Steampunk laptop: ha nem tetszik, ahogyan a boltban kinézett

A "csináld magad" rövid története
A háztartási vagy házkörnyéki apróbb (vagy éppen jelentősebb) munkálatok, renovációk kezdetéhez, ruháink megvarrásához, a szög beveréséhez felesleges évszámot illesztenünk, a jelenség mégis külön nevet kapott a hetvenes években. Az Észak-Amerikából elindult DIY, azaz do-it-yourself  (csináld magad) ellenkulturális jelenség a hetvenes években terjedt el az akkori főiskolás-egyetemista réteg között, az akkori projektek pedig nemcsak a lelakott házak renoválásában merültek ki, hanem a hatvanas-hetvenes évek társadalmi-környezeti vízióit is kellően tükrözték, beleértve ebbe az emberi kreativitás lázadással határos fejlesztési vágyát és a korporációk iránti ellenszenvet is - nem is csoda, hogy a DIY jelentős teret nyert a punk szubkultúrában, majd egyes művészeti körökben is.

Amerikában évtizedekig magazinokban, például a Popular Mechanics vagy a Mechanix Illustrated lapjain terítették a hasznos szerelési és összeállítási tanácsokat - ezeket a sorban a magazincikkeket egy kötetben összegyűjtő könyvek követték, majd a videó megjelenését követően egyre többen kaptak rá a mozgóképes oktatóanyagokra. A nyolcvanas években egyre többen fogtak neki önálló szereléseknek, barkácsolásoknak, az így kialakult tömeges rendszeres hétvégi elfoglaltság hatására a kilencvenes évek második felében észak-amerikai és kanadai vételkörzettel például két külön tévécsatorna is alakult (1994-ben a HGTV, 1999-ben pedig a DIY Network).

Mit és hol érdemes keresnünk a DIY világában?

MAKE: Az O'Reilly Media negyedéves kiadványa 2005-től jelenik meg, saját magát nem magazinnak, hanem mook-nak, könyv-újság keveréknek nevezi, a rovatvezetők között két híres cyberpunk regényíró (Bruce Sterling és Cory Doctorow) is megtalálható. A Make technológiával és DIY-témákkal foglalkozik, míg testvérkiadványa, a Craft művészeti és kézművesi témákat fed le.

Újabb jelentős ugrás a kilencvenes évek közepén, a World Wide Web elterjedésével következett be a mozgalom életében. Kezdetben a HouseNet volt az első olyan BBS (a tapasztalatlanabbak kedvéért fórum-előfutár oldal), amelyen a felhasználók témával kapcsolatos információkat tudtak megosztani egymással, az 1995-ben alapított HomeTips pedig az első oldalak között van, amelyeken ingyenesen terjesztett, részletes lakásfejlesztési anyagok voltak megtalálhatóak.

Mit jelent napjainkban a DIY?
Az elmúlt évek robbanásszerű technológiai fejlesztéseinek köszönhetően egyre több alkotó kedvű amatőr és új utakra tévedő profi művész képes kikerülni a korábban hagyományosnak tekintett értékesítési és terjesztési útvonalakat, mára pedig teljesen igaz lett az, hogy kreativitás és netkapcsolat birtokában gyakorlatilag bárki képes saját filmet, lemezt, újságot, könyvet készíteni (és még egy szóval sem említettük a tényleges barkácsolást, a varrást vagy a kézművességet), ezeket pedig a neten keresztül a megfelelő oldalakra eljuttatni.

Jótanácsok ezrei

Fényképekkel illusztrált tanácsok ezreit lehet olvasni az Instructables.com-on, aki azonban nem ingyen hőgeneráláson, plazmagömbös trükkökön vagy töltényből kialakított USB-meghajtón töri a fejét, kaphat konyhai tanácsokat is. Akitől nem idegen a forrasztópáka, trükkös technikai átalakításokat találhat a Hack-A-Day-en is.

A "csináld magad" mostanra jócskán túlmutat már a mindennapos barkácsoláson. Míg korábban a punk és egyéb underground zenei szubkultúrák prominens képviselői gyártottak rajongói kiadványokat, fanzinokat (a DIY pedig velük kapcsolatban hangzott el újra meg újra), a hagyományos csatornák kikerüléséből, a saját készítésű termékekből és az önkifejezésből összegyúrt szentháromság teljesen új vonalakat húzott.

A zenekarok már nem próbálnak major kiadókhoz befurakodni, helyette inkább összefognak, hogy pár zenésztársukkal összefogva két-három banda anyagaira koncentráló kiadót alapítsanak, befolynak egy netlabelhez, hogy ott terjesszék anyagaikat ingyen, netán PayPal-es fizetésért cserébe vagy egyszerűen csak a MySpace-n vagy más közösségi oldalakon szereznek magukat ismeretségeket - szakmait és rajongóit egyaránt. Az egyéb művészi tevékenységek végzői is jól járnak - a kézművesek például az Etsy-n terítik dolgaikat, ha szeretnék az eBay-t kikerülni, ezen oldalt az ott erősödő steampunk szubkultúra (amelyről a hvg.hu korábban is beszámolt már) miatt is érdemes megemlíteni.

Számos kreatív programozó és művész fordít hátat például a több tucat emberrel többmillió dolláros büdzséből készített mega-játékoknak és inkább független fejlesztésű játékokat készítenek, amelyekben a játékélmény és az öröm fontosabb, mint a moziélményt megszégyenítő grafika: a lelkesedésnek és a játékok online terjesztéséért felelős közösségi szolgáltatásnak, a Steamnek köszönhetően az indie játékok egy jó ideje készülnek már következő generációs játékkonzolokra is, az emberek pedig olyan örömmel használják ezeket, mint böngészőkben játszható, egyszerű változataikat is. (Ezekről több információt lehet találni a TIGsource, Gametunnel vagy Indiegames portálokon.) Megint mások már létező hardvereket, gépeket szednek szét, alakítanak át tetszésük szerint: a modding gyakorlata számos bütykölni is kedvelő számítógéprajongót fertőzött meg: viktoriánus laptopoktól a játékmedvékbe épített asztali gépekig a lehetőségek határát csak a fantázia húzhatja meg, számos zenész például maga készít hangszereket, sok esetben például használt játékokat alakítva át teljesen. Flash-ben készült játékok és programok a Newgrounds oldalon találhatóak meg, képzőművészek pedig többek között a klasszikus, jól ismert DeviantArt-on helyezhetik el anyagaikat.

A DIY-kultúra aktivistái ma már új néven futnak, ők a makerek, azaz a készítők, akik bátran érvénytelenítenek garanciákat, használnak pákát, csavarhúzót és fúrót, nem szoftvert, inkább hardvert hackelnek és személyreszabnak mindent, amit vesznek, sőt, ha valamit nem tudnak megvenni, akkor megépítik maguknak. Az egyre hangosabban hirdetett gyártási technológiák egyre közelebb hozzák az időpontot, amikor a piacon lévő anyagok és a gyártások mikéntje is változik: nem központi, nagy példányszámú, hanem otthoni ad hoc termelésről beszélhetünk. Közel lassan az a megoldás is, amelyet a cyberpunk sci-fi írói hirdetnek jó egy évtizede már, Neal Stephenson és Warren Ellis többször is olyan otthoni gyártókészülékekről ír, amelyeket külön meghajtóelemekkel, azok hiányában pedig háztartási szeméttel lehet megtömni, abból pedig bármi előállítható a ruhától a különleges koktélokig. A manapság tért nyerő 3D nyomtatási technológiák ezen vízióban csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Az új piaci struktúrák már online fejlődnek, boltok és bolti tranzakciók helyett pedig már közösségekről és kapcsolatokról beszélhetünk. A "csináld magad" mozgalom változását a web 2.0 által beengedett innovatív társadalmi technológiák indították be: körbe tudunk nézni a világban, kapcsolódni tudunk emberekhez, megismerkedhetünk a hozzánk hasonló emberekkel és elkezdhetünk velük dolgozni azon a projekten, ami érdekel minket. Míg ezen megoldások hackerek, művészek, kézművesek agyából pattannak ki először, sokan úgy gondolják, a piac számos dolgot tanulhat a DIY-gondolkodásból: kollaborációt és kreativitást legalábbis. A do it yourself helyett így már a do it ourselves, a csináljuk magunk lesz a nyerő szlogen. Az egyes alkotókat felerősítik a társadalmi technológiák, amelyek ötleteket, designokat, technikákat, embereket kötnek össze, így teljesen új gyártási folyamatokról beszélhetünk a későbbiekben.

A kétségekben vergődő cégeknek a jövőkutatással foglakozó kaliforniai Institute for the Future tippeket is ad, hogy hogyan lehet felkészülni az új érára. Szakértőik szerint át kell alakítani a belső szervezetet, egyszerre kell külső és belső innovációs forrásokat használni és bátran bele kell nyúlni az olyan közösségi munkaplatformokba, mint az Instructables, az InnoCentive vagy a NineSigma. Az alkalmazottakat nem csak akkor kell megjutalmazni, ha problémát oldanak meg, hanem akkor is, amikor más megoldását integrálják.

A nyitott forrás fogalma nemcsak szoftverekben, hanem hardverekben is egyre jelentősebb lett, az elmúlt években már fizikai tárgyakra is alkalmazzák, nemhiába mondja a MAKE magazin mottójában, hogy "ha nem tudod felnyitni, birtokolni sem tudod". Olyan tárgyakról beszélünk, amelyeket könnyen, mindennapi szerszámokkal lehet szétbontani, ugyanis ezek segítségével növelhető a felhasználó innováció és a közös gyártás, a peer production fogalma, amely a kreatív emberek koordinált munkáját takarja. Az ilyen rendszerekben nemcsak a kreatív emberek figyelmét kell megragadni és azt pénzre váltani, hanem azonnali feedbackekre van szükség és olyan kezelhető, intelligens közösséget kell így létrehozni, amelyben mindenki érdekelt. Nem is csoda, hogy a legsikeresebb kollaborációs platformok inkább játékoknak tűnnek, mint komoly kutatási projekteknek.

A fogyasztók az internet révén egyre többet tudnak meg arról, hogy a dolgok hogyan készülnek el és mire képesek, többet fognak ezekről olvasni és kíváncsiságuk is egyre jobban afelé fog fordulni, hogy az alapanyagok honnan származnak, a gyárak mennyire implementálták a zöldtechnológiákat, a termékek pedig a beléjük épített rendszereknek, például egy RFID-adónak köszönhetően képesek dokumentálni állapotukat és aktuális helyzetüket. A gyártó cégek ezen láttatható adatfolyammal sokkal jobban képesek átlátni a termékek életciklusát, a vásárlók pedig képesek lesznek sokkal jobb döntést hozni a vásárlások során.

Nem szabad végezetül elfelejteni azt sem, hogy a modernkori DIY igen szorosan csatlakozik a hackerkultúrához, abban az értelemben, amikor a hacker még a technológiát teljesen extrém irányokba eltoló, nagyon jó és innovatív ötletekkel bíró embert jelentett. A hackerkultúra imádata, amelyet az IFTF intézet is hirdet, így pusztán csak annyit jelent: merni új irányokban gondolkodni.