Andrew Ingersoll, a CIT professzora szerint ha le is jutnánk a Vénusz felszínére a kénsavfelhőkön keresztül, olyan forró felületre jutnánk, amelyen ólmot olvaszthatnánk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne élet a bolygón, ez pedig visszavezethető arra a tényre, hogy korábban a Föld és a Vénusz sok tekintetben testvérbolygó volt, olvasható az Astrobiology szaklapban.

A Vénusz azonban jóval közelebb van a Naphoz, hiába lehetett sok víz a Vénuszon és sok széndioxid a Földön - az óceánok gyakorlatilag elforrhattak a Vénuszon, a vízgőz pedig csak fokozta az üvegházhatást. A bolygón azonban olyan lassan történhettek meg mindezen változások, hogy teljességgel elképzelhető az élet jelenléte. Az organizmusok akkor jelenhettek meg a Vénuszon, amikor az még Földszerű állapotban volt, majd alkalmazkodhattak az egyre romló környezeti feltételekhez - véli Louis Irwin, a Texasi Egyetem egyik kutatója. Ahogyan a Föld felhőiben is élnek baktériumok, úgy mindez a Vénuszon is megtörténhet - az egyre forróbb és szárazabb területek helyett csak a felhők bizonyulhattak ugyanis az egyetlen élőhelynek, ott ugyanis a földihez hasonló hőmérséklet és légnyomás van.

A víz ugyan csak koncentrált kénsav formájában van jelen, de a Föld savas környezeteiben is láttunk már példát organizmusokra, így elméletileg ez sem okozhat problémát. Az UV-sugárzás szintén probléma lehet, de a kutatók egyfelől a légkörben lévő kénvegyületek napfényblokkoló hatásával ellenérvelknek, illetve elképzelhető még az is, hogy a vénuszi felhőorganizmusok úgy tudják hasznosítani az ultraibolya sugárzást, ahogyan földi társaik a napsugárzást felhasználva fotoszintetizálnak.

A kutatók egy javaslattal is éltek a NASA felé - a Vénusz légkörébe ledobható gyűjtőjármű ötletét vetették fel, amely a felhőcseppeket összegyűjtve képes újra kilőni magát a világűrbe és végül visszaérkezne a Földre.