Ez a sors más, gleccserekhez közel eső száraz területeket is fenyeget. Az olvadó gleccserek nagy kiterjedésű áradásokhoz, majd azt követően még nagyobb szárazsághoz vezetnek majd - tudósít a New Scientist című tudományos magazin internetes kiadása a vizsgálatról.

A régió szélsőségesen száraz, az átlagos évi csapadékmennyiség mintegy 125 milliméter - mondja Wang, aki mellesleg hidrológus is. A vízhiány azonban az utóbbi években kisebb probléma volt, mint azelőtt. Annak ellenére ugyanis, hogy az öntözés következtében jócskán csökkent a talajvíz szintje, 2003-ban újra emelkedni kezdett, 2005 óta pedig rendszeresen fordulnak elő áradások. A kútvíz izotópos vizsgálata során a kutató megállapította, hogy az odajutott víz nagy része a környék olvadó gleccsereiből származik. Ez keveredett az esővel, amely az öntözőrendszerek párolgásából keletkezett.

Az a tény, hogy a magasabban fekvő területek csapadékmennyisége alig nőtt, arra enged következtetni, hogy a víz szinte kizárólag a gleccserolvadásnak köszönhető. A Csilien-hegységben a hőmérséklet az 1980-as évek óta évente 0,04 Celsius fokkal emelkedik, a gleccserek helyenként akár hét méterrel is rövidebbek lettek egy év alatt. Az olvadó permafroszt (állandóan fagyott talaj) lehetővé teszi, hogy az olvadéklé bejusson a talajvízbe, és keveredjen a források vizével.

Ezek a források tették lehetővé, hogy a Hohszi-folyósó öntözőrendszerek segítségével a régió éléskamrájává nője ki magát. Ezen kívül mintegy huszonhat millió embert látnak el ivóvízzel. Amikor azonban kiöntenek, tetemes kárt okoznak. Csangje és Csiucsüan városokat az utóbbi években többször is elöntötte az ár. A legrosszabbak a téli esetek voltak, amikor megemelkedett a talajvíz szintje, öntözni azonban nem kellett. Állítólag mintegy ezer családot kellett kiköltöztetni a túláradó források miatt. A legtöbb gleccser 2050-re eltűnik a folyosó környékéről a szakértő számításai szerint, és legkésőbb akkor a régiónak ki kell találnia, hogyan kezeli majd vízkészleteit.