Douglas Ming és társai a NASA Johnson Űrközpontjában döbbentek rá arra, hogy amikor talajmintákat és perklorátokat - a Phoenix ezeket az erősen oxidáló vegyületeket találta a Mars talajában - együtt hevítik, akkor a perklorátok nagy mennyiségű oxigént bocsátanak ki, ennek hatására a környezetükben található éghető anyagok meggyulladnak. Mindezek megmagyarázhatják azt, hogy korábban miért nem talált sem a Phoenix, sem pedig a Viking semmilyen szerves életre utaló nyomot a marsi talajvizsgálatok alkalmával - hangzott el mindez egy houstoni tudományos konferencián.

A perklorátok mellett a kutatást zavaró anyagnak jelölte még meg a NASA a vas-oxidokat, valamint egy korábbi feltételezés szerint a szerves élet nyomait olyan reaktív anyagok törölhették el, mint a hidrogén-peroxid. Mindezket elkerülendő a NASA új kutatási módszereket vet be: 2016-ban lövik fel az ExoMars nevű Mars-járót, amelyre egy új vizsgálati eszközt helyeznek el. Az Urey a talajmintákban a szerves vegyületeket az eddigieknél jóval érzékenyebb szenzorokkal keresi, az egyes mintákat pedig melegítés után nem gáz halmazállapotban, hanem vízbe merítve vizsgálja, így nem éghetnek el úgy, mint a perklorát felhevülése során.