek), valamint egy konferencián a világ előtt is megmutatták az új rendszert. 73-től 74-ig további két UNIX verzió látott napvilágot. Persze az AT&T is kivette a részét a dolgokból: Steven Bourne megalkotta a (szintén máig használatos) shell-t, ami 1975-től már a UNIX rendszer része lett. 1979-ben megalakult az SCO, egy cég ami a UNIX portolásával és tgámogatásával foglalkozott. A UNIX-nak ezután már rengeteg változata készült, 79-ben már a hetedik verziónál tartott, 1982-ben az SGI megjelentette az IRIX-et, ott volt az egyszerűsített kisgépes MINIX, 84-ben megjelent az ULTRIX (ebből lett később a DIGITAL UNIX), 1985-ben pedig a kilencedik UNIX is elkészült. Még ugyanebben az évben Richard Stallman kezdeményezésére elindult a GNU – egy kezdeményezés a UNIX „kiváltására” egy ingyenes, szabadon terjeszthető és a közösség által fejlesztett rendszerrel. 1989-ben az SCO piacra dobta az első, a szó szoros értelmében vett kommerciális operációs rendszert az SCO UNIX System V/386-at. Két évvel később, 1991-ben pedig egyszercsak megjelent a comp.os.minix hírcsoporton a következő üzenet: „Helló minden Minix használónak ! Készítek egy ingyenes rendszert (csak hobbi, nem olyan nagy és profi mint a GNU) 386(486) AT gépekre.” Az üzenet egy finnországi diáktól, Linus Torvalds-tól érkezett.

A Linux kernel Intel és Alpha platformokon is futott, ráadásul könnyen módosítható volt. A GNU keretében (gyakorlatilag mindenki azt tett bele/vett ki a rendszerből amit akart) a Linux rengeteg verziója készült rekordidő alatt. 1994-ben a káoszt enyhitendő megszületett a RedHat Linux, sok dokumentációval, felhasználóbarát súgókkal és megbízható rendszermaggal. Ugyanebben az évben  Ransom Love és Bryan Sparks megalakítja a Caldera Inc. nevű véget, majd pár év (1997) múlva megszületik a Caldera által készített OpenLinux Standard 1.1.

1996-ban a linux-kernel mailing list hírcsoportban már javában zajlik az élet... (a különféle, sokszor elég rosszul „összebarkácsolt” Linux verziókat ekkorra már rengetegen használják szerte a világban) Néhány felhasználó úgy érzi, méltatlan dolog, hogy kedvenc rendszerüknek nincsen logója... elindul a tervezgetés és találgatás, a legtöbben a a cápára vagy a sólyomra/sasra szavaznak mint emblematikus figurára, a vitának azonban hamar vége szakad, amikor a hírcsoportban megjelenik az „isten” maga, azaz Linus torvalds, és az „állatos” vitát látva bejelenti, hogy ő bizony mindig imádta a pingvineket... A vitának rögtön vége és mindenki elkezd rajzolni, majd rengeteg mindenféle pingvin után  Larry Ewing megalkotja az első Tux-ot (természetesen GIMP-ben) és az internetes közösség rögtön elfogadja mint hivatalos Linux emblémát. Már csak a névadás van hátra: bősz levelezésben Torvalds-al, végül James Hughes lesz a keresztapa, mikor egyik levelében megemlíti Linusnak, hogy milyen jópofa elnevezés is a (T)orvalds (U)ni(X) azaz rövidítve a Tux. Hogy a Tux (tuxedo azaz frakk) véletlenül a pingvin öltözetét is jelenti, az csak véletlen. A hírcsoportokon persze nemcsak a pingvinről van szó:  folyamatosan jönnek (mennek...) a Linux verziók: Linux2.0, később Debian, Mandrake, TurboLinux, Caldera, SuSe, RedHat, UHU és társaik. Végül 2001-ben megjelenik a Lindows, az első olyan rendszer ami Windows alkalmazásokat is tud futtatni Linuxos környezetben. A Microsoft persze rögtön pert indít az elnevezés miatt, míg végül 2004 április 14-én a Lindows neve  Linspire-re módosul. A sikertörténet pedig (újabb Linux verziókkal) még sokáig folytatódni fog.

Érdekesség: Linus weboldala (valószínűleg a világ legrondább weblapja, dehát ő megteheti...) megtekinthető a http://www.cs.helsinki.fi/u/torvalds/ címen. Itt többek között megtekinthetjük a „Linus v2.0”-át azaz Torvalds kislányát, aki egészen pontosan a Patricia Miranda Torvalds névre hallgat.