James Watson, a DNS felfedezője: kihoztuk génállományunkból, amit lehetett? © AP

A tudomány meglehetősen megosztott abban a kérdésben, hogy az emberi faj milyen utat fog bejárni a jövőben. Steve Jones, a University College of London Genetikai, Evolúciós és Környezeti intézetének professzora szerint például semmilyet. A szakember idén októberben az egyetem egyik szakmai rendezvényén felszólalva úgy fogalmazott: evolúciós mechanizmusaink hanyatlóban vannak, s az emberiség fejlettség tekintetében elérte a lehetséges maximumot.

Jones szerint az evolúció három kulcsfontosságú tényezőből – a természetes kiválasztódásból, a mutációból és a véletlenszerű változásból – tevődik össze. E folyamatokra azonban komoly hatással van az emberi működés.

„Az ősidőkben utódaink fele nem érte volna meg a húszéves kort” – fejtette ki a professzor. „Ma azonban a fejlett, nyugati világban a születendő gyerekek 98 százaléka életben marad a 21. születésnapjáig. Várható élettartamunk annyira kitolódott, hogy még a lehetséges betegségek és véletlen balesetek teljes kiiktatásával is csupán 2 évvel javulna az átlagéletkor, amelyet elérünk. A természetes kiválasztódás szempontjából a halál már nem tekinthető komoly tényezőnek.”

A szakember szerint a mutációk kialakulásának az esélye is csökken, mivel az emberek utódai jellemzően a szülők fiatal korában fogannak meg.

„A reprodukciós életkor meredeken csökkent, ez annyit tesz, hogy a legtöbb férfi 35 éves kora után már nem vállal gyereket” – fejtette ki Jones. „Az idősebb apák csökkenő száma annyit jelent, hogy kevesebb mutáció alakul ki a gének tekintetében.”

Az emberi genom szempontjából tovább csökken a lehetséges variációk száma, ahogy a különböző etnikai csoportok keverednek.

„Tízezerszer többen vagyunk annál, mint amennyien lennünk kellene az állatvilág szabályszerűségei alapján” – tette hozzá az evolúciókutató. „Ezt a mezőgazdaságnak köszönhetjük, nélküle a világ lakossága jelenleg körülbelül félmillió emberből állna, ez pedig Glasgow lakosságával egyenlő. A kisebb populációk, amelyek valamelyest elkülönülve, izolálva élnek, még mutatnak változást vagy evolúciót, ha úgy tetszik, mivel egyes gének véletlenszerűen kihullanak az öröklődési láncból. Világszerte egyre közelebb kerülnek egymáshoz a különböző népcsoportok, és ez azzal jár, hogy az emberek genetikai anyaga egyre hasonlóbbá válik, elmosódik a határ az egyes etnikai csoportok között.”

„Nem tudok olyan tudományos alapvetésről, amire alapozni lehetne Jones állítását, mely szerint az evolúciónk a végére ért. Nehéz ilyet mondani, mivel óriási időléptékről van szó” – fejtette ki a hvg.hu számára dr. Csillag András, a Semmelweis egyetem Anatómia, Szövet-, és Fejlődéstani Intézetének professzora. „Nagyon nehéz ezen a ponton megítélni, hogy mi lesz később, mivel nem száz-kétszáz, hanem százezer, millió évekről van szó. Elgondolni sem lehet, hova fejlődik az emberi társadalom akár csak száz év múlva. Az eddigi tapasztalatainkból nem lehet erre következtetni, s akkor még csak száz évről beszélünk, nem ezerről, vagy tízezerről. Pedig még ez utóbbi is csupán egyetlen szempillantás evolúciós szempontból. De biztos, hogy akármilyen biológiai fejlődésnek lesz is az ember kitéve, döntő mértékben a társadalom befolyása alatt fog állni. Annyi valószínű, hogy az egyes rasszok közötti különbségek csökkenni fognak, esetleg teljesen el is tűnnek.”

Allergia: a gyógyszerek miatt gyengül az immunrendszerünk ? © AP

Oliver Curry, a London School of Economics evolúcióelmélettel foglalkozó kutatója szerint azonban nem hasonlóságot, hanem gyökeres eltérést lehet majd tapasztalni az emberi fajon belül. Curry úgy véli, az emberiség cirka ezer év múlva éri el evolúciós tekintetben a csúcsot, amit hanyatlás követ majd, mivel túlságosan a technológiára vagyunk utalva.

Az emberek egyre válogatósabbak szexuális partnereiket tekintve, ez pedig új alfajok megjelenését fogja eredményezni. Az erős genetikai állományú szülők leszármazottai magas, vékony, egészséges, intelligens és kreatív emberekké válnak, míg a kevésbé szerencsés génekkel megáldottakból egy „goblinszerű, alacsony növésű, gyenge szellemi képességű” alfaj fejlődik ki.

A kutató e szakasz előtt jelentős növekedésbeli változásra és az élettartam javulására számít. Curry szerint az előttünk álló ezer év alatt átlagossá válhat a kétméteres testmagasság, a születéskor várható életkor pedig 120 évre tolódik ki. Javul a megjelenésünk, ahogy jobban kifejeződnek vonásainkban az egészségi állapotunkra és termékenységünkre utaló jelek. A férfiak arca szimmetrikusabbá, állkapcsuk szögletesebbé válik, hangjuk mélyül, s péniszük nagyobb lesz. A nők esetében a világosabb bőr, nagyobb szem, csillogó haj és arányos megjelenés dominál majd.

A szakember kollégáival egybehangzó véleménye szeirnt a jövőben eltűnhetnek a faji feszültségek, mivel a népcsoportok keveredésnek köszönhetően eljön az idő, amikor az emberek bőrszíne azonos, kávébarna színű lesz.

Ennek ellenére – figyelmeztetett Curry – az emberiség feltehetően komoly genetikai árat fizetett a technológiától való függősége miatt. Az elmúlt évezredek során egyre fejlettebb eszközöket használó emberek a jövőben a háziasított állatokhoz válhatnak hasonlóvá.

Ez azzal járhat, hogy a szociális képességeink, a kommunikációnk és a másokkal való együttműködés képessége csökkenhet, ahogy mindennapi szükségleteink kielégítésében egyre inkább a gépekre leszünk utalva. Külső megjelenésünkben pedig fiatalosabbak leszünk, kisebb állkapcsokkal, mivel a készételeket kevésbé kell megrágnunk, mint az évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt élő embereknek. Emellett fokozottabban jelentkezhetnek majd egészségügyi problémák, mivel egyre inkább támaszkodunk az orvostudomány és a gyógyszerészet eredményeire, ami azzal jár, hogy gyengül az immunrendszerünk. Ennek ellenére – éppen az említett tudományos vívmányok miatt – könnyebben megakadályozhatjuk az idő előtti halálozást és semlegesíthetjük a genetikai hiányosságainkat.

„Míg a tudománynak és a technológiának megvan a lehetősége, hogy ideális élőhelyet biztosítson az emberiség számára a következő évezred során, genetikai szempontból komoly árat fizethetünk a kényelemért, mivel a túlzott technikai és eszközfüggőség azzal járhat, hogy csökken természetes képességünk a betegségekkel szembeni ellenállásra, valamint társadalmi feszültségek alakulhatnak ki megnövekedett élettartamunk miatt” – összegezte elméletének eszenciáját a kutató.

Gondolattal vezérelhető robotkarok - a Szingularitás közel van © AP

Egy harmadik vonalat képvisel Ray Kurzweil futurológus, aki 2005-ben bemutatott A Szingularitás közel van (Singularity is Near) című könyvében az emberek és a gépek összeolvadásával keletkező erős és potenciálisan halhatatlan lények megjelenését vizionálta.

„A következő évtizedek során új lények jönnek létre, amelyekben elegyednek az emberi és a gépi vonások” – fejtette ki Kurzweil a könyv bemutatóján. „Ezt a fajta fejlődést nevezzük Szingularitásnak. Bár ma még nehezen tudjuk elképzelni, de a jövőnk csodálatosabb lesz, mint bármi, amit ma tapasztalunk.”

A jövőkutató könyvében úgy fogalmaz, hogy a technológia életünk, életfeltételeink jobbá tételének egy módja, amit más szóval evolúciónak nevezhetünk. Kurzweil szerint a DNS örökítőanyagának köszönhetően különböző biológiai életformák jöttek létre, s ennek a fejlődésnek köszönhetően született meg a homo sapiens. Ennek az emberi alfajnak nagyméretű agya és specializálódott hüvelykujja lehetővé tette, hogy kifinomult eszközöket hozzon létre és használjon. Napjaink modern technikai megoldásai – számítógépek, szoftverek, géntechnológia stb. – pedig csupán kifinomult eszközök, amelyek hosszú távon integrálódhatnak az emberi szervezetekkel és új, hibrid életformákat hozhatnak létre.

E kiborgoknak a feltűnésére már nem kell sokat várni, sőt, bizonyos értelemben már ma is köztünk élnek. A testbe ültetett szívritmusszabályzók mellett ma már léteznek gondolattal vezérelhető robotkarok, amelyek az amputáltak életét könnyítik meg, s szinte nem múlik el nap anélkül, hogy ne jelentenének be egy-egy olyan fejlesztést vagy találmányt, amelyet néhány évvel ezelőtt legfeljebb a sci-fi írók munkássága miatt ismertünk. Kurzweil szerint ez a fejlődés mértékének egyre meredekebb gyorsulási görbéjének köszönhető. Több millió évnek kellett ugyanis eltelnie, míg az ősóceánokból, az „őslevesből” a szárazföldre kijutó élőlényekből emberszabásúak, majd emberek lettek, akiknek csupán néhány ezer évre volt szükségük, hogy teljes mértékben a hatalmukba kerítsék a bolygót, s a gyűjtögető-vadászó életmódot a szélessávú internet, a bio- és nanotechnológia és hasonló fejlett technológiák napi szintű használatára cseréljék.

A jövőkutató feltevéseit a gyorsuló ismétlődések törvényeként elnevezett elméletére alapozza. Ennek modellje megfigyelhető a technológia világában is, elég csak az egyre csökkenő méretű eszközökre, vagy Moore törvényére gondolni, mely szerint a mikroprocesszorok teljesítménye 18 havonta megduplázódik. Kurzweil szerint ugyanez az exponenciális fejlődés figyelhető meg a géntechnológia, az agykutatás és a nanotechnológia területén is, ennek eredményeként pedig a jövőben elkerülhetetlenné válik, hogy ezek a tecnhikai vívmányok utat találjanak az emberi szervezetekbe, amelyek genetikai szempontból vajmi keveset változtak az elmúlt százezer év során.

„Kombinálni fogjuk azokat az apró finomságokat, amelyekre az emberi agy képes, mint például a mintafelismerés, azokkal a dolgokkal, amelyeket egy ezer dolláros számítógép ma már sokkal jobban elvégez nálunk” – fejtette ki a San Franciscóban tartott könyvbemutatón.

Kurzweil szerint a Szingularitás korában születő embereknek hatalmukban áll majd, hogy felülkerekedjenek a halálon. „Amikor az emberi test, a hardver működése leáll, az emberi személyiségek digitális lenyomatként élnek tovább, s olyan testet vetítenek ki maguk számára, amilyet és ahol csak akarnak; ez lehet a való világban, de számtalan virtuális valóságban egyaránt” – tette hozzá a futurológus.

Persze a gondolatmenet nem mindenkinek tetszik. Bill McKibben környezetvédő – akinek 1989-es, A természet vége című könyve sokat tett a globális felmelegedés elméletének elterjesztéséért – például úgy fogalmazott: a fentiekben vázolt világban az élet elértéktelenedne és kiüresedne.

„Szeretem ezt a bolygót és ezt a testet is, minden korlátjával, így a halál lehetőségével egyetemben” – mondta a San Francisco Chronicle-nek adott interjújában McKibben. „Ha az emberek képességeit a technológia segítségével kitágítjuk, mi marad számunkra? Úgy értem, az okoz számunkra boldogságot, amikor leküzdünk egy akadályt. Akkor vagyunk a leginkább erőnk teljében, amikor a határainkat feszegetjük. Ám ha olyan agyi implantátumaink lesznek, amelyek felérnek a mai szuperszámítógépekkel és olyan bionikus végtagjaink, amelyekkel akár a puszta gránitot is átüthetjük, vajon mi okoz majd kihívást a számunkra a jövőben? Gondoljunk csak a sportolókra: vajon mekkora dicsőséget jelent, ha egy doppingszerekkel telenyomott atléta néhány tizedmásodperccel megjavítja a világrekordot, s mit jelent ugyanez a szerek nélkül ugyanígy teljesítő társa számára?”

„Lényeges, hogy világosan külön kell választani a biológiai és a társadalmi evolúciót” – magyarázta dr. Csillag András. „Attól kezdve, hogy az ember társadalmi lénnyé vált, valamikor a fejlett társadalmak megjelenésével – 10-20 ezer évvel ezelőtt – a további fejlődését már a társadalom határozta meg. Szociális lényként fejlődtünk tovább, ennek pedig kevés köze van a biológiai evolúcióhoz. Olyan ember nem lesz a jövőben sem, aki a génjeiben örökíti tovább a gépi implantátumokat, s a recesszív gének sem tűnnek el véglegesen, ez a törzsfejlődés egyik szabálya, ugyanis mindig megvan a valószínűsége, hogy ezek a gének valahol mégiscsak találkozzanak” – mondta a professzor. „Például a színtévesztés vagy a vérzékenység ma is létezik és valószínűleg még sokáig fennmarad, mert mindig meglesz a valószínűsége annak, hogy az ilyen genetikai jegyeket hordozó párok találkozzanak.”

„Maga az egész orvostudomány a természetes szelekció ellen dolgozik, mert meghaltak volna a gyenge egyedek, akik így fennmaradnak” – tette hozzá. „De ilyen téren az emberi társadalom is az evolúcióval megy szembe, hiszen, gondoljunk bele, hogy a társadalomban élő emberek nincsenek kitéve ragadozóknak. Abban a pillanatban, hogy a társadalmi környezet létrejön, a biológiai evolúció különválik ettől, s előbbi határozza meg döntően a további fejlődésünket. A biológiai változásokat azonban több millió évvel kell előrevetíteni. Erre pedig nincs meg a kellő tudományos ismeretrendszerünk. A társadalmi evolúciót jóval könnyebben előre lehet jelezni. Annyi bizonyos, hogy a technológia és az informatika meghatározó szerepet tölt majd be az ember fejlődésében, minden attól függ azonban, hogy ennek a fejlődésnek milyen biológiai alapok szabnak határt.”