Takayuki Iwamoto professzor és kollégái olyan haptikus, kvázi érintésalapú készüléket hoztak létre, amelyben ultrahangos jeladók és jelátalakítók vannak, a lökéshullámok interferálnak egymással és így egy olyan fókuszpontot alkotnak a levegőben, amely megérinthető és szilárd testnek tűnik.

A prototípusban egy kamerát is elhelyeztek, amely a felhasználó kezének pontos helyzetét követi és annak megfelelően módosítja a jelátalakítók működését is, a kéz mozgásához alakítva a fókuszpontok helyzetét - így a felhasználó úgy érzi, mintha végig tudná simítani egy virtuális test felületét. A rendszert tesztelők szerint a virtuális tárgyakat mindkét kézzel lehet érezni, több ember is egyszerre képes a felületüket érezni, valamint a rendszer előnyének számít, hogy nem kell hozzá extra hardver.

A rendszer jelenleg csak függőlegesen képes erőt mozgatni, viszont a fejlesztők éppen a létrehozható tárgyak geometriáját, illetve a felhasználható erő mértékét tesztelik, így a jövőben a készülék már keményebbnek érezhető, jobban kitapintható felületű testeket tud majd "megjeleníteni" a levegőben.

Iwamoto és társai ezt az érintésalapú prototípust 3D modellezőrendszerekkel és videojátékokkal is összepárosították egy kaliforniai konferencián megtartott bemutatón, amelyet követően több ajánlatot is kaptak piaci szereplőktől. A fejlesztők most azon dolgoznak, hogy anyagokat, anyagminőségeket is kötni tudjanak az egyes felületekhez.

E megközelítésnek a professzor szerint még sajnálatosan vannak hátrányai, ugyanis mérsékelt erőt lehet csak sugározni az ultrahanggal, így a virtuális tárgyak nem lehetnek teljesen kemények és szilárdak - ennek megvalósításához ugyanis olyan erőszint kellene, amelynek sugárzása közben az ultrahangok már fülsérülést is okozhatnának.