Cseng Ho, Kína legnagyobb tengerésze – írja az amerikai magazin, a Time. Ez persze nem mindig volt így, vagy legalábbis nem mindig hirdették ezt annyira büszkén a kínaiak. Cseng Ho népszerűsége csak manapság emelkedik Pekingben, amikor Kína kezd expanzív külpolitikát folytatni.

Cseng Ho ünneplése nem is egészen újkeletű, hiszen már 2005-ben is megemlékeztek hatszáz évvel azelőtti (1405-1433) utazásainak kezdeteiről. Az eunuchból lett hadvezér a Ming-dinasztia idején hihetetlen méretű, több mint háromszáz hajóból álló, több tízezer fős legénységű flottával járta be Dél-Ázsia és Afrika indiai-óceáni partvidékeit, és hatékonyan avatkozott bele helyi konfliktusokba. Mindezt a korábbi évtizedekben Kína kevésbé propagálta, manapság viszont egyre többet lehet tudni a felfedezőről, aki 1371-ben született, és 1435-ben halt meg.

Wikipedia

A név értelmezése is rendkívül bonyolult

Cseng Ho muzulmán vallású családban született, már csak nevének elemzése is önálló tanulmányt érne meg: a magyarra „Cseng”-ként átírt, pinjin átírással Zheng-ként jelzett név valószínűleg a Samszra, angolosan: „Shams”-ra utal eredetileg. Ez az arab „nap” szónak felel meg a névben. Cseng Ho eredeti kínai neve szintén muzulmán vallásra és esetleg idegen származásra vall: a Ma Sanbao, illetve Ma He (Ma Ho) elnevezésekből a Ma akkoriban a Mahmudnak, illetve Muhammadnak felelt meg. Cseng Ho arab/perzsa neve - merthogy ilyen is fennmaradt – még jobban árulkodik: Hadzsi Mahmud Samsz. A Hadzsi a névben azt jelzi, hogy valaki megjárta a mekkai zarándokutat.

Cseng Ho nemzetisége még vitatottabb kérdés. Egyesek szerint semur származású volt, egy iszlám törzs, illetve klán tagja lehetett. Mások szerint huj (hui) volt, ami ma azt jelenti, hogy kínai nyelven beszélő muzulmán, de a Ming-dinasztia idején lehetett akár ujgur nemzetiségű is, akire ezt mondták. Cseng Ho családját lemészárolták a kínai központi kormányzat seregei, amikor a Ming-dinasztia hatalomra került. A gyerekeket életben hagyták ugyan, de a fiúkat kasztrálták, és eunuchot csináltak belőlük, akik a kínai császári udvarban szolgáltak.

Cseng Ho karrierje

De hogyan lett egy ilyen, „ősi kínainak” azért nehezen minősíthető eunuchból a modern ázsiai állam egyik mintaképe? A válasz egyszerű Cseng Ho testesíti meg azt a politikus-hadvezért, aki az aktív kínai világpolitika első nemzetközileg is tekintélyt parancsoló képviselője volt. Cseng Ho eunuchként először is rendkívül alapos oktatásban részesült, majd az udvari intrikák során jól helyezkedett, és a Ming-dinasztia harmadik uralkodójának, Zhu Di-nek (más neveken: Cseng-cu, Jung-lo, Yongle) lett a tanácsadója. A császár küldte aztán az admirálist az India-óceán térségébe, illetve más távoli tájakra.

Az admirális hosszú évekig bolyongott Dél- és Délkelet-Ázsiában, és mire visszaérkezett hazájába, patrónusa, a császár már megbukott. Ekkor Kína már elzárkózni próbált a világtól, így a felfedező „légüres térbe” került hazaérkezésekor. Flottáját feloszlatták, a felfedezésekről szóló dokumentumok jelentős része pedig megsemmisült. Azért annyit tudunk, hogy hét utat tett meg az admirális 1405 és 1433 között. Járt a Közel-Keleten, Kelet-Afrikában és Ázsia számos országában, de vannak olyan fantasztikus elméletek is, hogy Kolumbusz útja előtt felfedezhette Amerikát – ez utóbbira persze nincs igazán meggyőző bizonyíték.

Jelképpé vált

Kína számára Cseng Ho azért is lett immár fontos jelkép, mert olyan országokba jutott el, ahol ma is jelentős ambíciókkal lép fel Peking. Kelet-Afrikában jelentős ásványkincsek kitermelésébe kíván beszállni Kína, és számos helyen értékes bányászati jogokat, koncessziókat próbál megszerezni. Politikai befolyását ma Kína azzal is növelni próbálja, hogy infrastrukturális fejlesztésekre dollármilliárdokat költ Afrikában - írja a Time magazin. És nemcsak a kontinens keleti részén, hanem Angolában és a központi vidékeken, így Kongóban is. Ma már Kína és Afrika között éves szinten 100 milliárd dolláros kereskedelmi forgalom bonyolódik.

Cseng Ho hatszáz évvel ezelőtti fellépése így vált ma fontos szimbólummá, amely a kínai törekvések újjáéledését jelentheti. Mindennek jegyében Kína több Konfucius Intézet felállításáról is döntött Afrikában, így terjesztve saját kultúrát. Afrikai vendégdiákok pedig kínai egyetemeken tanulhatnak tovább.