Évezredünk eddigi legszenzációsabb felfedezése valószínűleg a wollemi fenyő. A hatalmas fafajtát kihaltnak hitték, csak 90 millió éves kövületeit ismerték. Nemrégiben azonban néhány példányt azonosítottak belőlük Sydneytől nyugatra, a 200 ezer hektáros wollemi park egyik völgytorkában. A legnagyobb több mint 40 méter magas.

Az elefántcsontcsőrű harkály az Egyesült Államokban volt honos, de a fehér-piros tollú madár a 20. század első felétől eltűnt. 2004-ben egy arkansasi oázisban készült videón bukkant fel újra. A világon 6-8 pár élhet csak belőle. Az amerikai kormány 20 millió dollárt irányozott elő megmentésére és átkeresztelték az állatvilág "Szent Gráljának" - írta a La Repubblica című olasz lap.

A dinoszauruszhangya is a "rég kihaltak" listáján szerepelt. 1931-ben találtak belőle egy példányt Nyugat-Ausztrália egyik eukaliptuszerdejében. A természettudós azonban egy kicsit szórakozott volt, elfelejtette feljegyezni felfedezése pontos helyét. Csak 36 évvel később találtak egy másikat Ausztrália déli részén. Az isten háta mögötti Poochera a kutatók zarándokhelye lett. Ez a rovar, amely 60 millió évig szinte változatlan maradt, a bizonyítéka a hangyák és a darazsak közötti szoros genetikai kapcsolatnak. Külseje darázsszerű, biológiai szokásai a végleg kihalt primitív fajok életstílusát tükrözik.

A takahe komikus, vöröscsőrű madár, tollazata kékeszöld. Repülni nem tud. Régen sok élt belőlük Új-Zélandon, de a múlt században gyakorlatilag az egész populációt kiirtották az orvvadászok. 1948-ban találtak az 50 centiméteres, 3 kilogrammos madárból néhány példányt. Ma 130 él belőlük, szigorúan védettek.

A kubai almiqui (patkányvakond) egy kis emlős, amelynek különlegessége, hogy az állkapcsa alatti mirigyekből mérget lövell, úgy pusztítja el prédáját, főként egereket. 2003-ban került elő egy-két példány.

A botrovarról 70 év után derült ki, hogy nem halt ki. A világ egyik legritkább rovarának tekintik. Harminc példány él belőle az Ausztráliához tartozó apró kis szigeten, a Ball piramison, a világ legmagasabb szirtjén. Érdekessége, hogy magatartása majdnem emberi. Párban él, és éjszaka a hím lábai közül hárommal átöleli a nőstényt.

Az utolsó megkerült a kék hal, amely az indonéz szigetvilág víz alatti barlangjainak mélyén él. 390 millió évvel ezelőtt jelent meg, a halak legrégibb képviselője. A szakemberek azt hitték, hogy kihalt már a Kréta-korban, míg nem találtak belőle egy példányt. Nyolcvan kilogrammos, 2 méter hosszú és kb. 60 évig él. Túlélését annak köszönheti, hogy pikkelyei olyan nedvet és hashajtó olajat bocsátanak ki, amelyek ehetetlenné teszik. 2002-ben egy tengeralattjáró kutatói találkoztak vele.