Positech

A független játékfejlesztő körök egyik kiemelkedő pontja a brit Positech, akik komplex életszimulátoraikkal hívták fel magukra a figyelmet. A Democracy politikai szimulátora mellett jelentős alkotásuk a fiatal pályakezdők életét felvázoló Kudos, illetve a zenebizniszbe belevágó zenészek életét körbejáró Rock Legend.

A válaszadók jelentős része a játékok magas árát nevezte meg a kalózkodás fő okának. Sok esetben, mondja Harris, olyan fiatalokról van szó, akiknek van ideje, de nincs pénze, sok esetben pedig még a kereső felnőttek is megemlítik, volt olyan időszak, amikor pénzhiány miatt szerezték be a játékokat ingyen. Sokan kifogásolják a kereskedelmi játékok 60 dollár feletti árát és míg a Positech játékai 19-23 dollár között mozognak, a véleményadók közül még azt is túl drágának találták.

Összességében úgy tűnik: többen vásárolnának, ha a játékok még olcsóbbak lennének. Emellett többen hivatkoztak lustaságukra is: ők csak azért kalózkodnak, mert egyszerűbb másolni, mint boltokba járni. Sokan azt mondják: csak azokat a programokat másolják, amelyek nincsenek fent a Steamen. A Steam, a világ első olyan kommunikációs platformja, amelyen keresztül a játékosok új játékokat próbálhatnak ki, vásárolhatnak meg és próbálhatnak ki egymással, összességében mindenkitől csak pozitív visszajelzéseket kapott.

Ami magukat a programokat illeti: a játékok folyamatosan romló átlagminősége egyre több embert vesz rá arra, hogy ingyen töltse le magának azokat vásárlás helyett. Míg sok negatív vélemény érte a játékok támogatását, rendszerigényét és különféle technikai hibáit, a legtöbben a játékdesignt és a játékélményt kritizálták, a konszenzus szerint a játékokra hamar rá lehet unni, túl kiszámíthatóak és elhanyagolható a játékélmény is. Az egyes programok bemutató verziói, az úgynevezett demók túl rövidek, nem mutatják be, mire számíthatunk a kereskedelmi verzióban, a potenciális vásárlók így joggal hihetik azt, hogy a teljes játék semmiben nem jobb a demónál. Sokan kifogásolták a másolásvédelmet is, Harris szerint az ezzel kapcsolatos, amúgy általában igen kritikus és nyers vélemények kifejezetten higgadtan és értelmesen voltak megfogalmazva.

Cliff Harris a beérkezett válaszok alapján úgy döntött, hogy játékaiban nem helyez el több másolásvédelmet, demóit hosszabbra és minőségileg jobbra faragja, valamint egyik játékát féláron fogja értékesíteni és figyeli az eladási mutatókat. Míg összességében nem véli úgy, hogy egyszemélyes projektje bármilyen nagyobb hullámot vetne a játékiparban, története rámutat arra: a játékipari fejlesztők és befektetők még mindig nem fektetnek elég hangsúlyt arra, hogy megfigyeljék a játékosok igazi igényeit. Egybevágnak ezzel az idei E3 játékexpo környékén tapasztaltak is: a játéksajtó ugyanis az év egyik legszomorúbb csalódásának könyvelte el az évről évre frenetikus sajtóvisszhangot kapó eseményt, ezt pedig több játékfejlesztő cég, többek között a Sega és a Sony is megerősítette.